Véres végtagok nyomában
Szöllősi Géza, Győrffy László és Kis Róka Csaba csoportos kiállítása

Győrffy László: Kiváló holttest VII (Hosszú hétvége a Szent István élménymedence ülepítőjében) | 2020 | akvarell, papír | 70×50cm | Fotó: Zana Krisztián

Az itt látható művek érzékeny membránként fogják fel az idegrendszer fokozott túlműködéséből fakadó amorf víziókat és a külvilág tudatba csordogáló, kizökkentő képeit. A Pécsi Galériában szcenírozott pokolban egy vörös szőnyeg vezeti keresztül a tekintetet a bejárattal szemben lévő falra installált, tükröződő felületig, melyen a három kiállító arcából az úgynevezett Budapest Horror művészkörének egyeduralkodó képmása olvad össze: három fej, egy agy és örök élet – parafrazeálhatnánk Kis Róka Csaba egyik festményének címét. A morbiditás különböző intenzitású jelenléte mellett – a kortárs tempó áramvonalas terébe lépve – a műveket néhol egyfajta neonszínű máz is borítja.

A test ördöge (2020) | Pécsi Galéria, Pécs | installációs nézet | Fotó: Tóth Dávid

A test ördöge (2020) | Pécsi Galéria, Pécs | installációs nézet | Fotó: Tóth Dávid

Egymás mellett sorakoznak Szöllősi Géza műgyanta tömbökben hibernálódó, élő szövetből összeállított figurái és kompozíciói. A posztamensre helyezett, aprólékosan kivitelezett művek esetében a közelnézet válik természetessé. A művész Hommage à Kardos Gábor – Békák (2016) című alkotásában egy néma Playmobil fej a műgyanta mélyrétegeiben úszik hat békacsontváz kétes társaságában. A gyöngyök és bogárszárnyak viktoriánus cizelláltsággal töltik ki a maradék űrt a burjánzó felületen. Az egyik mű mikroszkopikus tanulmányozásából a másikba lépünk át. A plafonról belógatott, gömb alakúra preparált állatfejek árnyékában a Kedvenceim-sorozat egy-egy darabja jelenik meg: egy néhai rágcsálóból készített boxer és egy hengeres formájúra idomított borz alakja vonul fel elsőként a vörös szőnyegen. Mintha egy eddig ismeretlen vallás kultikus tárgyait látnánk. Szöllősi Géza zárt ajtók mögött fejlesztett hadseregének (Kitin Project) új szereplői is felbukkannak a műgyanta szorításában. A trópusi bogarak szétbontott külső vázából többek között egy fenyegető főellenség – Boss (2020) – áll össze, aki saját rothadásnak induló felhőjén állva kémleli beosztottjait. A térbeli művek mögött digitálisan manipulált printek találhatóak, melyek a sorozat mitikus, propagandisztikus távlatait mélyítik el. Ehhez hasonlóan, a közelben elhelyezett négy, moziplakátot idéző grafikán különböző popos marketingstratégiák variációit láthatjuk működésbe lépni, felvetve a sajátos márkaként is felfogható sorozat kapitalista perspektíváit. Handmade Hollywood, Kitin, My Toys – a végtelen rebranding során kikristályosodó narratíva egy olyan háttérország fikcióját teremti meg, melyet mintha egy egész stáb konstruált volna. A Pécsi Galéria egyik különválasztott terében Szöllősi Project Flesh-sorozata jelenik meg. A falakon Szöllősi fotókkal dokumentált akciójában a Pygmalion-történet egy profánabb verziójának lehetünk szemtanúi. A kiállítás e virágszirmokkal díszített részében alábbhagy a korábbi játékos szemlélet, és egy súlyosabb képiséggel szembesülünk.

