ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator
„Mint egy nagy, becsomagolt ajándék” Europartrain

„Mint egy nagy, becsomagolt ajándék”
Europartrain

Molnár Ráhel Anna
Amikor anyagokat gyűjtöttem ehhez a szöveghez, az FKSE (Fiatal Képzőművészek Stúdiójának Egyesülete) archívumába is bementem. Egy hangfelvételt kerestem kazettán – hogy még létezik-e, abban nem voltam biztos –, amin Bencsik Barnabás ad interjút egy nemzetközi gigaprojekt kapcsán, valamikor a 90-es évek végén. Egy vonatról beszél, amelynek stúdiókká és kiállítóterekké alakított vagonjai nem sokkal a rendszerváltás után szelték át Európát. Az Europartrain – a holland Hans Kalliwoda művészeti projektje – 1997-ben indult Thesszalonikiből, és összesen tizenöt ország érintésével másfél év alatt felment egészen Svédországig.

Hűtőkocsik és más engedetlen tárgyak A Led Art csoport

Hűtőkocsik és más engedetlen tárgyak
A Led Art csoport

Palásti Andrea
1999. április 6-án a Vaskapunál, a Kladovo melletti Tekiján kiemeltek a Dunából egy Mercedes márkájú hűtőkocsit, mely egy kivitelre dolgozó vágóhíd, a prizreni PIK Progres tulajdonát képezte. A hűtőkocsiban 86 holttestet találtak. Ezeket az albán nőket és férfiakat 1999-ben, a koszovói fegyveres összecsapások során gyilkolta le a szerb hadsereg és rendőrség. El akarták tüntetni a nyomokat, „szanálták a terepet”, ezért a hullákat áthozták Szerbiába, és hűtőkocsistul a Dunába süllyesztették. Mindez államtitok volt egészen 2001. május 1-ig, amikor is a Timočka krimi revija című újság megjelentett egy cikket a következő leaddel: „Amikor felnyitottuk a mélyhűtőládát, hullák potyogtak ki belőle, vagy ötven darab. Hírzárlat következett, és az ügyet államtitoknak nyilvánították.”

A KDSZ és egyéb szörnyetegfajták A 31. Thealter

A KDSZ és egyéb szörnyetegfajták
A 31. Thealter

Kérchy Vera
A karantén hosszú színháztalansága után egy fesztivál a tíznapos előadásdömpingjével garantált cukorsokk a kiéhezett kultúrakedvelő számára. Ráadásul a 31. szegedi Thealter az érthetetlen támogatásmegvonás ellenére nemhogy csendben beadta volna a kulcsot, de pofátlanul emelte is a tétet, kétnapos színháztudományi konferenciával fejelve meg a gazdag programkínálatot (a tavalyi kerek évfordulót az egyetembezárások miatt idén ünnepelve meg).

Metamediális tájképek és virtuális objektumok Jelena Viskovic digitális alkotásai

Metamediális tájképek és virtuális objektumok
Jelena Viskovic digitális alkotásai

Horváth Márk
A digitális kódok és a mesterséges intelligencia által generált poszthumán valóságok olyan párhuzamos virtuális tereket hoznak létre, amelyek több szinten is összekapcsolódnak és hibridizálódnak a valósággal. A 21. században a hálózati kommunikatív csere megelőz minden más megszokott társadalmi szocializációs módozatot, így a kibertér „elsőbbséget élvez a társadalmi tér minden attól eltérő formájával szemben”. A kortárs internet- és digitális művészet képes lehet reflektált módon bemutatni ezeket a technomediális átalakulásokat.

