A Bodóczky István Művészetpedagógiai Díj első alkalommal történő átadása apropóján a Képzőművészeti Egyetem aulájában kiállítás nyílik a Munkácsy-díjas festőművész alkotásaiból. Bodóczky István (1943–2020) az 1970-es években expresszív figurális képeket festett, majd festészete az 1980-as évekre fokozatosan absztrakttá vált.
Tóth Eszter
Knyihár Bence a műveit egyfajta megismerési eljárásként fogja fel, mely az emberi észlelés töredékeinek elérhetőségére is rámutat. A festészet gyökereinek keresése közben született alkotásainak materialitása egyszerre szimbóluma és metaforája a fizikai anyagnak és a gondosan ellenőrzött gesztusnak.
Mitől lesz egy kép festmény? Erre a kérdésre a teoretikusok és művészek hosszú ideje keresik a választ. Időről időre az adott korszak esztétikai normatívái és kánonja alapján kísérletet is tesznek a kérdés megválaszolására. A lehetséges megfejtés a hullámzó kánon aktuális vonala mentén alakul, de jellemzően magában foglalja az előző időszakok elvárásait is.
Kovács Alex
A veszprémi Művészetek Háza, az Európa Kulturális Fővárosa program miatt a városra irányuló figyelmet kihasználva több, jelenleg látogatható kiállítását a női képzőművészet bemutatásának szenteli. Ezek közül a Művészetek Háza és az MNB Arts and Culture – a Magyar Nemzeti Bank gyűjteményének kezelő szervezete – első közös, Folyékony időszeletek címet viselő kiállítása egy igazán különleges rendezés, amelynek kurátora az MNB kortárs gyűjteményét gondozó divízió vezetője, Hamvai Kinga.
Kusovszky Bea műveit a szerkesztett grafikai felületek ritmikussága, az optikai stimuláció és a munkáit a kezdetektől a kép a képben (vagy inkább a keret a keretben) struktúra jellemzi. Eszköztárát folyamatosan bővíti a digitális kultúra vizualitásának különböző lenyomatainak feldolgozásával.
Képiró Ágnes
Keserü Ilona 88. születésnapja alkalmából, 2021-ben merült fel egy hosszú beszélgetés lehetősége, melynek rögzítésére végül 2022 nyarán került sor. A rendelkezésre álló terjedelem nem elég a rendkívül sokrétű pálya méltó megrajzolásához, így a beszélgetés íve munkásságának egy-egy szegmensére fókuszálva, a gondolatiság, a művészi attitűd alapján konstruálódott.
Kovács Alex
Olyan időben élünk, amelyben a kulturális modelljeink átvizsgálásra és kórismére szorulnak. Egész tisztán körvonalazódtak immár az ökológiai katasztrófa szcenáriói, és látni a történelem léptékével igen csekélyke, de kártékonyságban annál hatékonyabban eltöltött időt, ami megágyazott a pusztulástörténetnek, amelyben lábszárközépig gázolunk már. Erre az éppen zajló paradigmaváltásra reflektál Bencs Dániel és Leitner Levente Éden című kiállítása a Nagyházi Contemporary kiállítóhelyén.
Tayler Patrick
Nemes Csaba képzőművészeti tevékenységének három évtizedét áttekintő – elsősorban festészeti, ugyanakkor konceptuális és részben társadalomkritikai fókuszú – kiállítása a pécsi m21 Galéria monumentális tereiben került megrendezésre. A térből is fakadó befogadói léptékváltás során in medias res a legújabb művekkel szembesülünk. A nyitóteremben a fekete és fehér festékanyag konfliktusokkal teli találkozásának igézetében megkonstruált festményciklus absztrakt felvonása kapott helyet. A nagy méretű kompozíciókra pillantva eszünkbe juthat az a transzformáció, ahogyan egy koloritja által zizegő mű olykor magára ölti a fekete-fehér reprodukció tónusgazdagságát: mintha a szürkeskála színrevitelén keresztül a művész egy képet megelőző történeti dimenziót idézne meg.
Vékony Délia
„Hogy miért festek absztrakt képeket? Talán azért, mert nem történeteket mesélek el…” – így indul Pál Katja interjúja Ann Murray cikkében. Ebben a két mondatban rengeteg minden benne van. Először is az absztrakció alapelve, hiszen az absztrakció az, ami lemond az elbeszélésről, lemond a narráció szükségességéről, felszabadítja a művészetet a narratíva terhe alól. Több alkotó és esztéta szerint ez akkora felszabadulás, hogy ebben, tehát az absztrakcióban foglaltatik a művészet lényege.