Vizuális tereprendezés
Váczi Lilla: Terepminta
VÁCZI Lilla: Terepminta, enteriőr | FKSE Stúdió Galéria | Fotó: Piti Marcell
Már egy ideje fut a kereskedelmi televíziózás második számú zászlóshajójának számító Tv2-n az Újratervezés című műsor második évada. A tavaly ősszel debütált dokureality az amerikai Extreme Makeover című show mintájára készült, amelynek néhány évadát A nagy házalakítás címmel vetítette nálunk a Viasat3. Az eredeti verzió lényege, hogy nehéz körülmények között élő, általában sokgyerekes amerikai családok lepukkant házaiból eszméletlen rövid idő leforgása alatt minden luxus igényt kielégítő, kacsalábon forgó palotát varázsol egy profi stáb, míg az érintett család eltölt pár kellemes napot egy wellness- vagy valamilyen szabadidőközpontban. A bő negyvenperces epizódokban a néző megismeri a családot, akik bemutatják a régi házat, és elmondják vágyaikat az átalakítással kapcsolatban, kiköltözik a család, megérkezik az építőbrigád, akik földig rombolják az épületet, ezt követően látjuk, ahogy a család felhőtlenül szórakozik, és számos meglepetésprogramon vesz részt, majd lezajlik az újjáépítés, és végül leleplezik a kész épületet az összegyűlt hatalmas tömeg előtt, amit a família örömkönnyek között szobáról szobára felfedez. Az eredeti műsor tehát egy igazi feelgood-show, ahol minden jó, ha a vége jó, és a hányattatott körülmények között élő családok nemcsak egy vadiúj és nem utolsó sorban nagyon menő házzal gyarapodnak, hanem rengeteg más támogatást is kapnak a műsorkészítőktől. Például kifizetik a jelzáloghitelüket, vagy minden gyerek új laptopot kap a tanuláshoz.
VÁCZI Lilla: Terepminta, enteriőr | FKSE Stúdió Galéria | Fotó: Piti Marcell
VÁCZI Lilla: Terepminta, enteriőr | FKSE Stúdió Galéria | Fotó: Piti Marcell
Ahogy az lenni szokott, a showbizniszről sokkal kevesebbet tudó magyar szerkesztők által kreált hazai verzió egészen másképp sikerült; már címében sem ígér nagy átalakítást, inkább csak újratervezést, és mint tudjuk, a nagy tervek jelentős része mindig csak terv marad. A legszembetűnőbb különbség, hogy rákanyarodjunk Váczi Lilla Terepminta című kiállításának témájára is, az a lehangoló szürkeség, amely a magyar realityshow kulisszájául szolgáló magyar vidéki környezetet jellemzi, még a nagy átalakítás után is. Míg az amerikai verzió alkotói bármilyen sivár vidéki udvarból igazi oázist varázsolnak az adások végére, addig a hazai verzióban négy részen keresztül küszködik hiába az építőbrigád, míg végül az ötödik részben átadnak egy úgy-ahogy felújított és jelzésértékűen berendezett házrészt. Mondhatjuk persze, hogy kis ország, kis költségvetés, kisebb büdzséből pedig nehezebb igazi változást generálni, de mivel egy-egy átalakítás indokolatlanul sokáig húzódik, így nehéz lenne pusztán erre fogni a különbséget. Sokkal inkább támadhat inkább az az érzése az embernek, hogy a magyar vidéki porták rendezetlen összevisszasága olyannyira reménytelenül állandó, hogy felesleges akár csak egyetlen kihajított lomot is odébb rakni. Ráadásul a vidéki portálok tulajdonosaira jellemző gyűjtőszenvedély, a „majdcsak jólesz ez még valamire” logikája szöges ellentétben áll a lomtalanítás, a szanálás és a rendrakás gyakorlatával.
