Tillmann Ármin
Gyenis munkáin azonban az ember és természet dichotómiája nem holmi „borús metafizikaként” jelentkezik; az alkotó mint „ellencselekvő” a hétköznapi rutinkésztetések eltérítésével, a(z alkalmasint tiszavirág-életű) művészi gyakorlatok felmutatásával, valamint az életművét átható páratlan derűvel és életigenlő humorral keresi az „ökológiai végidők” szökésvonalait.
Tillmann Ármin
A Díjspirál a „díjazottak díjazása” által kívánja felhívni a figyelmet a margóra szorultság mikéntjére, a díjazásokkal létrejövő művészeti közeg polarizáltságára, illetve az alapértelmezetten „objektívnek” tekintett egyéni érdekekre, amelyek az informalitásokat helyezik előtérbe a szakmai teljesítmény és művészi minőség kárára.
Tayler Patrick Nicholas
A kótyagosságindukáló képzőművészeti programdömping közepette nem mindig könnyű észrevenni az igazán jó cuccokat. Egy képzőművészeti folyóiratnak az aktualitáson túl az is egy ambíciója lehet, hogy a tempót a közjónak megfelelően alakítsa. Ebben a szellemben hangolódunk rá a Pikszis sajátos hullámhosszára, melyen most az Önzine játszik. Az Off the Skin utáni második Önzine×Pikszis kollaboráció a Ha magyarázni kezdünk, határ jön hamar című kiállításkiadvány volt, mely egyrészt print formában, másrészt tárlatként regisztrálta a felek közti szikrákat. Horváth Zsófival a Pikszis Galéria vezetőjével, valamint Imreh Sándorral és Prok Verával – tehát az Önzine-nel – beszélgettem.
Tayler Patrick Nicholas
„Nehéz átvitt értelembe helyezni egy olyan környezetet, aminek se eleje, se közepe, se vége. Az aula pont egy ilyen megfoghatatlan hely. Ezért a fóliák és a ponyvák, mint egyfajta térbeli caveat, egyszerre óva intik és becsalogatják a látogatót, illetve adnak egy konkrétabb linearitást a térnek, ami elengedhetetlen az értelmezéséhez.” – Aradi Mátyás
Molnár Judit Lilla
„Apukám nemrég emlegette, hogy kisgyerekként „mütyürkészítő” szerettem volna lenni. Azt hiszem ez talán részben sikerült is. Kisgyerekként állandóan barkácsoltam. Óvodásként-kisiskolásként a karácsonyi ajándékok készítését általában júniusban kezdtem el, nyár végére már jó pár doboznyi művem gyűlt össze. Volt, hogy ezeket rendrakás közben véletlenül kidobták, mert nem fedezték fel a művészi értéküket. Ezt sem vettem zokon, ilyenkor újrakészítettem ezeket.” – Kortmann-Járay Katalin
Molnár Judit Lilla
„Sok ilyen elrejtett tartalom van a munkáimban, minden képnek van egy szándéka, amit a felületükön keresztül kommunikálni szeretnék, időnként a műegyüttes egyben ad segítséget a részletek felfejtésére. Képkészítés közben is folyamatos az önreflexió és a tudatos gondolkodás, tervezés.” – Biró Dávid
Sirbik Attila
Csatlós Asztrid kiállítása Szegedet és határát összekötő, végtelen horizontú földutak tranzit(nyom)vonalaira fókuszál, amelyek párhuzamos megéléseket, menekülési és megküzdési stratégiákat, narrativitást szívnak magukba szüntelenül. Csatlós Asztrid saját élményeit, szorongást kiváltó gondolatait azokon az utakon járva dolgozza fel, amelyeken 2015 óta emberek százai kényszerülnek menekülni éjszakánként az országukat sújtó háborúk és válságok elől.
Új Művészet
Mi mondanivalója lehet Dürernek, Rembrandtnak és 500 évvel később olyan kortárs művészeknek, mint Szűcs Attila vagy Philip-Lorca diCorcia az emberi lét egyik legmélyebb kérdéséről, a teremtésről? – teszi fel a kérdést a Teremtés. A létezés ereje című kiállítást kínáló szöveg a HAB oldalán. A kiállítás régi mesterek és kortárs művészek dialógusában tekint erre a témára. Budapest új művészeti központja nagyszabású tárlattal várja a látogatókat. A kiállítás koncepciójáról, az annak mentén felmerülő kérdésekről beszélgettünk Vékony Déliával a kiállítás kurátorával, a művészeti központ igazgatójával.
Molnár Judit Lilla
„Nagyon sok minden érdekel, több életre való ötlet van a fejemben, végtelen sok minden pörög odabenn. Talán inkább arra nehéz fókuszálni, mikor mivel foglalkozzak, mire szánjak időt. ” – Kocsi Olga
Molnár Judit Lilla
„A személyes kiállás kérdését nyilván nehéz teljesen elkülöníteni, hiszen az emberektől sokszor épp szakmai ismertség okán várnak közéleti állásfoglalást, és be lehet kerülni egy végtelen loopba. Miközben persze elengedhetetlen volna – vagy inkább lett volna – a fontos ügyekért való kiállás művésznek, tanárnak, takarítónak, menedzsernek egyaránt, hiszen a szolidaritás hiánya oda vezetett, hogy ma már a legkisebb tiltakozás is a megélhetés és a méltóság kockáztatását jelenti.” – Gosztola Kitti