Nők a piacon Női alkotók műkereskedelmi szerepléséről

Nők a piacon
Női alkotók műkereskedelmi szerepléséről

Rudolf Anica
Martos Gábor évtizedek óta műkereskedelemmel foglalkozik. Első könyve, a Műkereskedelem – Egy cápa ára, 2013-ban jelent meg a Typotex gondozásában, a műkereskedelem világába való bevezetést célozta. Ezt követte 2018-ban a második kötet, az „Ilyet én is tudok”, amely az absztrakt, nonfiguratív művészet műkereskedelmi szereplését járta körül. Már akkor felmerült a szerzőben a gondolat, hogy e kettő mellé egy harmadikat is írna, amely újabb szeletet ragadna ki a műkereskedelem nagy területéről, ez pedig a női alkotók szereplése. A könyv 2021 júniusában jelent meg. Bordács Andrea esztétával, műkritikussal, nőművészet-kutatóval, Makláry Kálmán műkereskedővel és a könyv szerzőjével beszélgettem.

Kicsontozva Két végletet összekötő viszonyrendszer – Interjú Borsos Lőrinccel

Kicsontozva
Két végletet összekötő viszonyrendszer – Interjú Borsos Lőrinccel

Sirbik Attila
Borsos Lőrinc egy 2008-ban Budapesten született, fiktív, kortárs képzőművész, Borsos János és Lőrinc Lilla hibridje, akinek művészettörténeti, történelmi, aktuálpolitikai referenciákkal rendelkező alkotásai a fotórealizmusban és a konceptualizmusban gyökereznek, emblémaszerű megfogalmazásai a popkultúra és a reklámmarketing világából származnak. Védjegye az általa gyakran használt, zománcfestékből származó fényes fekete. Speciálisan a magyar közegre tervezett, több éves alkotói tevékenységét, illetve a magyar politikai helyzettől való megcsömörlését követően, 2013 végén önfeltáró munkába fogott, majd – gyökereit és kritikai attitűdjét megőrizve – megkezdte világhódító útját.

Kétirányú rituális utazások Az absztrakció és a síremlékek kapcsolata Josef Albers és Rákóczy Gizella életművében

Kétirányú rituális utazások
Az absztrakció és a síremlékek kapcsolata Josef Albers és Rákóczy Gizella életművében

Zsikla Mónika
E tanulmány megírásának gondolata 2018-ban körvonalazódott először, és szorosan kapcsolódott Rákóczy Gizella életműve akkor már több éve tartó kutatásának eredményeként, a Transzparens labirintus címen bemutatott retrospektív kiállításhoz. A hagyaték általam 2015-ben megkezdett feldolgozásának előrehaladása 2018-ban lehetővé tette az œuvre addigi legátfogóbb bemutatását az akkor még létező Új Budapest Galéria kiállítótereiben. Ez számos szakmai és baráti beszélgetésre, tárlatvezetésre, tanulmányok és interjúk születésére adott alkalmat. Így egyszer a művek között sétálva megosztottam a kutatásaim eredményeit Keserü Luca művészettörténész barátommal, ő pedig nyomban felhívta a figyelmemet az esetleges párhuzamokra Josef és Anni Albers életművével.

A katasztrófa ideje Keresztesi Botond és Lázár Kristóf

A katasztrófa ideje
Keresztesi Botond és Lázár Kristóf

Fülöp Tímea
Akár ez a gondolatmenet is lejátszódhatott volna Damien Hirst fejében, mikor a kanti etikát figyelmen kívül hagyva és az arányokat némileg eltolva azt nyilatkozta 2002-ben, hogy az aktuálisan legfrissebb amerikai gyászesemény, a 9/11 értelmezhető műalkotásként. Nem a róla készült műalkotások, hanem maga az esemény, mintha csak egy művészi szándékkal létrehozott happening lett volna: a híradások látványvilága oly módon kondicionálta vizualitásunkat, amelyre addig alig volt példa. A repülőgépek ártalmatlan formája véglegesen fegyverré vált. Az erőszaknak új szimbóluma született, a World Trade Center után nem lehet ikertornyot építeni. Ez persze nem egyedülálló jelenség, a művészettörténetben akadnak ilyen szimbolikus katasztrófák, amelyeket időnként újra és újra meg lehet tölteni egyedi jelentéssel.

