Egy elszigetelt pionír
Mészáros Flóra: Lantos

Schneller János

Borítókép:
Mészáros Flóra: Lantos ╱ 2023 ╱ Zsdrál Art ╱ Fotó: Müller András

Az impresszív, kék-ezüst-sárga külső után a belső sem okoz csalódást, sőt. A szöveg és a képek jól tagolt, arányos elosztása, valamint a merész, Lantos képi világát szabadon felhasználó grafikai és tipográfiai megoldások nemcsak kellemes vizuális élményt nyújtanak, de megkönnyítik a művek befogadását és értelmezését is. A jó minőségű képanyaggal dolgozó album a hazai és nemzetközi művészeti irányzatok hatásrendszerében értelmezi a lantosi életművet, miközben arra is ügyel, hogy művészetfilozófiáját és képi világát önamagában zárt egészként is értelmezze.

Mészáros négy nagyobb fejezetre tagolt tanulmányában tudatosan kerüli a kronologikus felépítést, ehelyett – Lantos saját ars poeticáját alapul véve – a tartalmi, belső összefüggésekre koncentrálva fogja össze a stilárisan elsőre diffúznak tűnő életmű egészét. E belső összefüggések a leginkább abban a többször ismételt tételben foglalhatók össze, miszerint Lantos művészete nem értelmezhető sem a látványvilág absztrakciója felől, sem a non-figurativitás irányából, hanem a természet belső törvényszerűségeinek tanulmányozása és megértése során kialakított, geometriai alkotóelemekből formált vizuális nyelv felől, amely egyszerre áll szoros, szubsztanciális kapcsolatban a természet törvényeivel és az elvont emberi gondolkodás (matematika, zene) alapfogalmaival.

A Martyn–Lantos címet viselő első fejezetben először a 20. század Lantos művészetének szempontjából meghatározó, absztrakt irányzatait mutatja be a szerző a Bauhaustól és a Stijl mozgalomtól egészen az Abstraction-Création csoportig és a második párizsi iskoláig, melyek látásmódját és művészetfilozófiáját első kézből, a két világháború között Párizsban élő Martyn Ferenctől ismerhette meg a fiatal művész. Az 1940-es évek végén és az 50-es években erős hatással van rá a martyni organikus-absztrakt formanyelv, de látásmódjában már megjelennek mestere stílusától jól elkülöníthető jegyek is. Míg Martyn a totális látványnak rendeli alá a részleteket, s így festészete inkább mellérendelő jegyeket hordoz, addig Lantosnál már ebben az időben megjelenik a fő motívum, amely rendet teremt a kompozícióban, és inkább alárendelő összhatást eredményez.

Mészáros fontosnak tartja kiemelni, hogy Lantos, mesteréhez hasonlóan, már egész fiatal korában megismerte a progresszív nyugat-európai művészeti irányzatokat. Noha pályája kezdeti szakasza a pártállam stiláris cenzúrájának idejére esik, látásmódját már ekkor alakították az avantgárd művészeti törekvések. Legtöbb kortársával ellentétben a nemzetközi avantgárd számára nem valami tiltott, távoli gyümölcs volt, amelyért meg kell küzdeni, hanem tanulóéveit meghatározó, magától értetődő, természetes közeg. A tanulmány kihangsúlyozza a mester-tanítványi láncolat fontosságát, mely Munkácsyval kezdve Rippl-Rónain és Martynon keresztül egészen Lantosig, majd az ő tanítványain keresztül egészen napjainkig elér. Valóban megkapó a mester-tanítvány történetekről olvasni, amelyek szinte tipologikusan ismétlődnek nemzedékről nemzedékre.

A geometriai rendszer alapjai című fejezetben fejti ki Mészáros a körrel, a négyzettel és a kettő áthatásából születő körcikkely szekvenciáival kapcsolatos értelmezéseket, melyek a formákban és a színekben rejlő szimbolikus, metafizikai és festészeti kérdéseket érintenek. Lantos művészetének alapformája a kör, melynek eredetét és értelmezését Mészáros Kandinszkij teóriájából és műveiből vezeti le: „… [a] lantosi elv, mely szerint a kör a természet spiritualitásának kifejezőeszköze és univerzális tartalmi közvetítője egy elsőre letisztult, reflexió nélküli, geometrikus alakzatként ható, de mélyebben, a képi kontextus révén a természet és a világ rejtett működésére utaló formaként működik, leginkább Vaszilij Kandinszkij a Bauhaushoz köthető tevékenysége során született koncepciójával mutat párhuzamot.” (49–50. oldal) A művész ehhez a formához kapcsol a 60-as évek második felében egy másik alapvető síkidomot, a négyzetet, amely két alakzat így a lantosi szemiotika két alapformája lesz. Erről így ír Lantos: „A kör és a négyzet olyan, mint az alany és az állítmány. A körből és a négyzetből álló kép olyan, mint a tőmondatokból álló beszéd.” (56. oldal) E két forma áthatásából, metszéséből és szekvenciáiból születnek meg később azok a művek, melyek a leginkább ikonikussá váltak az életműben. A két forma értelmezésekor sok fontos jelentésréteg kerül említésre, azonban hiába vártam a szövegben a számomra talán legkézenfekvőbb értelmezést, miszerint a kör az égi, a transzcendens, a spirituális, a szellemi, az egészet szimbolizáló forma, míg a négyzet a földi, az evilági, a matéria, a törtség szimbóluma. A kettő áthatása maga az ember, akiben a végtelen és a mulandó találkozik. A négyzet felhasítja a kört és cikkelyekre bontja, a két forma áthatása megtöri és egyben dinamizálja is a látványt.

