ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator
Az időnek nincs keze, se szája Interjú Bohus Rékával

Az időnek nincs keze, se szája
Interjú Bohus Rékával

Sirbik Attila
Bohus Réka korábbi sorozatait (Konstruktum, Ami maradt) az egyes tárgycsoportokhoz fűződő személyes kötődésének megragadása jellemezte; a tárgyak bemutatása által absztrahált bizonyos érzelmi szálakat. Jelen témájának ihletője saját gyermeke, aki négy és fél éves korából adódóan a maga egyedi módján érzékeli saját környezetét. Ez az életszakasz, melyet jelenleg megél (második kisgyermekkor), a személyiségfejlődés egy kiemelkedő jelentőségű korszaka. Egyre erősebb éntudattal rendelkezik, van akarata, apróbb céljai. Tapasztalati tudás hiányában azonban teljesen másként, azaz nem értelmi, hanem sokkal inkább érzelmi alapon kapcsolódik a jelenségekhez, az ismeretlenre pedig saját fantáziájával próbál magyarázatot találni. A látás számára a legfontosabb érzékelési mód; olyan részleteket tart fontosnak, melyek érzelmi világára gyakorolnak hatást.

Magunkban bízhatunk Pintér Dia: Mindent el kell kezdeni valahol

Magunkban bízhatunk
Pintér Dia: Mindent el kell kezdeni valahol

Sirbik Attila
Pintér Dia mostani, Mindent el kell kezdeni valahol című kiállítása a bizonytalanságba ágyazott, a konfliktusokra elhárító mechanizmusokkal reagáló ember vizuálisan megjelenített pszichodinamikai tere – legalábbis, a kiállítást kísérő szöveget is mankóként használva, viszonylag könnyedén belehelyezkedhetünk a felkínált diskurzusba. Mindenesetre Pintér motivációjának egyik fő eleme a kimondatlan vagy feldolgozatlan narratívák vizualizálása. Az általa megjelenített fiktív, lebegő figurák, amorf formák, állatok és szerpentinszalag teremtmények, bizonyos tekintetben annak a definíciónak a szétírásán munkálkodnak, miszerint az ember a társas viselkedési normák által szabályozott, a társadalmi elvárásoknak megfelelni vágyó, önfegyelemmel rendelkező racionális lény.