Fejest ugrani tilos! — fúziós sorozat (II.)
Kép-szöveg-zene
Milica Mrvić │ Zmija (Kígyó), Szafari-széria │ 2015 │ archív inkjet print, fotópapír │ 125×100 cm │ (Viltin Galéra │ 2020. március 11. — április 18.)
Terék Anna ➤
Sűrű ködben
Milyen pokol magjának akad
fekete föld itt?
Kerestelek, szólongattalak,
a tenyeredre másztam, uram:
összezártad.
Roppanok én is,
mint fogóban a gerinc.
Hiányod telepszik rám,
sorra töri el vállamban a csontokat.
Elszakadt itt bent már valami,
s útját nem találva,
folyik ki szájamon
a vér.
Густа ми магла паднала море,
густа ми магла паднала.
На тој ми рамно Косово море,
на тој ми рамно Косово!
Állok nélküled a pusztában, uram.
A völgyben már égnek a falvak,
de te sehol sem vagy.
Lángolnak fejek és lábak,
a füstben is csak
téged kereslek,
nem látok,
vizes a szemem,
vizes a mellem,
lecsúszik rólam
mindegyik könny.
Ништа се живо не види море,
ништа се живо не види.
До једно дрво високо море,
до једно дрво високо.
Felgyújtom mindegyik falut,
mégsem kerülsz elő.
Vörös csíkokat húzok
hűlő testekből csorgatva,
mégsem mozdulsz.
Száraz sziklán állok
és semmit sem látok.
Fehér fák közé fekszem,
próbálom levedleni magamról
a bőrömet,
legyek nyers hús
előtted, itt a napon.
Nem tudom, melyik úton
jöttem el idáig otthonról,
s merre kéne
indulnom holnap.
Под њег` ми седив терзије море,
под њег` ми седив терзије.
Oни ми шијев јелече море,
они ми шијев јелече.
Nevedet suttogtam,
de te vérben áztattál.
Az ingemre hímezted
szép lassan
az összes ember nevét,
akinek a nyakára tapostam.
Fehér fák között fekszem,
húzza le bőrömet a tavasz.
Nyers hús vagyok előtted, látod,
két nagy tenyereddel
el tudsz-e takarni majd?
Колко су дзвезде на небо море,
колко су дзвезде на небо.
Толко су шарке на њега море,
толко су шарке на њега.
Elszakadt itt bent már valami,
s útját nem találva,
folyik el lábam alatt
Unknown Child ➤