Sirbik Attila
A nagy vajdasági purhab termékszellem, akin azért van úszósapka, hogy a budapestiek ne ismerjék fel benne az önállóságot, nem hisz a határvidék metafizikájában. Számára mindenféle meghúzott, ide-oda tologatott vonalaktól függetlenül mindenki idegen, mert lételeme az optimizmussal vegyülő csalódottság. És félő, hogy ettől más, mert nem hisz abban sem, amiben pedig minden valamirevaló képzőművész és kritikus megegyezik.
Fülöp Tímea
A Faur Zsófi Galéria Otthonról haza című csoportos kiállítása kijelöli a csapásirányt maga előtt, ám annak mentén rengeteg kérdést akar egyszerre feltenni. Látszólag arról a banális dilemmáról van szó, hogy mitől otthon az otthon, amin egy jó ízlésére büszke ember legfeljebb egy karácsonyi Hallmark-film nézése közben mélázik el, ha a tojáslikőrtől túlságosan meghatódott, mert mindenki ismeri a sablonválaszt: a családtól (legyen az vérszerinti vagy fogadott) lesz otthon az otthon. A még ennél is felvilágosultabbak azt felelhetik, hogy ehhez a család definícióját is ki kell tágítani, hiszen sokakat csak háziállataik vagy szobanövényeik várják haza, márpedig az is egy otthon.
Fülöp Tímea
Ember és állat között biológiailag nincs különbség, hiszen a rendszertan világosan az emlősök közé sorolja be az embert, kulturális hagyományaink mégis azt sugallják, hogy kibékíthetetlen ellentétet sejtsünk a kettő között. A keresztény teológia a lélek mentén húzza meg a határvonalat, az állatokat ezzel kiutasítva a túlvilágból és az öröklétből – az embert mint egy köztes létezőt állítja fenevadak és angyalok közé, azzal a feladattal bízva meg, hogy mindig az isteni felé törjön, ami éppen az állati ellentéte. Az egzisztencializmus felől nézve az ember öntudattal felruházott állatnak tekinthető, és ez az öntudat áldás helyett az evolúció átkaként értendő, ugyanis folyamatos és hiábavaló reflexióra kényszeríti saját létéről, amit még a pszichológia sem tud megoldani.
Horváth Márk
A Nonhuman tehát nem csak az ember fogalmának és esztétikai megjeleníthetőségének dekonstruálására vállalkozik, hanem elsősorban az ember technológiai környezetének érzékeny bemutatását viszi véghez, miközben a természet és a kultúra elkülöníthetőségét is meghaladja a technoszféra vagy mechanoszféra természetkulturális viszonyainak felvillantásával.