Farkas Aliz
. Könnyen az anekdoták útvesztőjébe kerülhetnénk – és már ott is vagyunk –, ha leírom, hogy Szelley művészete szervesen összefügg személyes terével.
Definíciók nélkül
Firkák, tetkók, kollabok
Interjú Horváth Zsófival, Prok Verával és Imreh Sándorral
Tayler Patrick Nicholas
A kótyagosságindukáló képzőművészeti programdömping közepette nem mindig könnyű észrevenni az igazán jó cuccokat. Egy képzőművészeti folyóiratnak az aktualitáson túl az is egy ambíciója lehet, hogy a tempót a közjónak megfelelően alakítsa. Ebben a szellemben hangolódunk rá a Pikszis sajátos hullámhosszára, melyen most az Önzine játszik. Az Off the Skin utáni második Önzine×Pikszis kollaboráció a Ha magyarázni kezdünk, határ jön hamar című kiállításkiadvány volt, mely egyrészt print formában, másrészt tárlatként regisztrálta a felek közti szikrákat. Horváth Zsófival a Pikszis Galéria vezetőjével, valamint Imreh Sándorral és Prok Verával – tehát az Önzine-nel – beszélgettem.
Intellektualizált érzékiség papíron
Perlaki Márton: Puha sarkok
Schneller János
Kontemplatív sétára hív Perlaki Márton Puha sarkok című kiállításának enteriőrje, melyben a kurátor (és a művész) már-már középkori kerengőt idéző teret szceníroztak a Trafó Galéria minimalista kubusába. A bejárattal szemközti, hatalmas méretűre növelt, térelválasztó elemként installált táblákon egy férfi és egy nő egybe komponált minimalista arcképe fogad – kitakarva így a kiállítás szemközti falára akasztott személyes vallomásokkal felérő etűdöket –, és nem mellesleg azonnal mozgásra is késztet.