Horváth Gideon – Vékony Dorottya
Hogyan lehet visszahódítani a patriarchális rendszerben elnyomó eszközként használt fogalmakat? Milyen erőt rejt a sebezhetőség és ha merjük magunkat kiszolgáltatott helyzetbe tenni? Hogyan lehet elfogadni és beépíteni az életünkbe a tévedéseket és a kudarcokat? Segíthet-e a művészet abban, hogy túllépjünk bizonyos téves berögződéseken, önkorlátozó mechanizmusokon?
Rítusok és mítoszok
Figyelem kérdése
ACLIM! Klímaképzeleti Ügynökség
Molnár Ráhel Anna
Az xtro realm művészcsoport megalapította az ACLIM! Klímaképzeleti Ügynökséget – a valóság és a fikció határán egyensúlyozó metaszervezet első nyilvános prezentációja pedig egészen június 19-ig látogatható a Horánszky utcai A.P.A. Galériában. Zilahi Anna, Süveges Rita és Horváth Gideon most is egyszerre jelennek meg kutatóként, kurátorként és kiállító művészként – ez alkalommal viszont felkért ügynökeikkel, Csillával, Ulbert Ádámmal, Kaszás Tamással és Cséfalvay Andrással együtt foglalkoznak a „klímaképzelet felszabadításának” programjával.
Félig ember, félig méhviasz
Horváth Gideon Faun Realness című kiállításáról
Fülöp Tímea
Az ISBN-ben terében bemutatott anyag a természetközeli, közösségi és környezeti asszociációkat életre hívó matéria érzékivé tételén keresztül csatlakozik be a queer ökológiáról folytatott diskurzusba, a nietzschei eksztázist egy olyan személyes, felszabadító erejű sebezhetőségi állapotra fordítva le, amely a maszkviselés és a hibrid létmód által kérdőjelezi meg a bináris világképet. Horváth Gideon nem először kísérletezik a méhviasszal és az erotikus formákkal, de mindezt most az ókori görögség kontextusába helyezte, ahol a társadalmilag elfogadott, sőt támogatott férfiszerelem miatt eleve nem értelmezhető a klasszikus heteronormativitás – ahogy az Álló faszú faun tekint a megelőlegezett jövőbe munka címéből is kitűnik, a szexuális szabadság nem egy utópia, hanem a múlt által megelőlegezett és sikerrel működtetett régi-új norma.
Kontingens környezet
A határok átlépése
Fülöp Tímea
Valahányszor azt a szófordulatot halljuk, hogy „a bizonytalan körülményekre való tekintettel”, ösztönösen kellemetlen érzés fog el minket. Az Unstable State of Things című csoportos kiállításon bemutatott, négy különböző pozícióból ábrázolt politikai, társadalmi és környezeti helyzeteket azonban éppen az teszi elviselhetővé, hogy legalább bizonytalanok, legalább nem kőbe vésettek.