VÁCZI Lilla: Terepminta, enteriőr | FKSE Stúdió Galéria | Fotó: Piti Marcell
VÁCZI Lilla: Terepminta, enteriőr | FKSE Stúdió Galéria | Fotó: Piti Marcell
Váczi Lilla a tavaszi lockdown miatt elnapolt és október végén megnyitott Terepminta című projektje is ezt az eklektikus, leginkább a kelet-magyarországi vidékre jellemző összevisszaságot hivatott bemutatni. A kiállítótérbe belépve rögtön egy viszonylag indokolatlanul elhelyezett zöld építkezési háló állja a látogató útját, azt megkerülve pedig lassan feltűnik a többi galériatérben felejtett bontási anyag is. Minden megjelenik itt, amivel a néző jó esetben egy lakás- vagy házfelújításon, kevésbé szerencsés esetben pedig nap mint nap a kert végében találkozhat: építési törmelék, törött cserepek, Ytong és bontott tégla, vasbeton és hullámpala darabok. A törmelékek között pedig Váczi rögzített kamerás videócsendéletei, valamint fotói katonás rendben elhelyezve. Bár a kiállítás kísérőszövegében azt olvashatjuk, hogy az installáció kialakítása során nagy szerepet játszott az esetlegesség, illetve hogy a néző maga is alakíthatja a környezetet, a térben található tárgyakat mégis inkább precíz rendezettség jellemzi; a szabályos Ytong stócokat vagy a szinte már megkomponált sóderkupacot véletlenül sem akaródzik átrendezni. De ez talán nem is baj, hiszen épp az installáció elemeinek megkomponáltsága az, amely ellentételezi a videókon és fotókon látható összevisszaságot és rendezetlenséget.
VÁCZI Lilla: Terepminta, enteriőr | FKSE Stúdió Galéria | Fotó: Piti Marcell
Váczi Lilla műveinek már igen régóta szolgál kiindulópontjául a vidéki lét motívumkészlete, 2015-ös MoMÉ-s diplomaporjektjének is ugyanez volt a témája (Láthatár)[1]. Mint azonban a kiállítás elhalasztása kapcsán publikált podcastból[2] megtudhatjuk, a témaválasztás ezúttal egészen személyes, hiszen a projekt eredetileg Béke 4. címen futott, amely a művész létavértesi otthonának postacíme. Az időközben Terepminta címre átkeresztelt helyspecifikus anyag központi eleme is a művész otthonának kerámiából készült makettje, amely a maga monokróm, letisztult egyszerűségében igen kontrasztos ellentétbe kerül a képeken látható rendezetlen részletekkel. Bár a művész intenciója, hogy a felhalmozott anyagok, a videók és a fényképek szerves egységet alkossanak, mégsem valósul meg, hiszen az objektként kiállított építési anyagok többségéről ordít, hogy nem egy Hajdú-Bihar megyei udvar végéből kerültek a térbe, hanem valamelyik Budapest környéki építőanyag-áruház fedett polcairól (ez alól talán csak a bontott téglák és a törött tetőcserepek jelentenek kivételt). Éppen ezért az installáció térbeli elemei és azok rendezettsége inkább azt illusztrálja, hogy egy ideális világban milyen tárgyakat lenne érdemes szépen becsomagolva, esőtől megvédve elrakni későbbi barkácsolás céljából. Természetesen a hajdú-bihari kidőlt-bedőlt udvarok végében ezekre a makulátlan elemekre pár nap vagy hét alatt szintén rákerülne az a szürke „koszfilter”, ami a kiállított fotók és videók képi világát jellemzi. Váczi Lilla anyaga egy vizuális kirándulás a tiszántúli mindennapok sivárságába, ahol maximum a sufni fedeléről lehulló esőcseppek kopogása csempészhet némi változatosságot a szürke állandóságba.
[1] http://www.lillavaczi.com/vid_horizon.html
[2] https://soundcloud.com/lilla-vaczi/artportal-interview-with-lilla-vaczi-anna-zsoldos
VÁCZI Lilla: Terepminta, enteriőr | FKSE Stúdió Galéria | Fotó: Piti Marcell
VÁCZI Lilla: Terepminta / Átlátás #3
STÚDIÓ GALÉRIA