ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

Vigyázz! Pihenj!
Bartha Máté: Kontakt

Margl Ferenc
A TOBE Galéria aktuális kiállításán egy már több helyén megmérettetett és elismert szociofotó-anyagot láthatunk. Bartha Máté címadó sorozata 2018-ban elnyerte a Capa Nagydíjat, a tavalyi évben pedig a Rencontre d’Arles keretében kapott elismerést a TOBE Galériával megvalósított prezentációval.

Bartha Máté │ Kontakt X │ 2018 │ Tobe Gallery

Bartha sorozata egy civil szervezetet, illetve az általuk tervezett nyári tábort, a tábori életet és az azt megtapasztaló fiatalokat mutatja be. A Honvédsuli semmiképp sem afféle „Soros-szervezet”, amelyet tűzzel-vassal üldözne az aktuális kormányzat, de nem is egy semmiből gründolt látszatalapítvány, amely hazai és uniós pályázatok megnyerésére szakosodott. Valódi munkát végeznek, ténylegesen megvalósulnak rendezvények, amelyeken hús-vér személyek, kamaszok vesznek részt. A sorozatkoncepció és a szervezet honlapja alapján mintha a vándortáborok, cserkészet és harcászati alapkiképzés hibridje rajzolódna ki.

Azért is írok hosszabban a szervezetről, a kontextusról, mert ez megkerülhetetlen része az ehhez hasonló – mondhatni kutatásalapú – szocifotó-sorozatoknak. Két hasonló – nem kikerülendő – kérdéskör jelölhető még ki. Az egyik, hogy miként pozícionálja magát és sorozatát a szerző – megpróbálkozik egy lehetetlennek tetsző neutrális szereppel, vagy a műviesítés és esztétizálás eszközeivel megpróbálja elemelni a témát a szociális, politikai és kulturális beágyazottsággal. A másik, hogy milyen hatással van a közösségre az, hogy egy külső szemlélő megfigyeli, majd valamilyen formában prezentálja őket a nyilvánosság, a külvilág számára.

Bartha Máté │ Kontakt LXI │ 2018 │ Tobe Gallery

Utóbbiról nehéz nyilatkozni a kiállítás és a fotók megtekintése alapján, mivel azok nem mutatnak be ilyen jellegű utókövetést. Az első kérdéskör kapcsán azonban kirajzolódik egy lehetséges válasz. Semmiképp sem semleges bemutatást látunk, már csak azért sem, mert a sorozatban szép számmal fordulnak elő megkomponált, beállított portrék. Ezek semmiképp nem propagandaszerűek, nem heroikus – és épp ezért modoros vagy épp röhejes – pózokat látunk. A kompozíciók néha szelíden érintik a giccsel kacérkodó toposzok és beállítások határát – gondolok itt az „ártatlan gyermek” ábrázolásokra, amelyek jellemzően megjelennek minden természeti katasztrófa, éhínség és háború esetében a fotóriporteri anyagokban.

Bartha Máté │ Kontakt XLIII │ 2018 │ Tobe Gallery

A sorozatcím és a tartalom kapcsán termékeny ellenpontozás bontakozik ki. Ahogy a koncepciószöveg is lehivatkozza, a katonai szóhasználatban a kontakt az ellenséges erőkkel történő összetalálkozást, érintkezést jelző kifejezés. Egyfelől evidens módon ezek a gyerekek nem egymás ellenségei, sőt nincsenek nekik hadászati értelemben vett ellenségeik sem képhatáron belül, sem azon kívül. Ellenben a sorozat nagyon sok darabja mutat be intimitást, gyengédséget, érintkezést, kontaktust. Lehet ez az egymásrautaltság hozadéka, amikor valamilyen bizalomjátéknak tűnő helyzetben csoportosan összekapaszkodnak a kadétok, vagy a feltehetőleg a tábor alatt létrejövő barátságé, amelyre példát a kiállításon két fiatal lány portréjánál látunk.

Bartha Máté │ Kontakt XLV │ 2018 │ Tobe Gallery

Ezek a helyzetek a messzemenőkig rezonálnak azzal az állítással, miszerint a táborokban zajló edukációs tevékenységnek egyik kulcsfogalma a bajtársiasság. A kiállításon nem szereplő, de a sorozathoz tartozó képek között találunk egyébként olyat is, ahol ennél intimebb helyzetekben, egymást sminkelve, ölelve vagy épp csókolva láthatóak a jellemzően zöld vagy terepmintás ruhát viselő szereplők.

Ha adottnak vesszük, hogy a hadászathoz és a hadijátékokhoz valamiféle izzadtságszagú maszkulinitást kapcsolunk, akkor ezen a téren is egy továbbgondolásra késztető ellentmondást látunk a Kontakt anyagán végigtekintve. Egyrészt a már említett intimitás okán, másrészt a nagyszámú női résztvevő és portréalany okán. A sorozat fel-felmutatja a tábori lét nehézségét, a fáradtságot, a sérüléseket, a koszt, de mindezek nem „fiús” vagy férfias dolgokként jelennek meg, hanem emberiként.

Fontos adalékinformáció, hogy Bartha a Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2019-ben dokumentum-filmrendező szakos mesterdiplomát szerzett, és itt a diplomafilm keretén belül szintén ezzel a közösséggel, pontosabban a közösség egy tagjával foglalkozott ezúttal nem a fotó, hanem a film eszközeivel.

Mivel a kiállítás ugyanazon sorozat bemutatásának sokadik iterációja, így a fotósorozat darabjai a Bródy Sándor utcai térben kiegészültek a táborozó kadétok rajzaival, illetve egy velük készült hangfelvétellel is, amelyek valamelyest árnyalják a projektet és a mögötte létező közösséget, de nem állítanám, hogy ezáltal más vagy komplexebb pozícióba helyeznék az egyébként már egészen kerek projektet.

Bartha Máté │ Kontakt IV │ 2018 │ Tobe Gallery

Az nem kérdés, hogy érdemes megtekinteni a kiállítást, viszont lenne egy javaslatom az erre vállalkozók számára. Tekintsék meg előtte az alábbi honlapon található kisfilmet, annak szellemében, amiért néha érdemes rossz filmeket is látnunk, hogy jobban értsük miért jók a jó filmek. Amit itt látni fog a néző, az pátoszos, retrográd. Egy kis szinesztéziával élve: itt messzemenőkig kitapintható az az izzadtságszagú férfiasság, amelynek szerencsére nyoma sincs Bartha sorozatában.

Bartha Máté │ Kontakt

TOBE GALLERY

2020. szeptember 2. — 30.