Így alkotja meg Lantos azt a moduláris festői nyelvet, melynek fent említett formáit főként a bauhausler Johannes Itten színtanán alapuló, homogén, tiszta színekkel variálja. Ezekből, a tisztán geometrikus modulokból építi fel a 60-as évek végén egyik legismertebb motívumát, az úgynevezett tulipán alakzatot, amely épületeken és környezetművészeti művein is megjelenik. Ugyanitt kerülnek bemutatásra Lantos talán legizgalmasabb, vizuális játékot, matematikát és zeneiséget ötvöző munkái, melyeken „Lantost már a komplex vizuális játék foglalkoztatja, mely során a két forma [kör és négyzet] variálásából születő kétféle hullámszerű variációsort ütközteti, és már az ezek interakciójából létrejövő harmadik változat érdekli.” (58. oldal)

A környezetművészet és úttörő műfajok című fejezetben kerülnek bemutatásra azok a zománctáblák, melyek eredetisége, kiforrott szín- és formavilága méltán tette híressé Lantost. Ezek a munkák valóban az életmű leginkább progresszív alkotásai, amelyek a kor fontos kérdéseire reflektálnak. A művész olyan médiumot választ, amely a kor kihívásainak leginkább megfelel, továbbá olyan összművészeti (festészet, iparművészet, építészet) alkotást hoz létre, amely egyszerre egyesíti magában a Bauhaus alapelveit, valamint a Victor Vasarely által megfogalmazott, demokratizált művészet eszméjét. Teszi mindezt úgy, hogy a hivatalos kultúrpolitika számára a geometrizáló formanyelv dekoratív díszítőelemként értelmeződik, így festészeti jelentősége, progresszivitása rejtve marad. Más kérdés, hogy a zománctáblák mai recepciója, azaz önálló műtárgyként való értelmezése a maga korában megállta volna-e a helyét. Akármit is felelünk a fenti kérdésre, Lantos pionír szerepe elvitathatatlan mind a zománctáblák művészi felhasználásában, mind a „környezetművészet”, avagy Mészáros szavaival élve „tudattalan land art” területén. Lantos ugyanis elsőként végez tájalakítást, amikor tulipános zománctábláit a Tettye oldalában elhelyezi, és ezzel olyan új területeket hódít meg a képzőművészet számára, amely a később Pécsi Műhelynek nevezett neoavantgárd csoport alapélményévé válik.

A Nonfiguratív teória és edukációs módszer című utolsó fejezetben a szerző a kortársak művészetében nem talál Lantoséhoz hasonló látásmódot, legközelebbi analógiaként Kandinszkij és Klee művészetének hatását mutatja ki az életműben. Ebben a fejezetben összegzi Lantos művészetfelfogását, valamint kitér a tulipánmotívum eredetére és jelentőségére, valamint arra is fény derül, hogy figuratív groteszkjei hogyan illeszthetők az életműbe.

A kötet összességében fontos, hiánypótló munka, amely tartalom és kivitel szempontjából is igen magasra helyezi a lécet. Nehéz rajta fogást találni, de recenzensként kötelességemnek érzem, hogy néhány apró megjegyzéssel mégis éljek. Olvasás közben zavaró volt, hogy a hivatkozott képek oldalszáma nem volt a szövegben jelölve, helyette – teljesen feleslegesen – a kép keletkezésének évszáma, és tulajdonosa (!) került feltüntetésre. Tartalmi szempontból kissé zavaró a tanulmányban található redundanciák jelenléte, melyek egy jó szerkesztő bevonásával elkerülhetőek lettek volna, s végeredményben egy jóval feszesebb szöveg született volna. Mindezekkel együtt ajánlom a könyvet mindazoknak, akik el akarnak indulni és felfedezni Lantos ezerarcú, mégis koherens művészetét.

▬▬▬▬

Zsdrál Art, 2023

250 oldal