Megjelent a májusi lapszámunk

A májusi lapszámunk a Sport és képzőművészet című blokkal indít. Az abban bemutatott alkotói gyakorlatok humoros, konceptuális közegében a testmozgás körülményei és eszközei jelennek meg. Az élő jelenléttel egyre inkább számoló aktuális kiállításokra is kitérünk. Folytatódik galériákat bemutató sorozatunk, szó esik az alkotói válságról, valamint betekintést nyerhetünk a szerzői jog rejtelmeibe, illetve tájékozódhatunk a pandémia során újravizionált lakhatási körülmények építészelméleti perspektíváiról is.

Az Új Művészet májusi lapszáma ╱ részlet ╱ Fotó: Tóth Katinka Klára

TARTALOM

SPORT ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET

4╱Hermann Veronika: A játék kedvéért. Laurent Perbos művei
8╱Molnár Ráhel Anna: Magyarázat nincs, és nem is lesz. Taro Izumi: Talán álmodban csiklandoznak?
10╱Sirbik Attila: Kevesebb ellenségkép, több játéktér. Hét művész válasza a sportra

NATURA HOMINIS

16╱Mészáros Flóra: Traumák és remények. Sigismond Kolos-Vary kiállítása
19╱Schneller János: A feltáruló természetfeletti. Dorogi János Ars Naturae című kiállítása
22╱Sinkó István: A Csató–mágia. Csató József kiállítása
24╱Jankó Judit: Rovarok bolygója. Enzsöly Kinga kiállítása

TÚL A KLISÉKEN – MŰGYŰJTÉS

26╱Ébli Gábor: Minimalizmusok. Tematikus válogatások Rátfai Attila gyűjteményéből

FINIS

32╱Jankó Judit: Hiánygazdálkodás. Beszélgetés Oltai Katával, a FERi Galéria vezetőjével

OLVASÓ

36╱Prokopp Mária: Isteni fény. Ruzsa György: Hogyan nézzük az ikonokat?
37╱Lóska Lajos: A rajzoktól a tekercsképekig. Nátyi Róbert – Sinkó István (szerk.): Szabados Árpád

TÚL A KLISÉKEN – MŰVÉSZETTÖRTÉNET

38╱Kategóriákon kívül I. Négy művészettörténész beszélgetése Az igazi Nagy István című kiállításon

SAVE AS

44╱Fodor Marcsi: Közkincs vagy a múzeum tulajdona? A régi festmények és a szerzői jog szövevényes viszonya

KRÍZIS

46╱Zielinski Tibor: Be kell vallanom… Alkotói válság

HATÁRTERÜLETEK

48╱Kőszeghy Flóra: A lakógépemberek forradalma. Kérdések és lehetséges válaszok a lakásmodellekről

Lurent PERBOS: Szigetjátszótér ╱ 2005 ╱ úszó teniszpálya projekt ╱ A művész jóvoltából

4╱

„Ezekre világítanak rá Laurent Perbos francia képzőművész messziről is igen jól felismerhető installációi és (köztéri) szobrai, amelyek a sporthoz kapcsolódó eszközöket, tárgyakat és sztereotípiákat elnagyolt felkiáltójelként illesztik be a társadalmi tér és a kortárs képzőművészet kontextusaiba, valamint a szokatlan helyszínekre. Ahogyan egy interjúban Perbos elmondta, a sport nemcsak az egyik legfontosabb társadalmi cselekvés, hanem magától értetődően működik szimulákrumként, vagyis – ahogyan Jean Baudrillard francia filozófus túlhivatkozott dolgozatában olvasható – olyan másolat, ami mögött nincs eredeti.”

(Hermann Veronika: A játék kedvéért. Laurent Perbos művei)

Taro IZUMI: << Pan >> ╱ Palais de Tokyo, SAM Art Projekts ╱ 2017 ╱ kiállítási enteriőr ╱ Fotó: André Morin ╱ Taro Izumi, a Georges-Philippe & Nathalie Vallois Galéria (Párizs) és a Take Ninagawa (Tokió) jóvoltából

8╱

„A totálinstalláció loopolt videóin (Gördülő elefánt – Elephant rolling, Halászat – Fishing) mindennapi, névtelen arcok és testek helyezkednek az újságok és hírportálok sporthíreiből ismert heroikus pozíciókba. Méghozzá a térben bevilágított műtárgyprotézisek segítségével, amelyek egy közönséges halandó számára is lehetővé teszik, hogy az örökkévalóságig reprodukálni tudják a játékosok pillanatnyi mozdulatait. Mozdulatlanul. Azt leszámítva, hogy egy hajtincs vagy ruhaszegély olykor megemelkedik a szélben, vagy finoman megváltozik egy vonás a modellek arcán, ezeken az álló videókon lényegében semmi sem történik. A háttérben a forgalom zaját és madárcsicsergést hallani. Köhögést. Magyarázat nincs, és nem is lesz.”

(Molnár Ráhel Anna: Magyarázat nincs, és nem is lesz. Taro Izumi: Talán álmodban csiklandoznak?)

FABRICIUS Anna: Az emlékezés nem-helyei ╱ 2007 ╱ lambdaprint, 5+1 AP ╱ 40×50 cm ╱ A művész jóvoltából

10╱

„Fokozatosan beszűkült számunkra a társadalomkritikus művészeti szerep, és újra kellett értelmeznünk a motivációinkat (el is mentünk terápiára). Kevesebb ellenségképre és több játéktérre volt szükségünk, és ez a sorozat az első lépést jelentette ebben. Azt tekintettük feladatunknak – ha már rá voltunk feszülve bizonyos társadalmi jelenségekre –, hogy az adott kérdést arra síkra tereljük, ahol komplexitása ellenére is megragadhatjuk valahogyan. A Pályák esetében a politikai megosztottság volt a téma, és a játék abszurditása a lehetséges feloldás.”

(Sirbik Attila: Kevesebb ellenségkép, több játéktér. Hét művész válasza a sportra)

CSATÓ József: Early Rise ╱ 2021 ╱ olaj, akril, vászon ╱ 160×140 cm ╱ A művész és a Deák Erika Galéria jóvoltából

22╱

„A többrétegű festésmód (átfestések, lefedések, visszaszedések), a kétféle klasszikus festékanyag (olaj és akril) együttes használata számos munkán, illetve a hozzájuk társított tinta és rajzszén olyan fajta komplex felületi élményt nyújt, mely a Csató által kívánt vizuális intenzitást segíti elő. A képfelület szerkesztése, az abban felbukkanó különböző anyagok együttese mágikus, varázslatos hatást kelt. A képhez közelebb hajolva láthatjuk a megmunkálás számos fázisát: a lazúrok, a ragasztások, az átfestések alól előbukkanó korábbi rétegek új dimenzióba helyezik a kép összhangját.”

(Sinkó István: A Csató–mágia. Csató József kiállítása)

26╱

„A közös nevező a minimalista megközelítés. Mi az a legtömörebb kifejezésforma, amely egy adott művészi üzenet átadásához megfelelő? Ez vonatkozhat tematikára, színvilágra, formakincsre vagy éppen anyagszerűségre, de tükrözze az alkotó szellemi koncentrációját, hogy járulékos elemek nélkül, a legsűrűbb módon oldja meg a maga elé kitűzött feladatot. Mintegy száz művészt képvisel gyűjtemény ezzel a szerteágazó közös nevezővel.”

(Ébli Gábor: Minimalizmusok. Tematikus válogatások Rátfai Attila gyűjteményéből)