A magyar nonfiguratív művészet egyik legjelentősebb, most 95 éves mesteréről szóló könyv bemutatja a festő pályafutását a konzervatív főiskolai tanulmányoktól való elfordulástól az első, konstruktív jellegű kísérleteken, a Kállai Ernővel való barátságon és a 40-es évek absztrakt csoportjaiban való szerepléseken, az 1956 utáni újrakezdésen át egészen mostanáig hihetetlen változatossággal gazdagodó életműve kiteljesedéséig. Megkísérli feltárni az […]
Egyszerre szabályos és szokatlan monográfia a Szabics Ágnes munkásságát feldolgozó könyv. Szabályos, mert Tatai Erzsébet, aki már több évtizede követi nyomon a művész tevékenységét, időrendben haladva, érzékeny és pontos elemzések révén járja körül az alkotásokat és eleveníti fel a pálya állomásait. S szokatlan, mert Szabics Ágnes műveinek zöme – installációk, közterekre, épületek falaira, utcabútorokra alkalmilag […]
Szabadi Judit tanulmányában Manet művészete különleges távlatot kap. Az alig huszonöt esztendőt felölelő munkásságában ugyanis – az 1850-es évek végétől 1883-ig — talán mégsem az a perdöntő, hogy Manet az impresszionizmus nagyszabású előkészítője, illetve előfutára volt, ahogyan azt a szakirodalom többnyire kiemeli. Sokkal inkább az, miközben csakugyan az volt, sőt a modernség sokkal szélesebb értelemben […]
Van valami biztató igazság abban az Ottlik Géza által tapasztalt jelenségben, hogy a jó könyv “végül mindig elolvastatja magát”. Ilyenkor a “körülmények” mellékesnek bizonyulnak; a mű visszavonhatatlan szellemi létezése sorszerűen érvényre jut. Az idő itt nem sokat számít – a “hamar” és a “későn” viszonylagossága saját szűkös dimenziónk türelmetlenségére vet fényt – az egymást követő […]