Megjelent a februári lapszámunk
Fotó című blokkunkban Geibl Kata There is Nothing New Under the Sun című kötetének elemzésével folytatjuk a kapitalizmuskritika személyes érveinek feltérképezését. Neogrády-Kiss Barnabás Solitude című fotókönyvéről, illetve annak sajátos narratívaszervezéséről Istvánkó Bea írt értő elemzést. Puklus Péter új könyvéről, valamint a művész által tematizált identitáskérdéseivel kapcsolatban Danka Zsófia gondolatait olvashatjuk.
A szilván túl című összeállításunkban a romániai magyar képzőművészeti kánonról, a „most és mást” közegformáló felkiáltásának jelentőségéről esik szó. Ezt követi az Inverzió című tárlatba nyújtott betekintés, mely a MaMű tagjaiként együtt kiállító művészek sajátos párbeszédét foglalja össze.
A lap hasábjain elmerülhetünk még Balázs János látomásos piktúrájában, kutakodhatunk Jovián György baljós roncsai közt, Mórocz István ipari panorámáinak távlataiban, de eltévedhetünk Karácsonyi László eklektikus vizuális referenciáinak útvesztőjében is
METAVERZUM
4╱Sárai Vanda: Enter the Metaverse. Mi az a metaverzum, és mit kezdjünk vele?
8╱Sirbik Attila: Hiperkortárs univerzum. Az AES+F csoportról
FOTÓ
12╱Cséka György: Fekete nap. Geibl Kata: There is Nothing New Under the Sun
16╱Istvánkó Bea: Elfényképezett magány. Neogrády-Kiss Barnabás Solitude című kötetéről
20╱Danka Zsófi: Vakfoltok. Puklus Péter: Hero Mother – How to build a house
23╱Sirbik Attila: I am here. Interjú Fabricius Annával
START
26╱Jankó Judit: Lehet-e valami egyszerre régi és új? Beszélgetés Krasznai Jánossal és Zsigmond Gáborral
A SZILVÁN TÚL
30╱Kányádi Iréne: Labirintusok között. Romániai magyar képzőművészet 1975–1989
34╱Pataki Gábor: Most és mást. 100 év. Erdélyi magyar képzőművészet
36╱Tayler Patrick: Egy kis környezetváltozás. Összefoglaló az Inverziók című kiállításról
ÁLOMVADÁSZ
40╱Pataki Gábor: Az átlényegítő. Balázs János kiállítás
ROZSDAÖVEZET
42╱Lóska Lajos: Csavargók, roncsok és az unikornis koponyája. Jovián LXX
45╱Révész Emese: Eltűnő táj. Mórocz István grafikái
OLVASÓ
48╱Nátyi Róbert: Újabb három könyv. 50 kötetes a HUNGART-könyvsorozat
MŰTEREMBEN
50╱Tayler Patrick: Kriptobiózis a budoárban. Interjú Karácsonyi Lászlóval
„A közbeszédben leggyakrabban az internet jövőjeként emlegetett metaverzum röviden összefoglalva olyan 3D-s virtuális világot jelent, mely a virtuális és kiterjesztett valóság technológiáinak kombinációjaként jön létre, és melynek felhasználói virtuális avatárjukon keresztül léphetnek egymással interakcióba. Az elnevezés Neal Stephenson amerikai író 1992-es Snow Crash című sci-fi-regényéből eredeztethető; a cselekmény egyik helyszínéül szolgáló virtuális valóság a Metaverzum, melynek neve a „meta” és az „univerzum” kifejezések összerántásából áll össze.” (Sárai Vanda: Enter the Metaverse. Mi az a metaverzum, és mit kezdjünk vele?)
