AQB Nest
2024. május 21. – május 30.
A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen indult művészeti rezidencia program keretei között művészek vendégeskednek az egyetem valamelyik tanszékén, laborjában, kutatási programjában, és az ott szerzett tudásukat, tapasztalatukat építik be egy műalkotásba, amelyet az ösztöndíjas időszak végén prezentálnak a nagyközönségnek.
Tartalom VONZÁSOK ÉS VÁLASZTÁSOK 4╱Jankó Judit: Elveszett örökség — szimbolikus visszaszerzés. Beszélgetés Molnos Péterrel10╱Eged Dalma: Az utak elváltak. Modernizmus Magyarországon 1900-193013╱Jankó Judit: Párizs mindenkinek. Beszélgetés Virág Judittal és Kelen...
Fülöp Tímea
A digitalitás felé eltolódott hétköznapokban várható volt, hogy a kultúrafogyasztási szokásaink is meg fognak változni – ezt a folyamatot csak felgyorsította a jelenlegi helyzet. Mióta a 2010-es évek második felében a rendszeresen frissített és karbantartott művészhonlapok inkább már csak a sztárművészek hóbortjává váltak, azok a nézők, akiknek nincs lehetőségük meglátogatni a galériát, az Instagramot görgetve szerzik be napi képzőművészeti betevőjüket. Ez a megmutatkozás és a leskelődés különös keverékét szüli, hiszen a kvázi portfólióként működtetett felületen egymás mellé kerül a pontos képaláírással ellátott reprodukció és a művész reggelire elfogyasztott chia magos zöld turmixa. A régóta létező, de most egy csapásra népszerűvé vált, online elérhető, 3D-ben modellezett kiállítások egyrészt azokat célozzák, akiknek nincs ínyére az Instagramra jellemző regiszterbeli disszonancia, másrészt azokat, akik igényt tartanak a viszonylagos térélményre és a kurátori munkára.
Fülöp Tímea
Lenni alapvetően nehéz (rossz?) mostanság, különösen ha pályakezdő művésznő az ember – sugallja Rieder Gábor megnyitóbeszéde a Néha az óceánnal merülök című kiállítás kapcsán készült videóban. A Deák Erika Galériában olyan munkák kerültek bemutatásra, amelyek általános vágyak szimbolikus rémálommá válásáról szólnak – érdekes módon úgy, hogy bár a be nem teljesedett vágyak egy tőről fakadnak, a művésznők által rájuk adott személyes magyarázatok látszólag ellentétesek. A feltett kérdés tehát az, hogy miért nem lehet egyről a kettőre jutni, ami előfeltételezi, hogy ez a sivár valóság, a válaszok pedig a történelmet, a társadalmat, a szcénát vonják felelősségre.
Bordács Andrea
A múzeumi virtuális túrák körülbelül a 2000-es évek elején indultak, s a világ számos múzeuma próbálkozott a virtuális bemutatkozásokkal. Ekkortájt már Magyarországon is készültek ilyen séták, de a kezdeti lelkesedés után a nagyrészük eltűnt az intézmények weboldaláról. A pontos okokat illetően csak feltételezések vannak, például indokolhatta az, hogy a közönség részéről akkor talán nem volt olyan nagy igény erre, és számos intézmény aggódott, hogy ha virtuálisan bejárhatják a tereiket, akkor nem fognak személyesen odalátogatni, hisz megkapják azt az élményt személyes jelenlét nélkül. Ezt már akkor is irreális feltételezésnek tűnt, hisz bizonyíthatóan azokat a műveket szeretnék látni a leginkább, melyekkel a legtöbbször találkoznak más formában, helyszínen.
Jankó Judit
Időbe telt, míg feloldottam a fura tiltásokat arról, hogy mivel nem foglalkozhatok, rájöttem, bármerre elindulhatok, bármelyik médium az enyém is lehet. Egy viszonylag hosszú folyamat végén jutottam el oda, hogy egyre több videót készítek. Amikor a helyekkel, terekkel dolgoztam, ezeket az atmoszférikus installációkat sokszor úgy éltem meg, mint mozdulatlan narratívákat, amelyek egy idő után kiolvadnak a dermedtségükből.