„In a similar way, with a land surveyor you don’t walk through a countryside, rather you explore it from the point of view of the triangulation system.”
(Petr Rezek: Photographs as choreography in. Jan Svoboda: I’m Not a Photographer)
A Szög és távolság című folyamatban lévő munka a földmérés, a térképkészítés és a fotográfia természete közötti párhuzamosságok megidézésére és feltárására tesz kísérletet.
Mindig is bennünk volt a Föld felfedezésének, felmérésének, megismerésének szándéka. Hogy az egyébként nehezen rendszerezhető földfelszínt különböző geometriai struktúrákba, földrajzi hálózatokba integráljuk, amelyekben kijelölhetjük az életünkhöz szükséges referenciapontokat, határvonalakat. Ezek a rendszerek adják a keretet a terep felméréséhez is, amely során az összegyűjtött adatokat dekódolható jelekbe, (tér-)képekbe transzformáljuk, hogy így vizualizálva átfogó és áttekinthető információként segítsék és befolyásolják a mindennapos döntéseket.
Ez az absztrakciós folyamat, az absztrakt térben való gondolkodás az euklideszi geometrián alapul, amely évezredek óta meghatározója világ- és térszemléletünknek. A szög és a távolság ennek a geometriának két alapvető mérési típusa, amivel lehetővé válik – a háromszögelés elve alapján – egy térben elhelyezkedő tetszőleges pont koordinátáinak megadása. A háromszögelés elve (és tágabb értelemben a trigonometria) azért különösen érdekes a fotográfia kontextusában, mert mindamellett, hogy a földmérés, a geodézia (és végső soron a térképészet) alapja, egyúttal az optikai leképezésben is lényeges szerepet játszik. Az, hogy a térképekre és a fényképekre a mindennapi életben pontos és hiteles információhordozókként (akár referenciaként) támaszkodunk, lényegében keletkezésük közvetlen vagy közvetett mértani eredetére vezethető vissza.
A kiállításon megjelenő, egymáshoz asszociatív módon kapcsolódó képek a téma számtalan aspektusát érintik. Egyrészt a terepfelmérés és a térképalkotás munkafolyamatainak fázisaira reflektálnak (célkitűzésekre, eszközökre, technológiákra, gyakorlatokra, valamint az ezeket végző személyre), másrészt a munkafolyamatok eredményeire és azok hatásmehanizmusára (A felmért adatok hogyan alakíthatóak jelekké, jelrendszerekké, és hogyan hozhatunk létre különböző típusú technikailag készített képeket, reprezentációkat, amelyekben megbízhatunk és referenciának vehetünk? Ezek az ábrázolások – látszólagosságuk ellenére – hogyan viszonyulnak a valósághoz, mennyiben alapulnak emberi döntéseken?).