„A szubsztanciális tartalom, ami köré műalkotásaikat építik, különféle félelmek, szorongások, vágyak és konfliktusok összessége és mindezek szétszálazása. A csoport komplex módon kidolgozott munkái nemcsak reflektálnak az éppen adott jelenre, hanem egyúttal saját(os) valóságot is teremtenek. Szociális pszichoanalíziseik kirobbanó, olykor provokatív, zavart keltő, néhol szürreális, a fiktív valóságot felmutató vizualitással dolgoznak, amelyek különféle, egymástól távol eső „képeket” egyesítenek multimediális alkotássá.” (Sirbik Attila: Hiperkortárs univerzum. Az AES+F csoportról)
„Geibl Kata könyve sajátos széljegyzete a neoliberális demokrácia vagy globális kapitalizmus kritikai diskurzusának. Bár a címét elsősorban Mark Fisher nevezetes Kapitalista realizmusából és csak másodsorban a Prédikátor könyvéből idézi, továbbá borítóján hangsúlyosan, szinte alcímként szerepel a „Capitalist Realism”. Fotókönyvhöz képest bőségesen idéz, tárgyal kapitalizmuskritikai diskurzusokat Fishertől, Jamesontól, Baudrillard-tól, Lyotard-tól, Sontagtól kezdve Debord-on és Byung-Chul Hanon át Ann Helen Petersenig és Jenny Odellellig, mégsem marad meg pusztán a témába vágó irodalomgyűjtésnek vagy leckefelmondásnak, mindez egy hol személyes, hol igen áttételes, enigmatikus vizuális narratívába ágyazódik.” (Cséka György: Fekete nap. Geibl Kata: There is Nothing New Under the Sun)
„Mindezt jól példázza Neogrády-Kiss Barnabás 2021 decemberében bemutatott, Solitude című kötete is, amely a Symposion Kiadó gondozásában jelent meg hatszáz példányban. A Solitude egy rendkívül személyes vizuális napló, amely amellett, hogy bemutatja a művész legfrissebb fotósorozatát, elbeszéli egy különleges rezidenciaprogram szubjektív élményét, betekintést nyújtva az alkotó akkori mindennapjaiba és személyes alkotói módszertanába.” (Istvánkó Bea: Elfényképezett magány. Neogrády-Kiss Barnabás Solitude című kötetéről)
„Puklus kompozícióinak pontos, zárt műtermi felépítettsége és szigorú konceptualitása az utóbbi években asszertív fordulatot vett. A pszichoanalitikus gondolkodásmód egyre erőteljesebb térnyerése új mélységet ad a munkáknak. Puklus szokatlanul őszinte önreflexiója, naplófeljegyzései és személyes élményei teremtették meg ehhez az elméleti alapot. A családi szerepek evolúcióját tematizáló projekt mélyen személyes, és mellőzni törekszik a külső nyomásoknak való megfelelés bármilyen kényszerét. Ennek az sem mond ellent, hogy a könyv esztétikus kivitelezése továbbra is fontos szempont maradt, ez Paolo Berra, a könyv tervezőjének munkáját dicséri. Az albumba kerülő munkák szelektálását Puklus tudatosan a Witty Books csapatára bízta, hogy minél határozottabban érvényesülhessenek a külső szakmai szempontok az akkor már több mint ötéves folyamatban.” (Danka Zsófi: Vakfoltok. Puklus Péter: Hero Mother – How to build a house)
„A 100 szó és 7 dolog című legújabb munkám gondolkodásában a személyes hangvételű fotósorozataimat követi. Azokat a sorozatokat, melyekben kulcsfontosságú helye van a szavaknak, a személyes emlékezetnek, a privát történetek egyéni értelmezésének és feldolgozásának, s emiatt nem csupán egyetlen eszközt használ a megértéshez. Ezért nem is abban az értelemben vett klasszikus sorozatként tekintek ezekre, mint a csoportképeimre vagy azokra, melyek a munkával foglalkoznak.” (Sirbik Attila: I am here. Interjú Fabricius Annával)
„A műtermi atmoszféra terpentines gőzét váratlan részletek metszik át: egy „szocreál babaházként” felcímkézett kartondoboz, egy frissen festett, kéklő velociraptor pajkos tekintete, pukifóliába csomagolt, hollandgalléros szörnyetegek. Miközben nézelődöm, a művész a medveállatokról mesél, pontosabban a kriptobiózisról, arról az állapotról, amikor egy élőlény saját alapfunkcióit megszüntetve kivonja magát az élők sorából, hogy aztán – a megfelelő körülmények beálltával – folytathassa földi létezését. A fogalom metaforának sem utolsó: mintha a mindenkori művésznek is hasonló szívóssággal kellene bírnia.” (Tayler Patrick: Kriptobiózis a budoárban. Interjú Karácsonyi Lászlóval)