Mennyi mindenre lehet használni egy stadiont?
documenta fifteen

Kalandos és hosszú úton jutottunk el Kasselbe, a frankfurti főpályaudvarról órákig szünetelt a vasúti közlekedés, de aztán egyszer csak elindult. Senki sem tudta az okát, az emberek türelmesen várakoztak, ennek ellenére mégis volt valami baljós a dologban, aláhúzta, amiben vagyunk és előrevetítette a documenta témáit. A frankfurti pályaudvaron is dolgoznak önkéntesek, akik az ukrán menekülteknek segítenek a tájékozódásban, a helyes vonatra szállni, de ők se tudtak többet nálunk. Mindegy is, nagyjából 13 órás utazás után megérkeztünk, és másnap ért az újabb meglepetés: egy stadionban zajlott a sokórás bemelegítő sajtótájékoztató. Hihetetlen felfokozott, igazi szurkolói hangulatot teremtettek oda a ruangrupások, de a csúcspont a csoport egyik tagjának kántálós énekléssel, táncolva előadott TV showja volt a documenta programjáról egy papírdoboz tévéből előadva.
Agus Nur Amal PMTOH storytelling előadásainak általában traumagyógyítás a célja, s hétköznapi, háztartásban előforduló tárgyakat használ hozzájuk, amiket persze elemelve művészeti tárgyakká tesz. Művészekkel, fotósokkal, videósokkal, oktatókkal együttműködve a szórakoztatás mellett felvállalt pszichológiai és nevelési céljai vannak a munkáinak.
Agus a Jakarta Institute of Arts színházi karán végzett, majd visszatért szülővárosába, Weh-szigetre (Aceh, Szumátra), hogy ott kutassa és tanulmányozza a PMTOH néven ismert acehi történetmesélés művészetét. 1992-ben kezdte előadni színházi stílusú monológját, amelyet PMTOH-nak is nevez, és színpadra állította számos régi helyi történet átiratát. Indonézia különböző vidékein szokott „tájolni” olyan témákban, mint a politika, a katasztrófa és a vidéki közegészségügy.
Agus 1999-2002-ben Jakartában csatlakozott az Erőszakellenes Közösséghez, ami az egyetemi hallgatók közti fizikai erőszakot szeretné visszaszorítani. 2003 óta dolgozik együtt a Komunitas Tikar Pandan közösséggel traumagyógyító és konfliktusmegoldó projektekben Banda Acehben. 2005 óta saját készítésű Eng Ong című tévéjét használja kisszínpadnak, ahogy most is a sajtótájékoztatón. A documenta fifteen idején Agus történetmesélős sorozatot hoz létre Grimmwelt Kassel címen, amely egy szudáni életelven, a Tri Tangtun alapul. A Tri Tangtu lényege, hogy a misztikus, a racionális és a naturális egyszerre van jelen az életünkben, és emlékezzünk a múltra, gondolkozzunk a jelenen, és tervezzük a jövőt. A történetmesélés lényege a közös élmény, az interakció öröme. A mesemondó műhelyfoglalkozások a kasseli Friedrich Wöhler Schule és Reformschule iskolásainak részvételével zajlanak majd.

De vissza az elejére, hogy ki is az a ruangrupa, és mit csinálnak Kasselben. A június 18. és szeptember 25. között zajló esemény művészeti vezetésére ezúttal nem egy személyt kértek fel főkurátornak, hanem az indonéz ruangrupa csoportot, akiknek működését a “lumbung”, egy erőforrás megosztáson és közösségiségen alapuló koncepció határozza meg. Ezen az elven kezdték el a documenta fifteen szervezését is. Még a pandémia előtt bejárták a világ minden szegletét és nyolc másik, nagyon különböző közegből érkező szervezetet kértek fel együttműködésre. A partnerek Kubából, Kolumbiából, Maliból, Nigériából, Bangladesből, Dániából, Nagy-Britanniából, Spanyolországból, Berlinből és Új Zélandról kerültek ki, mindenki nagyon más környezetből jön. Ide, az ún. „nemzetközi lumbung” kezdőcsapatába hívták meg az OFF Biennálét. (Róluk is majd később.) A pandémia miatt nagy bizodalmat szavaztak a nemzetközi lumbugnak, azok ajánlásainak, és nagyban támaszkodtak rájuk.

Kikből is áll a ruangrupa? Indonéz művészcsoport, egy jakartai művészekből és kreatívokból álló kollektíva, tíz taggal. Egy baráti körrel kezdődött, a 90-es évek közepén a jakartai és yogyakartai művészeti iskolák diákjainak közös ötletelése a kiindulópont. Minden induló tőke, állami támogatás nélkül, hosszú beszélgetésekkel és ötletbörzével kezdtek, és csak több projekt és adománygyűjtési akció után tudtak 2000-ben bérelni egy kis házat, ahol összejöhettek és együtt dolgozhattak. A kötetlen együttléteket és a közös alkotást, ötletelést, tudásmegosztást Kasselban is meg szeretnék valósítani. A documenta Hallban együttalkotásra, közös főzésre, sőt a művészeknek ottalvásra is kialakítottak teret. A ruangrupa szó „kreatív teret” jelent egyébként.

A 2022-es documenta működési modelljét nem titkoltan később egy olyan interlokális lumbung-hálózattá szeretnék bővíteni, amely biztosíthatja a különböző helyi és nemzetközi együttműködések és szerveződések fenntarthatóságát. Éppen ezért a sajtótájékoztatón is elhangzott, hogy mindenki barátkozzon, építsen kapcsolatrendszert, mert ez lesz a jövőben a működése záloga. A lokálison a fő fókusz, de a függetlenség ára a nemzetközi léptékben való gondolkodás, így interlokálissá kell válni egy ponton, s erre a documenta most remek kiindulópont.
A ruangrupa kurátori megközelítése az erőforrás-felhasználás alternatív kollaboratív modelljére törekszik, akár gazdasági értelemben is, akár a tudásfelhasználást tekintve. Nemcsak anyagilag, de ötletekkel, tudással, programokkal és innovációkkal is segíthetjük egymást.

A ruangrupa a documenta fifteen alapjait a „lumbung” alapértékeire és gondolataira építette. Ez az indonéz szó rizsraktárat jelent, ahol az összegyűjtött termést a közösség közös felhasználására tárolják. De itt most átvitt értelemben használják, nem feltétlen, illetve nemcsak közösségi épületként, hanem a közös munka- és életmód megjelölésére. Azt hiszem, magyarul a kalákában dolgozás a megfelelő fordítása. A ruangrupa a sajtótájékoztatón is hangsúlyozta, hogy a szolidaritás és a közösségben való gondolkodás, azaz a lumbung, soha nem volt életbevágóbb és relevánsabb, egyszerűen a túlélésünk záloga. Amikor szerte a világban millió tapasztalják a jelenlegi rendszerek egyenlőtlenségét és igazságtalanságát, a lumbung erőfeszítésként mutathat (sok más törekvés mellett), hogy megmutassa, lehet a dolgokat másként is csinálni.