Radikális újragondolás
Marx egykor és most Berlinben
Hermann Veronika
Nem függetlenül az emlékezetpolitikai, a náci és szocialista múlttal egyszerre számot vetni próbáló diskurzusoktól, a kortárs német múzeumtudomány gyakran feszeget korábban problémásnak tűnő, ellentmondásokkal teli témákat. Éppen ilyen a német történeti muzeológia egyik ikonikus helyszínén, a berlini Deutsches Historisches Museumban Sabine Kritter által kurált Marx und der Kapitalismus (Marx és a kapitalizmus) című kiállítás, amely február 10 és augusztus 21 között látogatható.
Kultusz és félelem
Project833: Petrichor
Fülöp Tímea
A 21. század közhangulatát két nagy félelem határozza meg: az ökológiai és a technológiai katasztrófától való szorongás, illetve az azok iránt érzett frusztráció, akik egyikben vagy másikban nem hisznek. A két témát általában külön dolgozza fel a művészet, mintha ellentétekről volna szó, a jól bevált ember és gép, ember és természet oppozíciók szerint, amik csak a legritkább esetekben találkoznak, akkor is a tudományosság szellemében. A kábelhálózatot gyökerekhez hasonlítják, a lombok parabola antennákká válnak. A Petrichor című kiállítás – már ha annak akarjuk nevezni – egy másik utat választ a két félelem összeházasítására, ami mögött egyszerre állnak ősrégi és nagyon is kortárs okok.
Piackomform térérzések
Változó organizmusok a fővárosban és vidéken
Torma Tamás
Válaszoljunk gyorsan, ösztönösen: mi az a kép, ami először beugrik arra a szóra/fogalomra, hogy piac? Nem, ez nem a virtuális piac, hanem az a nagyon is valóságos, színes és főleg szagos hely, aminek az értelmezési tartománya Bereményi Géza Eldorádó című filmjének a piacától a historikus stílusban tervezett vásárcsarnokokon, egy fűszeresen főtt fél disznófejet kínáló, barcelonai gourmand piacon át Káptalantótiig vagy a helyi termelők kirakodóvásáráig terjed. Az én piacflessemben például a Bosnyák téren vagyok, egészen pontosan ott, ahol az épített csarnok véget ér, és átadja helyét a spontán kistermelői felhozatalnak, az iraki edényárusnak és a féldecis, sülthurkás falatozónak.
Léptékvesztés
Avagy az emberi mérték háttérbe szorulása
Kőszeghy Flóra
Az építészetben, csakúgy, mint más mérnöki ágakban, a dokumentáció készítésének fontos alapvetése volt a méretarány használata egy tervben. Az építőiparban a kicsinyítés egyfajta dogmaként vésődött bele a szakmagyakorlók agyába. Egy tervező álmából felkeltve is tudott egy 1:100 vagy 1:10-es rajzot készíteni, akár vonalzó nélkül is, érzékelve a valóság és a terv arányait. A terveket olvasó építőipari szereplők, így a fejlesztők, az ellenőrök és a kivitelezők ugyanígy érezték, hogy arányos-e valami. Ehhez képest ma már a tervek csak a kijelzők felületén jelennek meg, gyakorlatilag elenyésző a méretarány szerinti nyomtatott tervek használata.
Háború rom nélkül
Romesztétikai gondolatbotladozás hűlő épületroncsokon
Bojár Iván András
Rengeteg szétlőtt házat látunk mostanában a média szállította képeken: lakónegyedeket, olykor kormányzati irodaépületeket. Mariupol, Hirkiv, Csernyihiv. Tanuljuk a településneveket. Ám ezek pusztuló, leromlott változata gyökeresen más, mint amikről az eddigi háborúkban sérült városok roncsolt épületeinek képei tudósítottak. Többségük ugyanis panelház. Másfajta struktúrák, másként, sokkal nagyobb elemekben bomlanak szét – akár egy gép, egy szerkezet –, mint a hagyományos téglából vagy kövekből épült házak. Az évezredek óta retinánkba rögzült romlásképek helyett újfajta, szomorú látvány keletkezik. Hiányzik belőlük az ősi múlt maradványörökségének idővel küzdő, hősies romantikája, amit a festészet évszázadokon át csiszolt, finomított.
