FRIDERICIANUM MINT ISKOLA: FRIDSKUL
documenta fifteen

Jankó Judit

Szerencsére egy rossz füzet került a kezembe a másnapi első kávé mellé. Az Exhibition booklet címet viselte, de nagymamabetűkkel volt nyomva, és mindent megmagyarázott. Először csodálkoztam, aztán vicceskedtem, végül megnéztem, mi is ez. Kiderült, ez az easy-to-read kiadása a katalógusnak azért, hogy mindenkihez eljusson minden lényeges információ. A vezetések, séták is többnyelvűek (német, angol, arab, francia, indonéz, ukrán, vietnami) és többfélék lesznek majd. Lehet jelentkezni a Walk and Stories programokra kisgyerekes szülőknek, jelnyelven kommunikálóknak, külön a nagyothallóknak és a különféle érzékenységgel és hátránnyal élőknek, de lesz olyan is, ami az érzékszerveinkre hat. Szóval az easy-to-read füzet remekül összefoglalta a lényeget, és ha kevés időt töltök Kasselban, ez bizony hasznos. Négy területre osztotta Kasselt, piros, sárga, zöld és lila zónákra, és bejelölte az egymás közelébe eső látnivalókat.

A központi, sárga részen van a documenta információs központja, a ruruhaus és a Fridericianum, a múzeum a központi kiállítással. A Fridericianum homlokzatán Dan Perjovschi román művész graffitija köszönti a Fridskulba látogatókat. A fő téma a dekolonializmus. A bejáratnál egy aboriginal festő viszonylag könnyen érthető és befogadható, nagy méretű vásznai fogadnak, maga a művész is ott áll egész nap, a forgató stábok egymásnak adják, ő pedig szívesen ad interjút. Richard Bellnek hívják, Brisbane-ben él és dolgozik. Fest, installációkat és videókat készít, sőt performanszművész is, Ausztrália egyik legjelentősebb művésze, és munkái a kolonializmus, az őslakosok és gyarmatosítók összetett művészeti és politikai problémáit kutatják. Őslakos aktivisták generációjából nőtt ki, és azután is elkötelezett maradt az őslakosok emancipációja és önrendelkezése mellett, miután befutott művésszé vált. Festményein tüntetések és tiltakozások láthatók feliratokkal, hogy pontosan értsük, a szereplők mi ellen protestálnak.
Bell 1970-es és 1980-as évekbeli tiltakozó festményei és szövegfestményei mellett kiállított egy installációt is, ahol a metronómon egy folyamatosan működő számláló mutatja az ausztrál kormány bennszülöttekkel szembeni tartozását 1901-től napjainkig.

A múzeum bejáratával szemben állította fel a Tent Embassy sátrát, ez egy aboriginal jogvédő szervezet, amely 2022 januárjában ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját. 1972-ben az ausztráliai canberrai parlament előtt vertek sátrat, hogy felhívják a figyelmet az aboriginálok sérelmére, miszerint ellopták az országukat. A Tent Embassy igyekszik elősegíteni a kulturális megosztást, a politikai diskurzust és a szolidaritást a világ minden táján folyó küzdelmekkel. Az összes beszélgetést, ami a sátorban történik, rögzítik, és feltöltik online, hogy bárki hozzáférhessen.

Ahogy megyünk beljebb és feljebb az épületben, és kezd a téma összetettebbé és súlyosabbá válni, úgy kezdem el azt érezni, hogy tanulnom kell erről. Gyanítom, hogy kurátori cél is lehetett ez az érzés, hiszen a központi kiállítás címe is ez: Fridericianum mint iskola: Fridskul. A Fridericianum 1779-ben nyílt meg, és a múzeum ötlete szorosan kötődik a felvilágosodás korának azon törekvéséhez, hogy a nagyközönség is nyilvánosan hozzáférhessen a korábban királyi magángyűjteményeken őrzött kincsekhez. A Fridericianum a documenta szíve, az 1955-ös első documenta kizárólag a múzeum tereire korlátozódott; ma már előtte is és számos más helyszínen a városban láthatóak különböző projektek.

A Fridskulban művészek és kollektívák mutatják be az oktatás különböző modelljeit, és úgy tekintenek a másikra, mint jó szomszédra, akivel együtt rudnak működni. A Fridskul házigazdája az indonéziai Gudskul kollektíva, amelynek a ruangrupa alapító tagja. A Gudskul a documenta száz napja alatt workshopokat, szemináriumokat, különböző oktatási eseményeket és karaoke esteket szervez majd. Ahogy már említettem, a múzeumban kollégium és konyha is kialakításra került az épület földszintjén, ahol a részt vevő művészek és diákok étkezhetnek és aludhatnak.

A Fridskulban kapott helyet az OFF Biennale Budapest RomaMoMa projektjén alapuló, nemzetek fölött álló Roma Múzeum ötlete. A földszinten található a RURUKIDS, a ruangrupa 2010-es ötlete alapján berendezett iskola, ahol a művészek gyerekekkel és tinédzserekkel foglalkozhatnak. De szerepelnek itt Pikler Emmi könyvei, és a játszóházat is az ő szemlélete alapján rendezték be. Pikler Emmi a gyerekeket önálló személyiségnek fogta fel, és hipotézise szerint a gyerek a felnőtt szeretetteljes gondoskodását érezve képes a saját ritmusában, a saját próbálkozásain keresztül fejlődni, a világot megismerni.

Az emeleten a The Black Archives, és az Asia Art Archive van fókuszban, és nem is csak a tartalom a fontos, hanem az archiválási és közzétételi gyakorlat is, hiszen olyan anyagokat gyűjtenek, amik tüntetésekhez, ellenállást szervező csoportokhoz kapcsolódnak.