Fülöp Tímea
Eltelt kétszáz év, és a művészt még mindig romantikus zseninek képzeljük. Csak a szleng változik, a gondolataink még a régiek, mert könnyebb a bőrdzsekit bomberre cserélni, mint újrakonfigurálni a világképünket. Egyébként is, csak az változtat a véleményén, akinek nem volt igaza már 14 évesen.
Látni tanulok
Ami bennünket érdekel, arra nincs hatalmunk
A hekkelés, az önálcázás, a megtévesztés leleményes stratégiái
Interjúsorozatunkban kortárs gondolkodókkal beszélgetünk az aktuálisan kialakult helyzet kapcsán. Mai interjúalanyunk Tillmann József A.
Egy kicsit rosszabb lesz, mielőtt jobb lenne
A jövő képzete nem más, mint a jelen lenyomata
Hermann Veronika
A slow life egyfajta privilégium. Akinek eddig engedték a lehetőségei, eddig is gyakorolta, akinek pedig nem, annak az otthonába zárva sem lesz nyugodtabb vagy lassabb az élete. Sőt, számosan akadnak, főleg az egyébként is jóval több láthatatlan és fizetetlen munkát végző nők körében, akiknek több feladatuk van (például a gyerekek otthoni tanulásának anomáliái miatt) az izoláció alatt, mint a hagyományos hétköznapokban. A lassulás egyrészt kiváltság, másrészt döntés kérdése, de az egyik a másikat feltételezi: akinek nincsenek meg a kiváltságai hozzá, csak még feszültebb lesz a slow life követelőző imperatívuszától.
Újrakódolni az embert
„A stabilitást az integritás és a következetesség megőrzésében látom”
Győrffy László
A Föld „megmentését” nem keverném össze az emberiség megmentésével, amelynek az egyik legfőbb problémája a túlnépesedés. A vírusok és a baktériumok az ember kialakulása előtt jelen voltak, és kulcsszerepük volt az élet létrejöttében. […] Akik krízishelyzetekben valóban segíteni tudnak az embereken, azok a felelősen gondolkodó politikusok, szakemberek, civil aktivisták, szociális munkások, de nem vagyok eszképista, vallom, hogy a művészetnek a nehéz időkben még jobban meg kell mozgatni az emberek agyát.
Ez a lassú csak az új gyors
Nem elvont utópiákra, hanem reális utópiákra van szükségünk
Losoncz Márk
Először is ne legyünk naivak. A rossz – de minden bizonnyal a legvalószínűbb – forgatókönyv szerint minden, aminek úgy kell folytatódnia, ahogyan korábban volt, úgy is fog folytatódni: a tőke logikájának és az államapparátusoknak az érdekei szerint. Tudom, sokan szeretnének hinni egy nagy átalakulásban és a vele járó katarzisban, én azonban egyelőre nem látok ilyet a horizonton.