Szöllősi Géza: Boss | 2020 | trópusi bogarak, műgyanta | 25×40×8cm | Fotó a művész jóvoltából

Győrffy László Kiváló holttest I–VII. című monumentális akvarelljeinek útvesztőjében, a részletgazdag kidolgozású művek fertőzött felszínén kutakodva, számos referencia felmerül. Bosch tablószerű, a szubjektivitást hadseregnyi főre felosztó jellege mellett eszünkbe juthat a szürrealista automatikus írás dekomponáltsága vagy akár egy savba mártott, oldódásnak indult Gross Arnold-grafika, ahol a mosolygó arcokról lecsorog a hús, és a vidám motívumokból előkúsznak a rothadást jelző lárvák. Az olykor tudományos keresztmetszetábrákra, máskor gyermekeknek készült kincskereső feladatlapra hasonlító művek vidám fényességét csak a közeli vizsgálat során kibontakozó, undort keltő jelenetek térítik el. A humor itt ténylegesen ragályos, úgy szövi át a képet, mint egy kezelhetetlen vírus. Győrffy irdatlan méretű szögeket, ósdi fadarabokat, kicsorbult szerszámokat és műanyag testrészeket fenyegető pszeudogépezetekké összeszerelt szobrai dominálják a kiállítást. E struktúrák műujjbegyei és más protézisei kis, feszített vásznakat inzultálva figurázzák ki a festészet folyamatának bizonyos közhelyeit: a képsíkot áttörő illúziót, az alkotófolyamat agresszivitását és a fontanai vágások vulgáris képzettársításait. A kiállítótér közepére installált művek szikár sziluettje mögött Kis Róka Csaba lágyabb festészeti szerkezetei sejlenek fel.

Kis Róka Csaba: Fall (A.I. Will Kill Humankind) | 2018 | olaj, vászon | 200×200 cm | Fotó a művész jóvoltából

Kis Róka Csaba: Kataklizma morajlása | 2019 | olaj, vászon | 140×140cm | Fotó a művész jóvoltából

Kis Róka Csaba monumentális képei a művész 2019-es, aqb Project Space-ben megrendezett, New Disorder című kiállításának festészeti felvetéseit bontakoztatják ki, továbbárnyalva azt a már 2016-ban indult folyamatot, mely során a művész az emberi alak tömbszerű megjelenítését egy konkrét testiségtől eltávolodott, nyálkásabb, ziláltabb és töredékesebb ábrázolásmódért hagyta el. A fix kategóriákkal összeegyeztethetetlen figurák a rajzfilmeknek a humoros hatás érdekében szétkenődő és összegyűrődő alakjait is eszünkbe juttathatják. A meztelen figura – mely a művészettörténet kánonjában gyakran erotikumtól sugárzó felszínek zárt formájában kerül a néző elé – itt szinte parodisztikus sebességgel indul bomlásnak, a gyermekműsorok legvadabb kihágásait megidézve a Ren és Stimpy című „mese” takonyhorrorjától a Dumbó című rajzfilm hallucinációkat vizualizáló jeleneteiig. Kis Róka festészetét a mindennapok során önkéntelenül lementett traumatikus képi tartalmak gazdagítják: sebek, bőrbetegségek, bűnügyi helyszínelések kiszivárgott fotói, de megjelennek benne a hazai filmstúdiókban nemesített szörnyalakok vagy a késő esti tévénézés során pár másodpercig felvillanó retró űrlénycsápok is. A képek koloritja a korábbi sorozatok dohos árnyalataihoz képest az utóbbi pár évben szintetikus ételfestékek színskálájára emlékezteti a befogadót. Akkor is felismerjük a fogyasztói társadalom tarka palettáját, ha az történetesen vérben, sárban és egyéb koszos levekben ázik. A kompozíciók úgy épülnek fel, mintha a legál graffitifalak kitenyésztett formarendje találkozna a festő spontán megmozdulásaival. A ragasztószalaggal kimaszkolt fekete-fehér rétegek gépiessége egy már-már szépelgő szemléletmóddal ütközik.

A galériatérben tobzódó motívumokra egy idő után elfogynak a fogalmak, a kiállítás szinte befogadhatatlanul sűrű. Vörös fényét magunk mögött hagyva olyan érzésünk támad, mintha egy idegen lény gyomrában jártunk volna: nem mi emésztjük meg a kiállítást, a kiállítás emészt meg minket.

Győrffy László: Bad Biology: Achieving And Undermining Dysfunction | 2015 | fém, fa, vászon, műpénisz, akril, olaj | 44,5×77×50cm | Fotó: Zana Krisztián

A test ördöge

PÉCSI GALÉRIA

2020. szeptember. 24. – november 22.

Kurátor: Fekete Vali