ePrivacy and GPDR Cookie Consent by TermsFeed Generator
2015╱3

2015╱3

2022. február 24. |

Tartalom MAGYAROK AMERIKÁBAN 4╱Pataki Gábor: Ketrecbe zárva. Beszélgetések Jakovits József New York-i kiállítása kapcsán7╱N. Mészáros Júlia: A világ képének és a megértés korlátainak kitágítása. A Grüner-gyűjtemény MESTEREK DÍCSÉRETE 10╱Paksi Endre Lehel: A fény...

„Mint egy nagy, becsomagolt ajándék” Europartrain

„Mint egy nagy, becsomagolt ajándék”
Europartrain

2022. február 16. |

Molnár Ráhel Anna
Amikor anyagokat gyűjtöttem ehhez a szöveghez, az FKSE (Fiatal Képzőművészek Stúdiójának Egyesülete) archívumába is bementem. Egy hangfelvételt kerestem kazettán – hogy még létezik-e, abban nem voltam biztos –, amin Bencsik Barnabás ad interjút egy nemzetközi gigaprojekt kapcsán, valamikor a 90-es évek végén. Egy vonatról beszél, amelynek stúdiókká és kiállítóterekké alakított vagonjai nem sokkal a rendszerváltás után szelték át Európát. Az Europartrain – a holland Hans Kalliwoda művészeti projektje – 1997-ben indult Thesszalonikiből, és összesen tizenöt ország érintésével másfél év alatt felment egészen Svédországig.

A kritika derűje Having no common past, let's have a common future

A kritika derűje
Having no common past, let's have a common future

2021. november 3. |

Tillmann Ármin
Mi a művészet, ha nem utópia, a szabadság nem helye a szabadságnélküliség viszonyai között? Már-már közhely, hogy a jóléti állam szociális struktúráit lebontó neoliberalizmussal az utópikus energiák kimerültek, helyüket pedig a disztópikus imagináció vette át. Ám ennél jóval bizonytalanabb a disztópia késő kapitalista alakzatának státusza: vajon a tőkés termelési mód mélystruktúráit felszínre hozó társadalomkritikát nevezzük disztópiának vagy a puszta túlazonosulást azzal a társadalmi patológiával, melynek diagnózisa a kulturális képzelet kimerülése? Mert eleve nehézségekbe ütközik kritikai distanciát felvennünk azzal szemben, ami nem előttünk, de nem is mögöttünk van, hanem amibe mintegy fokozatosan belesodródunk.

Heavy Chains of Sentimentalism Beszélgetés Rózsa Luca Sárával

Heavy Chains of Sentimentalism
Beszélgetés Rózsa Luca Sárával

2021. július 22. |

Sirbik Attila
Az alkotó embert a kezdetektől foglalkoztatja a Genezis, a teremtés és az utána következő paradicsomi állapot szimbolikája, illetve a bűnbeesés, majd a kiűztetés pillanatának metaforája. De mi történik azután? Milyen körülmények között élünk, hogyan nézünk ki, és mi történik velünk egy mindent elpusztító özönvíz után? Rózsa Luca Sára romantikus belső késztetéstől vezérelve megkísérli feltárni létünk ciklikusságának egy-egy pillanatát. 2017-ben szerzett diplomát a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, Mestere Gaál József volt.

Megjelent az áprilisi lapszámunk

Megjelent az áprilisi lapszámunk

2021. április 15. | ,

Az Új Művészet áprilisi száma az utópiák sötét regiszterétől a luxusapartmanok fényárban úszó panorámájáig ível. Mi történik, amikor egy-egy olvasat, képzőművészeti gesztus hirtelen láthatóvá tesz ezidáig rejtekező jelenségeket? Áprilisi keresztmetszetünkben betekintést nyerünk a geometrikus absztrakció regionális jelentésrétegeibe, a művészetoktatás határokon átívelő tendenciáiba és lokális kihívásaiba, valamint a hungarofuturizmus teoretikus módszerének tágasabb összefüggéseibe.

Megjelent a márciusi lapszámunk

Megjelent a márciusi lapszámunk

2021. március 12. | ,

Jelen lapszámunk Hiperfókusz című blokkjában az olvasó a rajzot és festészetet precíziós tevékenységként űző alkotók elemzésétől a képfelületet tematizáló monokróm festészet konceptuális olvasatán keresztül jut el a kísérleti film és a képzőművészet kategóriáinak köztes tartományában létrejövő, felforgató művekig, de szó esik a Netflix-élménnyel fémjelzett korban megváltozó befogadói tapasztalatról és a figyelem ellehetetlenedéséről is. A határterületek feszegetésének elméleti vonatkozásait Kőszeghy Flóra írása fűzi tovább, melyben az építészetnek a digitalitás által áthangolt kilátásait elemezi.

Az ipari anyagok pacsizása a 90-es évek vizualitásával avagy Dóczi Attila párhuzamos univerzumai

Az ipari anyagok pacsizása a 90-es évek vizualitásával
avagy Dóczi Attila párhuzamos univerzumai

2020. október 29. |

Don Tamás
„Sok pozitív és negatív dolog ért a gyerekkoromban, ezért még hatványozottabban éltem meg a jó dolgokat: ilyen volt például a 98-as foci vb, egy Turbo rágó íze a számban, Eminem első lemeze vagy az a szinte már katartikus élmény, mikor a tékából kivettem a Transformers kazit, miután elcseréltem egy metál Jordant Rodmanre. Ennek az évtizednek a meghatározó élményei, színei és a korszellem szabadsága kúszik bele abba az elképzelt utópiába, melyet a nézők elé tárok.”