Schneller János
A magyarországi nem ábrázoló művészet második világháború utáni történetének fehér foltjait lassan, de biztatóan kezdik színesíteni olyan páratlan életművek, amelyek létezéséről ugyan tudni lehetett, de átfogó, monografikus bemutatásukra mostanáig várni kellett. Ebbe a sorba illeszkedik Mészáros Flóra Lantos Ferencről írt monografikus albuma, amely pazar, vászonkötéses, dombornyomott borítójával szinte műtárgyként vonja magára a figyelmet.
Lantos Ferenc (1929–2014) a látás és a vizualitás viszonyát tudományos szemszögből analizálta, és ennek alapján fejlesztett ki egy sajátos, nonfiguratív rendszert. Lantos mesterén, Martyn Ferencen keresztül fiatalon, közvetve ismerte meg a francia absztrakt kultúrát, és fokozatosan alakított ki egy természetelvű, de nem organikus, absztrakt alapú formavilágot, amely az 1970-es és 1980-as évek nemzetközi, geometrikus absztrakt alkotásaival vethető össze.
Bár minden eddiginél vastagabb, 104 oldalas, összevont számunk nyáron jelenik meg, mégsem strandtáskába való, könnyed olvasmányokkal van tele. A lap majdnem felét kitevő tematikus összeállításunk ugyanis a korunk művészeit leginkább érdeklő és állásfoglalásokra...
Schneller János
Fridvalszki kiállítása illeszkedik abba a sorba, melynek kiállítóit szintén a múlt utópisztikus jövőképeinek reflexiója foglalkoztatja, azaz, akik a beteljesületlen utópiák múltbaveszésének nyomán maradt ürességre, avagy az azokat felváltó disztópiák kijózanító, de leginkább kiábrándító realitására és jövőtlenségére reflektálnak.