ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator
Thészeusz galériája Az FKSE Feltárása és Helyreállítása

Thészeusz galériája
Az FKSE Feltárása és Helyreállítása

Fülöp Tímea
Létezik egy filozófiai kérdésfelvetés Thészeusz hajója kapcsán, melyet Plutarkhosz jegyzett fel. A dilemma az, hogy ha az utolsó deszkát és az utolsó szöget is lecserélik a hajón az idővel sorozatosan szükségessé váló javítások során, akkor vajon még mindig Thészeusz hajójáról van-e szó. Vagyis a tárgy identitása kötődik-e annak anyagához, vagy arról teljesen leválasztható, hiszen az a használóban, netán a közösségben képződik meg egyszerre történeti és gondolati alapon. Talán ebből az irányból a legkönnyebb megközelíteni az FKSE-ben lebonyolított, Feltárás című projektet, még ha egészében jóval túl is mutat ezen.

„Mint egy nagy, becsomagolt ajándék” Europartrain

„Mint egy nagy, becsomagolt ajándék”
Europartrain

Molnár Ráhel Anna
Amikor anyagokat gyűjtöttem ehhez a szöveghez, az FKSE (Fiatal Képzőművészek Stúdiójának Egyesülete) archívumába is bementem. Egy hangfelvételt kerestem kazettán – hogy még létezik-e, abban nem voltam biztos –, amin Bencsik Barnabás ad interjút egy nemzetközi gigaprojekt kapcsán, valamikor a 90-es évek végén. Egy vonatról beszél, amelynek stúdiókká és kiállítóterekké alakított vagonjai nem sokkal a rendszerváltás után szelték át Európát. Az Europartrain – a holland Hans Kalliwoda művészeti projektje – 1997-ben indult Thesszalonikiből, és összesen tizenöt ország érintésével másfél év alatt felment egészen Svédországig.

A kritika derűje Having no common past, let's have a common future

A kritika derűje
Having no common past, let's have a common future

Tillmann Ármin
Mi a művészet, ha nem utópia, a szabadság nem helye a szabadságnélküliség viszonyai között? Már-már közhely, hogy a jóléti állam szociális struktúráit lebontó neoliberalizmussal az utópikus energiák kimerültek, helyüket pedig a disztópikus imagináció vette át. Ám ennél jóval bizonytalanabb a disztópia késő kapitalista alakzatának státusza: vajon a tőkés termelési mód mélystruktúráit felszínre hozó társadalomkritikát nevezzük disztópiának vagy a puszta túlazonosulást azzal a társadalmi patológiával, melynek diagnózisa a kulturális képzelet kimerülése? Mert eleve nehézségekbe ütközik kritikai distanciát felvennünk azzal szemben, ami nem előttünk, de nem is mögöttünk van, hanem amibe mintegy fokozatosan belesodródunk.

A kifordított művész Profán és örök egó

A kifordított művész
Profán és örök egó

Fülöp Tímea
Belső világainkat harmóniára szokás alapozni, Horváth Villő – zenei művésznevén Villö Acetone – FKSE-beli environmentjét azonban az ellentétek feszültsége tartja egyben: a külső-belső oppozíciók akadályozzák meg, hogy az anyaméhszerű installáció, az önvizsgálat során ásott bánya ránk szakadjon. Az intim teret, a puha vallomásosságot, a nagy kitárulkozást fémláncok és jégkristályra emlékeztető függők ellenpontozzák a falakra szögezve a légies textilek redőit, így előzve meg a mindent eltemető húsomlást.

Vizuális tereprendezés Váczi Lilla: Terepminta

Vizuális tereprendezés
Váczi Lilla: Terepminta

Istvánkó Beáta
Váczi Lilla a tavaszi lockdown miatt elnapolt és október végén megnyitott Terepminta című projektje is ezt az eklektikus, leginkább a kelet-magyarországi vidékre jellemző összevisszaságot hivatott bemutatni. A kiállítótérbe belépve rögtön egy viszonylag indokolatlanul elhelyezett zöld építkezési háló állja a látogató útját, azt megkerülve pedig lassan feltűnik a többi galériatérben felejtett bontási anyag is. Minden megjelenik itt, amivel a néző jó esetben egy lakás- vagy házfelújításon, kevésbé szerencsés esetben pedig nap mint nap a kert végében találkozhat: építési törmelék, törött cserepek, Ytong és bontott tégla, vasbeton és hullámpala darabok.

A produktum maga a folyamat Interjú Kolozsvári Csengével a montreali SenseLab budapesti workshopja kapcsán

A produktum maga a folyamat
Interjú Kolozsvári Csengével a montreali SenseLab budapesti workshopja kapcsán

Workship
“A cél végül is az, hogy a látásmódunk megváltozásával a hozzáállásunk, a cselekvéseink is megváltozzanak, és ezek újfajta megoldásokhoz vezessenek szociopolitikai szinten is. Ha nem változtatunk az értékrendünkön – például a szinte mindent átható emberközpontú gondolkodásunkon, amely gátolja azt, hogy önmagunkat egy széleskörű ökológia részeként tudjuk értelmezni –, és ha nem tudjuk ezt a tettek szintjére is lefordítani, akkor nem várhatjuk el, hogy újfajta eredményeket kapjunk, és meg tudjuk változtatni, mondjuk, a klímakatasztrófa lefolyását.”

Pin It on Pinterest