ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator

Néha 0 vagyok, néha meg 1
Braun András retrospektív kiállítása

Resident Art

2023. november 8. – december 7.

A 90-es évek elején induló Braun András az évtized közepére olyan festői nyelvet alakít ki, amely számos ponton kötődik hazai és nemzetközi tendenciákhoz, mint az op- illetve a pop-art, a minimalizmus vagy a konceptuális festészet, de valójában nem csatlakozik egyik irányzathoz sem.

Egyéni, strukturalista látásmódja eleinte absztrakt képi elemekből, organikusan, konstruktívan vagy szeriálisan építkezik. Későbbi képein egy-egy motívumot környezetéből kiragadva, azt tetszőlegesen ismételve hozza létre a látványt, amely a hirtelen jött kapitalizmus reklámiparának képdömpingjére és látásmódjára ironikus, néha groteszk módon reflektál. A 90-es évek végétől festményei kizárólag négyzet formájúak és egyre inkább jellemzi őket az a fajta ornamentális komponálás, amely a motívumokból organikusan építi a kompozíciót. Az erőteljes, sokszor harsány színek, a gyakran koncentrikusan kavargó erővonalak és az emberfeletti méretnek köszönhetően a látvány gyakran hipnotizálja nézőjét.

Fotó: Bek Balla Mónika

Fotó: Bek Balla Mónika

Braun előszeretettel kísérletezik az anyaggal, játszik a technikákkal: karcol, visszatöröl, applikál, maszkol, ragaszt és fújja a felületet. A vizuális környezet részletformáit gyűjti, majd képépítő elemként, jó értelemben vett barkács módon használja fel festményein.

Braun András 2015 óta nincs közöttünk. Eredeti, semmihez sem hasonlítható festészete nem csak a korról beszél hitelesen, de egy olyan művészről is, akinek médiumként más világokba is bepillantása volt, és bár nem mindig egyértelmű, hogy ennek mennyire volt tudatában, de az biztos, hogy ezt az erőt ma is sugározzák festményei. Kiállításunk átfogó képet nyújt arról a 15 éves időszakról, amikor Braun legjelentősebb képei születtek. A címadás egyszerre utal a mára mindent meghatározó digitális világ bináris karakterére, a művész folyton pulzáló alkotói erejére, valamint lét és nemlét, illetve a szellem és az anyag kettőssége között feszülő emberi drámára, amely a brauni humor fanyar mosolyával talán könnyebben viselhető.