A reprezentáció kérdései
A jövőre is kiható következmények
Sirbik Attila
A kiállítás vezérelvét a materiális, illetve perszonális értelemben vett traumaforrások vizuális művészeti eszközrendszerekkel történő átdolgozása, performatív megjelenítésének újszerű elemzése adja. Azt vizsgáljuk, hogy az utóbbi két-három évtizedben hogyan változott meg a művész részvétele ezekben a folyamatokban, milyen új megközelítési módok és szempontok merültek fel a különböző művészeti gyakorlatokban. A kiállítást a kurátorok (Feigl Fruzsina, Kálmán Borbála, Timár Katalin) elsősorban platformként értelmezi, amely nem traumatikus élmények és tragikus események ábrázolására törekvő műveket mutat be, hanem olyan alkotói folyamatokat helyez fókuszba, amelyek a művészetet a feldolgozás egyik lehetséges aktív eszközeként használják. Az Előhívás / Emplotment című kiállítás három kurátorával beszélgettünk.
Tükör a férfinak
Simon Zsuzsi: Alexandru
Cséka György
Simon Zsuzsi Alexandru (2021) című sorozata egy konkrét férfin keresztül a heteroszexuális, hegemón maszkulinitás (R. W. Connell) konstrukcióját, sztereotípiáit mutatja meg érzékenyen, érzéki képekben, mellőzve minden direktséget vagy illusztrativitást, ezzel együtt elméletileg is árnyaltan, mintegy a férfikutatásokhoz fűzött vizuális lábjegyzetként. Projektjében változatos eszközökkel és perspektívából veszi szemügyre tárgyát, és hol egészen konkrét, testközeli, hol metaforikus megfogalmazásokkal, hol pedig művészettörténeti allúziókkal, megfordításokkal él.
Putyin Budapesten
Szombathy Bálint nyilvános akciója
50 évvel Lenin Budapesten című nyilvános akciója után Szombathy az újonnan előállt történelmi helyzetre reflektál ebben a fényképsorozatában. A helyszín megválasztásakor a tervezettség kapott elsőséget az 1972-es munka spontaneitásának és rögtönzésének ellenében.
A felemelkedés törvényszerűsége
Szent Irma5Second
Lits Levente
A felemelkedés törvényszerűségébe vetett hit hívta életre magát a politikai gazdaságtant. E kapcsán emelném be az Egyház társadalmi tanításának kompendiumában szereplő alábbi gondolatot, hogy az idézet és egy kortárs alkotás vizsgálata során a gazdasági gondolkodás számára is egyértelmű legyen az értékrendi példaképekről úgy gondolkodni mint méltóságunk részeiről, így emberi jogunkról s az emancipációs folyamat szükségszerű eleméről. A szentek, akik Isten országának cselekvő előidézői és a mindenkori világ példaképei, e diskurzushoz szolgálnak alapul.
Fight your own Putins
Interjú Viacheslav Poliakovval
Danka Zsófia
Az orosz–ukrán háború 18. estéjén Viacheslav Poliakov ukrán képzőművésszel beszélgettünk. Poliakov a csernobili katasztrófa évében, öt évvel a Szovjetunió bukása előtt, 1984-ben született az Ukrajna dél-keleti részén fekvő Herszon városában, majd ott is végezte művészeti tanulmányait 2007-ben. Az egyetemi évei befejezése óta Lvivben él és dolgozik.
A beefcake-től a queer macsóig
A meleg férfiasság képzőművészeti arculata
Csehy Zoltán
A queer tehát ellenállás, az asszimilálódás, a heteronormatív hegemónia elleni harc egyik formája, mely a genderfluiditás szabadabb terepein, a megtöbbszöröződés tükörjátékaiban, illetve a performativitás leleplezett és leleplező rítusaiban érzi otthon magát. Az immár többes számban értendő szexualitások és maszkulinitások poétikája a perszonalizmus és performativitás viszonyára alapoz.
Kompromisszummentes folyamatok
UH Fest 2021 – Nun András és Puskár Krisztián
Sirbik Attila
Az UH Fest egyike azon ritka magyarországi eseményeknek, melyet a kalandvágy vezérel: új utakat, kifejezésmódokat kereső zenészek és a felfedezésekre, meglepetésekre nyitott közönség találkozóhelye. 2001 óta számos fesztivál és egyszeri koncert alkalmával több mint ötven ország sok száz zenészét, valamint száznál több hazai tehetséget léptettek fel. Mind a fesztiválok, mind az egyestés koncertek esetében különös hangsúlyt fektetnek a nem konvencionális megközelítések és egyedi, nemzeti színterek bemutatására, melyeket gyakran hagynak figyelmen kívül a helyi médiumok és a nagy tömegfesztiválok szervezői.