Sinkó István
A világ irodalma és a képzőművészete telis-tele van a fákról, az erdőkről szóló művekkel. Az Ahogy tetszik képzeletbeli ardennes-i erdőjében pihen a száműzött herceg csapata, és aggatja teli szerelmes verseivel az ágakat Olivér. Durham erdeje indul Machbet ellen, s Tolkien lépegető erdei nagyon is emberközeliek. A fákról, erdőkről készült festmények sorában Caspar David Friedrich magányos tölgyei (akárcsak Csontváry magányos cédrusa) az emberi lélekről mesélnek. A barbizoni festők (köztük Paál László) sötét hatalmas törzsű fákból álló erdőket mutatnak nekünk. S Courbet óriás tölgyének vaskos törzse szinte a soha fel nem bomló, a kitartást árasztó élet szimbóluma.
A fától az erdőt
Dolgozzanak a gépek!
Szegedy-Maszák Zoltán és Fernezelyi Márton kiállítása
Istvánkó Beáta
„A magyar számítógépes művészek, mint Charles Csúri, Földes Péter, John Halas, Molnár Vera, Hegedűs Ágnes, Sugár János, Hannawati P. Ráden, Waliczky Tamás, később pedig Szegedy-Maszák Zoltán, Fernezelyi Márton (a névsor természetesen folytatható) nemzetközi színtéren is jelentékeny szerepet játszottak a korai számítógépes művészetben, melynek recepcióját azonban a hazai művészettörténeti diskurzusban a szokásos megkésettség és marginalizmus jellemzi.” A fenti idézet Gerencsér Péter Túlcsorduló doménnevek című tanulmányából származik, amely a Symposion kiadó Intermédia – Médiaarcheológia című legfrissebb, mindössze pár hete elérhető kiadványában jelent meg.