Kárpáti Judit Eszter
A Future Structure azt próbálja meg feltérképezni, hogy milyen viszonyban áll egymással a tér, az anyag és az ember. Mindezt a befogadó aspektusából, hiszen az érzékelés fontos szerepet játszik a tér és a textil befogadásában egyaránt.
Győrffy László
„Kedves anyu! A kastélyban tizenhatan (csak fiúk) vagyunk egy szobában. Én emeletes ágyon alszom. A szoba kicsit piszkos. Az ebédlőben nem lehet választani, hosszú sorban kell állni, és a kanál meg a villa alumínium! Minden rossz, és sürgősen haza akarok menni!” A Győrffy László néven szignált, 9 éves rajztáborlakó kétségbeesett, kézzel írt levele nem talált célba, nem jött értem a piros Skoda, de az erős crescendóban megfogalmazott tortúrák sora csak ezután indult el igazán.
Tayler Patrick
„…két lényegi dolog közt engem gyakran a fuga érdekel jobban. Vagyis az, hogy a véleményt formáló, fontos dolgok közt milyen, látszólag lényegtelen térháló rajzolódik ki, ami hiányában azok a lényeggel teli tartalmak mégis értelmezhetetlenül omlanának egy összefüggés nélküli törmelékhalomba.” – Szabó Attila
Tillmann Ármin
Gyenis munkáin azonban az ember és természet dichotómiája nem holmi „borús metafizikaként” jelentkezik; az alkotó mint „ellencselekvő” a hétköznapi rutinkésztetések eltérítésével, a(z alkalmasint tiszavirág-életű) művészi gyakorlatok felmutatásával, valamint az életművét átható páratlan derűvel és életigenlő humorral keresi az „ökológiai végidők” szökésvonalait.
Ébli Gábor
Amelyik művész mellett Horn letette a voksát, azt mélységében gyűjti. Érthető, hogy ilyen jelentős anyagi tételek esetén racionális, egymást erősítő, egy adott irányt kiaknázó döntéseket kíván hozni; a nemzetközi műtárgypiacon is folyamatosan tájékozódik például az artfacts.net weboldal követőjeként. S legalább ennyire fontos motiváció az alaposan mérlegelt, egy-egy művészt szisztematikusan a gyűjteménybe beépítő választások mögött az a szándék, hogy a kollekció a kiemelt alkotókat teljességre törekvően, nemzetközi léptékben is relevánsan tudja bemutatni, ezzel alakítva a művészeti kánont.
Tayler Patrick
„A pop tanulságaira épülő sikerreceptem jelenleg a következő: Nagyítsd fel! Csinálj belőle rengeteget! Hozz létre valamit, ami szociológiai szempontból támadhatatlan! Ezzel a hárommal tutira gólt szerzel.” – Kiss Miklós
A Kőszeghy Flóra műveit bemutató kötet az alkotó utóbbi hét évét járja körül. A festmények és installációk az építészet és a képzőművészet határterületeinek sajátos metszéspontját emelik ki. Az átfedésekben helyet kapnak épületekkel egybefonódó emberi gesztusok, szakrális utalásokkal bíró cyborgok és a léptékkel, dimenziókkal foglalkozó plasztikus alkotások.
Bára Prášilová/Sirbik Attila/Sickpicnic
Az Új Művészet Online még tavasszal kiválasztott 14 képet 14 aktuálisan bezárt kiállítás anyagából, amit elküldött 14 írónak, hogy írásos reflexióikkal, egy-egy történettel/verssel/esszével reagáljanak azok közül egyre, így hozva létre egyfajta kép-szöveg fúziót a virtuális térben, majd felkért 14 zenekart, zenei előadót, hogy reflektáljanak a kép-szöveg fúziókra egy-egy zeneszámmal. A Kikötő című számot Bára Prášilová Sirbik Attila szövegével kiegészített alkotására szerezte a Sickpicnic zenekar.
Sirbik Attila
Ha teljesen kizoomolok, és rátekintek arra a szövevényes mindmapre, amit folyamtosan tágítok és kiegészítek, akkor számomra a legesszenciálisabb mottónak még mindig Paul Gauguin Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk? című festményét tartom. Ez persze a végső emberi alapkérdes: mi az élet értelme? Ha éppen van egy nyugodt pillanatunk ebben a gazdaságilag és politikailag túlhajszolt légkörben, amiben most élünk, akkor időről-időre feltesszük magunknak ezt a kérdést.
Horváth Márk
Az elektronikus zene egyik sajátossága a megszakítottság, a töredezettség és a sercegő szétesettség párhuzamos jelenléte valamilyen furcsa, megragadhatatlan poszthumán folytonossággal. A darabos, megtört ritmika különösen a komplexebb, kísérletibb jellegű elektronikus zenékre jellemző, amelyek sötét portálként juttatják hallgatóságukat ebbe a megragadhatatlan kontinuumba. Matthew Dear 2010-ben megjelent Black City című lemeze sajátosan mutatja fel ezt az ember elől visszahúzódó, titokzatos alteritást, amelyet zajon és zörejeken túl lévő folytonosságként jellemezhetünk.