A documenta kertjei
documenta fifteen

Jankó Judit

„- Most akkor ez műalkotás?”
„- Persze.”

Ezt a párbeszédet hallottam, miközben a paradicsom- és paprikapalántákkal teleültetett magaságyások mellett kikerültem egy párt a documenta Hall büféje mellett. Az eat art keretében a nyár folyamán igyekeznek majd megtermelni a zöldségeket, amiket aztán a büfében megfőznek. Egész szép kis veteményes van már most is az épület oldalában.
Az idézettel nem abba a diskurzusba szeretnék becsatlakozni, hogy mit tekinthetünk a műtárgynak, és az „ilyet a gyerekem is tud rajzolni” sem szokott érdekelni, de ez a beszélgetés adta az ötletet, hogy összefoglaljam a documenta kertjeit, kerti projektjeit, ha már az első rendezvényt Arnold Bode művész, művésztanár és kurátor a kasseli kertészeti kiállítás részeként hozta létre. A documenta honlapján 27 találat jön ki a „gardens in documenta” keresésre, és valóban lépten nyomon burjánzó vadvirágokba botlunk, sőt a sajtótájékoztatón is óriási konzervdobozokban elhelyezett vadvirágcsokrokkal díszítették a stadiont.

Éppen az OFF Biennale csapata az egyik, akik növényekkel kapcsolatos projektet is hoztak Kasselbe. A Fridericianumtól kis sétára, a Fulda partján található Ahoi csónakházban rendezték be az OFF játszóterét, Milennehák és miértnék címmel, ami „egyszerre merít az építkezések inspiratív káoszából, a megelevenedett álmokból és a játszóterek szabályokat teremtő és azokat áthágó világából. Kaleidoszkópszerű tér ez, ahol a játék és az álmodás a valóság legfőbb alakítói, képessé téve mindannyiunkat arra, hogy lebontsunk és újraalkossunk szabályokat és újra megtapasztaljuk a játék teremtő erejét” – írják a sajtóanyagukban, de nem ez illik ide a kertprojektek közé, hanem a dunaszerdahelyi Németh Ilona folyón úszó kiskertjei. Németh az OFF lumbung partnereként került ide, fő érdeklődési köre a mű és a befogadó közti aktív kapcsolat mellett a társadalom és a természet párbeszéde. Először 2011-ben készített két úszó kertet, akkor az angol és a francia kertek közti különbségre fókuszált. Most felelevenítette az ötletet, és két, egyenként 3,4×4,5 méteres műanyag lebegő formát helyezett a folyó vízére, és elültetett bennük két kertet. Az egyik kertnél ügyelt arra, hogy a növények jó szomszédai legyenek egymásnak, ebben a tálcában virágzik is a növényzet. A másik úszó kertben küzdelem van, láthatóan nem is érzik magukat annyira jól, de ennek az is az oka, hogy a Jövőkert névre keresztelt úszó objektumban olyan növényeket termesztenek, amelyek megtisztítják a talajt bizonyos mérgező anyagoktól, illetve amelyek alkalmazkodtak a klímaváltozás okozta közelmúltbeli időjárási változásokhoz. A másik, a Gyógyító kert gyógynövényekből és zöldségekből áll, amelyek hasznot húznak egymás társaságából. Minden kert másfajta gondozást igényel, mert a növények mások, és az együttélési szabályok sem azonosak. Minden kert egy ökoszisztéma. Fenntartása a gondozó és a gondozott együttműködését igényli.

A vietnami Nhà Sàn Collective is két helyszínen szerepel, az egyik, akárcsak az OFF esetében, szintén a Fuldánál. Ők is a kasseli folyó partján, két performansz keretében állítanak fel egy játszóteret, átélve a közösségi létezés erejét. Egész nyárra rendezvényeket terveznek ide, mesélnek az ide vándorló növényekről, illatszaunát is felállítanak, és házi borral, beszélgetésekkel, workshopokkal és bulikkal várják a látogatókat. De nekik is van egy érdekes kertprojektjük: a Nhà Sàn Collective lumbungművésze, Tuan Mami létrehozott egy vietnami bevándorló kertet a WH22 helyszínen, egy régi kasseli sörkert hátsó udvarán, közel a főpályaudvarhoz. A kert telepítése előtt kutatásokat végeztek Németországban élő vietnámiak közt, hogy milyen növényeket termesztenek vagy éppen mi hiányzik nekik otthonról. A projekt nemcsak azt a kérdést feszegeti, hogy hogyan adaptálódnak a vietnámi növények egy teljesen eltérő környezetbe, hanem hogy milyen kapcsolatot őriznek a bevándorlók a hazai ízekkel, otthoni kultúrával, az emlékeikkel, hanem mesél a bevándorlónövények idevezető útjáról is.

A főpályaudvaron szerepel az amerikai őslakosok jogaiért küzdő képzőművész, költő és író, Jimmie Durham (1940–2021) gondolatait megvalósító kollektíva projektje, a Jimmie Durham & A Stick in the Forest by the Side of the Road. A tavaly elhunyt Durham 2019-ben Arany Oroszlánt nyert Velencében. A közösség a halála után is folytatja a közös munkát, a kiállított művek többsége a természettel kapcsolatos, a kiállítótér előtti kövön a teremőr folyamatosan locsolja a mohát, és a csoport neve Durham mondatára utal, miszerint úgy élünk, mint egy bot az erdőben, úgyhogy ezt a projektet is a kertes projektek közé soroltam.

Van egy városi együttműködés is a documentával, amelynek során az Offene Schule Waldau diákjai maguk termesztik a zöldségeket, és a lumbunggyakorlatnak megfelelően nemcsak a termésüket osztják meg egymással, hanem növénynevelési tudásukat is. Itt az a különleges, hogy a diákok egy lumbungtaggal, a Wajukuu Art Projecttel közösen tervezett, kiselejtezett konténerekben függőlegesen termesztenek. Az osVVertical egyike azon hosszú távú fenntarthatósági projekteknek, amelyek célja az ökológiai, gazdasági, művészeti és társadalmi tényezők ötvözése a documenta fifteen koncepciójával összhangban. Klímavédelmi és fenntarthatósági projektek is szerepelnek szép számmal, emellett minden eladott jegy árából egy euró fenntarthatósági projektek támogatására megy Indonéziában, valamint Észak-Hessen és Kassel régióban. Szumátrán a pálmaolaj és gumiültetvények ökológiájának javítása a cél, együttműködve a Rumah Budaya Sikukeluang művészkollektívával. A Reinhardswaldi erdőben a HessenForst állami vállalattal közösen egy fákat megtámadó kártevő ellen küzdenek, valamit a viharkárokat szeretnék enyhíteni újratelepítéssel.
Németország egyébként érezhetően spórol az energiával, a legtöbb üzletben inkább szellőztetnek, és nem használják a klímát. Az embereket pedig a 9 eurós havi bérlet bevezetésével arra ösztönzik, hogy inkább a városi tömegközlekedést és a vonatokat használják.