Bármit teszel, úgyis hungarofuturista leszel! Teoria buffa

Bármit teszel, úgyis hungarofuturista leszel!
Teoria buffa

Gaál József
Aki nincs velünk, az is velünk van! Ezt mondta egy Orwell Állatfarm-adaptációjának tűnő szituációban Grósz Károly, az utolsó állampárti despota főtitkár Amerikában, cowboykalapban, lezabálva magát hamburgerrel, miközben zakójáról törölgette a majonézt, oldalán egy hatalmas fejű Miki egér-maszk kaján vigyorával. Kísérteties abszurd. Rákosi és Kádár bugyuta frázisát fejlesztette volna tovább. Aki nincs velünk, az ellenünk van! – mondta Rákosi, majd jóval 56 után a jóságos Kádár elvtárs így finomította: Aki nincs ellenünk, az velünk van! Aki nincs velünk, az is velünk van! – így a hungarofuturista. Grósz elvtárs szállóigéje így terjed tovább.

Hungarizmus vagy hungarofóbia? Fabula buffa

Hungarizmus vagy hungarofóbia?
Fabula buffa

Gaál József
Amikor 2016-ban idehaza a hungarofuturizmus kifejezés felbukkant, a száz éve létrejött dadaizmusra emlékezve számos kiállítást, konferenciát rendeztek itthon és külföldön egyaránt. Poszt-posztmodern akadémizmus analitikus megközelítésével – a már muzealizált irányzatot túlragozva – a benne rejlő politikai radikalizmus éle örökítetlenül kicsorbult: a dadaizmusra reflektáló kiállításokkal, az érdektelen művek tömegével sikerült végleg közömbösíteni a spontán módon létrejött radikális irányzatot. Mintha a hungarofuturizmus retrográd megnyilvánulása is ebbe az erőltetett vonulatba tartozna – nem tartható az egyidejűség véletlennek –, és egyfajta évfordulós mimikri-dadaista blöffként jelentkezett volna.

Öngyulladó magyarság Hungarofuturizmus és metaarchaizmus Gaál József Trianon-heraldikák című kiállítása kapcsán

Öngyulladó magyarság
Hungarofuturizmus és metaarchaizmus Gaál József Trianon-heraldikák című kiállítása kapcsán

Nemes Z. Márió
A Nemzeti Együttműködés Rendszere kifejezésben azt találom ironikusnak, hogy az „együttműködés” által sugallt közösségteremtő aktivitás az alternatív realitások termelődésében látszik leghatékonyabban megnyilvánulni. Vagyis mintha konszenzuális valóságunk szétszerelésében működnénk leginkább együtt. Ez pedig éppen hogy továbbhasítja azt a történelmi-kulturális közöst, aminek törésmentes összerendezése a nemzeti emlékezet visszatérő vágyálma.

Hősök és generációk  Az 1990-es évek társadalmi nosztalgiája iránti kortárs nosztalgiáról 

Hősök és generációk 
Az 1990-es évek társadalmi nosztalgiája iránti kortárs nosztalgiáról 

Hermann Veronika
Meglepően sok, a társadalmi nosztalgia jelenségeivel foglalkozó írás idézi Paul Simon 1986-os, The Boy in the Bubble című dalának elhíresült sorát, miszerint „It’s every generation throws a hero up the pop charts”, vagyis minden nemzedék a slágerlisták élére repíti a saját hősét. Első látásra logikusnak tűnik a metonímia, hiszen a dal maga is a nosztalgiáról vagy annak valamiféle kikristályosodásáról szól, a cikkek és tanulmányok pedig gyakran élnek efféle szellemes bevezetővel, hogy illusztrálják popkulturális jártasságukat. Csakhogy, ha minden nemzedéknek megvan a saját hőse, akkor miért a nosztalgia a hívószó, vagy másképpen fogalmazva: ha a nosztalgia kapcsán idézzük ezt a sort, az inkább azt jelenti, hogy minden nemzedéknek van egy hőse a slágerlisták élén, aki egy korábbi nemzedék hősére emlékezteti a jelen éppen aktuális birtokosait.