Megdöntött épületek és Swarovski-pávák
Bagyó Anna
India gazdasága bizakodó, pozitív kilátásoknak néz elébe, és a kortárs műkereskedelem is a 2008-as megtorpanásból kilábaló, felfelé ívelő tendenciát mutat. A pozitív jelenség, várhatóan, a művek árának emelkedése mellett, a külföldi műgyűjtők, intézmények és művészeti szakemberek érdeklődését fogja generálni a kortárs indiai művészet iránt.
A delhii India Art Fair művészeti vásár az idén hetedig alkalommal került megrendezésre. A fórum nemcsak India, de Dél-Ázsia egyik legfontosabb kulturális rendezvénye, vezető művészeti vására. A esemény iránti érdeklődést bizonyítja, hogy a két szakmai és a három közönségnap alkalmával közel százezer látogató zarándokolt el, hogy megtekintse kortárs művészet seregszemléjét.
India Art Fair, T. V. Santhosh installációja
A Delhi déli részének külvárosi negyedében szervezett vásár méretét tekintve az idén visszafogottabbnak bizonyult, a kortárs művészetet bemutató galériák sátrának számát háromról kettőre szabták. A húszezer négyzetméteren kiállító galériák száma is csökkenő tendenciát mutat, az idén 85 (tavaly 91, tavalyelőtt 106) helyi és nemzetközi galéria volt jelen összesen 90 standon. Viszont dicséretes, hogy a mennyiségbeli változással párhuzamosan minőségbeli változás, lényeges javulás is mutatkozott. A kiállítók alig negyede külföldről érkezett, a csekély nemzetközi érdeklődést nem a helyi piac bizonytalan kilátásai, mint inkább a külföldi galériákat „sújtó” vámszabályok, adók és a kötelező bürokrácia tartja vissza. A nemzetközi kiállítók távolmaradása, többek között, az India Art Fair igazi, a szingapúri és a hongkongi vásárokéhoz hasonló arculatának kialakulását, a helyi színtér külföldi kapcsolódását akadályoztatja.
India Art Fair, Veer Munshi installációja
A vásáron szereplő művek témáját illetően különösen a környezetet és a hatalom felelősségét érintő problémák kerültek terítékre. Az indiai graffitiművész, Daku forgalmas delhii utcát, gyalogosokat, rendőröket, riksásokat rajzolt a falra. A Galleria Continua (San Gimignano, Beijing, Le Moulin) standján a francia Pascale Marthine Tayou színes nylonzacskókat aggatott az elszáradt csupasz gallyakra, jelezve a természet szennyeződését, lassú pusztulását. A francia művész, Julian Segard egy teljes hónapot töltött a delhii hontalanok között, majd készített képinstallációkat az utcán gyűjtött papírdobozok anyagából. Az azerbajdzsán Faig Ahmed elrongyolódott szőnyegek darabjait hasznosítja újra, szabja hibrid formákba, utalást téve a több ezer éves kultúrák napjainkban történő átalakulására. A nemzetközi vásárokról is ismert mumbai galériás, a Chemould Prescott Road standján szerepeltek, mások mellett, Hema Upadhyay rizsszemekből kirakott képei, melyek miniatűr, az emigráció témáját érintő mondatait nagyítóval fürkészte a közönség. A szintén mumbai Lakereen Galéria a pakisztáni Waqas Khan két rajzát mutatta be, amíg a delhii Nature Morte standján, többek között, Mithu Sen erotikus festményeit és Bharti Kher szobrait állították ki. A mumbai művész T. V. Santhosh műve az egész standot elfoglalta: a Mumbai Pályaudvar műemléképületének fareplikáját támasztotta fel az egyik oldalról, az építményt élére állítva, s a stand falára órákat helyezett, melyek a mumbai mérföldköveket számolják. A floridai Brinkerhoff Galéria nem jött Delhibe hiába, mert az India nemzeti madarából, a Swarovski-kristállyal dúsan díszített pávákból öt darab talált gazdára már a megnyitón.
Az indiai Priyanka Choudhary fiatal művésznő még a Delhi College of Art hallgatója, galériához nem tartozik, de már egy performansszal hívta fel magára a közönség figyelmét a vásáron. A fehér ruhába öltözött művésznő egy emelvényen ágaskodva cserepes növények (citrusfélék) keserű levelét, aprógyümölcsét „legeli” kecskemódjára.
Művészeti projektek a sátrakban és azon kívül is bőségesen kaptak teret. Mindjárt a vásár bejáratánál egy autentikus kasmíri ház életnagyságú, fából készült változatát helyezték el az udvaron féloldalra fektetve. Az épület a Himalája tartományban zajló természeti katasztrófára, az árvíz sújtotta területekre, az elhagyott otthonokra reflektál. A kasmíri művész, Veer Munshi munkája három hónapon keresztül készült, és a műtárgy értékesítéséből befolyó összeget (50 ezer USD) a művész a térségbeli képzőművészek és írók támogatására szánja. A sátron kívül a delhii Art Alive Galéria által reprezentált, indiai Paresh Maity 50 darab gigantikus, Royal Enfield-motorkerékpár részeiből készült fémhangyái a földre és a falra is kerültek. A projektek között szerepelt még az olasz Francesco Clemente munkája is, a művész egy menekülttábor sátrának belső terét helyi művészek közreműködésével festette tele – többek között Buddha, állatfejek, az élet-halál ciklusok, aranyos díszítések kerültek a sátorvászonra.
Új projektként szerepelt a helyi YES Bank támogatása mellett épített harmadik sátor, ahol az indiai művészettörténet modern képviselői kerültek bemutatásra. A vásár kialakítását illetően is történtek változások, új design-elemeket láthattunk a sátrakban és a rendezvény egész területén. Több kávézó, étterem került kialakításra a sátor kijáratánál, ahol, mások mellett, a művészeti magazinok, intézmények, szuvenír-shop és könyvesbolt is helyet kapott. Itt egész nap és még este is jelentős volt a forgalom és a hangulat. Partikban sem volt hiány, az India Art Fair kísérő rendezvényei, a delhii éjszakai élet már-már az Art Dubai és az Abu Dhabi Artfair vásárokkal vetekszik.
India Art Fair, Delhi
2015. január 29. – február 1.