Horváth Márk – Nemes Z. Márió
Ha az idegenség felfénylése és materialitásának megmutatkozása foglalkoztat bennünket, akkor arra van szükség, hogy ezt az elbizonytalanító, sehova sem vezető idegenséget „önmagában vett” idegenségként kezeljük, mégpedig a megszokott szemantikai vagy szintaktikai diskurzusformák destabilizálódásán keresztül. A poszthumán ikonográfia kettős idegenségéről van szó, az antropocén klímakataklizmája által élettelenített tájon, egy olyan nonhumán xeno-materialitás felragyogásáról, amelyet kizárólag a filozófia és az esztétika határterületeinek kaotikus ütköztetésén és barokkos, átláthatatlan kombinációján keresztül közelíthetünk meg.
Dizájn/de-SIGN/DIE-sign (I. rész)
Utópiánk a múlt
Sok mindent el kéne engednünk
Bojár Iván András
Az idáig vezető folyamatok alapos elemzése kell ahhoz, hogy egyrészt pontosan értsük, hogy miben vagyunk, másrészt hogy tervet fogalmazhassunk meg a jövő számára.
A gyanú hermeneutikája
Szerbhorváth György
Szociológusként elég balga lennék, ha jóslatokba bocsátkoznék. A művészek viszont teljes joggal gyárthatják a víziókat az emberiség végnapjairól, régi hagyomány ez. Ez is segít a túlélésben. Pár évtizede „a történelem vége” volt a sláger, aztán az utóbbi harminc év is bővelkedik fordulatokban.
A jelen mint a víz felszínén remegő, gradiensekben pompázó 4K olajfolt
Fridvalszki Márk
Interjúsorozatunkban kortárs gondolkodókkal beszélgetünk az aktuálisan kialakult helyzet kapcsán. Mai interjúalanyunk Fridvalszki Márk: A számunkra választott út a technológiai fejlődéssel párhuzamosan óhatatlanul sodor minket azokba a kérdésekbe, hogy hol húzódnak a határok ember és gép között. Hogyan befolyásol minket a kibertérrel való folyamatos érintkezés, hogyan használják ki a nagyvállalatok és az államok a technológiát az egyén vonatkozásában?
A művészet megtisztít az illúzióktól
A katarzis nem pusztán érzelmi beteljesülés
Interjúsorozatunkban kortárs gondolkodókkal beszélgetünk az aktuálisan kialakult helyzet kapcsán. Mai interjúalanyunk Chong An Sunim.
Esélyt kaptunk
Rajtunk múlik, hogy élünk-e vele
Pilátus Jézusra mutatva akaratlanul azt mondta: Ecce Homo! Íme az Ember! A poszthumán kondíciók között még inkább hangsúlyt kap Jézus szava: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de a lelkét elveszíti?”
Felkészülés az elképzelhetetlen eljövetelére
A dolgok önmagukba való visszahúzódása Hiperkapitalista átalakulás
Interjúsorozatunkban kortárs gondolkodókkal beszélgetünk az aktuálisan kialakult helyzet kapcsán. Mai interjúalanyunk Horváth Márk.
Ami bennünket érdekel, arra nincs hatalmunk
A hekkelés, az önálcázás, a megtévesztés leleményes stratégiái
Interjúsorozatunkban kortárs gondolkodókkal beszélgetünk az aktuálisan kialakult helyzet kapcsán. Mai interjúalanyunk Tillmann József A.
Egy kicsit rosszabb lesz, mielőtt jobb lenne
A jövő képzete nem más, mint a jelen lenyomata
Hermann Veronika
A slow life egyfajta privilégium. Akinek eddig engedték a lehetőségei, eddig is gyakorolta, akinek pedig nem, annak az otthonába zárva sem lesz nyugodtabb vagy lassabb az élete. Sőt, számosan akadnak, főleg az egyébként is jóval több láthatatlan és fizetetlen munkát végző nők körében, akiknek több feladatuk van (például a gyerekek otthoni tanulásának anomáliái miatt) az izoláció alatt, mint a hagyományos hétköznapokban. A lassulás egyrészt kiváltság, másrészt döntés kérdése, de az egyik a másikat feltételezi: akinek nincsenek meg a kiváltságai hozzá, csak még feszültebb lesz a slow life követelőző imperatívuszától.
A nonhumán művészet és a technoszféra esztétikája
Poszthumanista elméletek
Horváth Márk
A Nonhuman tehát nem csak az ember fogalmának és esztétikai megjeleníthetőségének dekonstruálására vállalkozik, hanem elsősorban az ember technológiai környezetének érzékeny bemutatását viszi véghez, miközben a természet és a kultúra elkülöníthetőségét is meghaladja a technoszféra vagy mechanoszféra természetkulturális viszonyainak felvillantásával.