Csak tárgy
Sudár Péter kiállítása

Ruhák, cipők és egyebek szedett-vetett sokasága, egy teáskanna, egy édesapa – mintha maga a tekintet válna a tárggyá. A „bizonyítékok” a legnagyobb rendben sorakoznak, akár egy diadalmasan lezárt ügy elegáns és mértékletes visszatekintése.

A korábban látott, a keletről megfogalmazódó nyugati vágy tárgyaiként megjelenő, selymes és fényes Adidas-melegítők olykor abszurd aktiválása helyett most kortárs páncélzatunknak csak ikonikus márkajelzései sejlenek fel a többi tárggyal zsúfolt, szürkésebb szobabelsőkben. A már megszokott apakép is csupán hiányosan, torzan jelenik meg, miközben az évek során elhasználódott, mégis pontosan felismerhető cipők sora a látszólag bőségesen berendezett boltok külcsínjét kölcsönzi, hogy egyszerre hozza létre a művész személyes leltárját és banális időink monumentális mű-emlékművét.

A képek az ultrakortárs és „poszt-poszt” kor alternatív művészeti terei számára idegen eleganciával sorakoznak, és legfeljebb a nyugati kereskedelmi galériák a portékák szűkösségét hangsúlyozni szándékozó, elefántcsonttorony-fehér white cube-jaira emlékeztethetnek. Az ilyen terekben bemutatott műveken rendszerint megvetendőt vagy ünnepeltet, kijavítanivaló – főként emberi – hibákat vagy az emberin túlmutató, vágyott állapotokat találunk. Sudár Péter azonban tárgyilagosabb ennél: egyéni nyomozásának képei azt bizonyítják, hogy a nagy korszakok ragyogása mellett azok patinája is megilleti jelenünk hétköznapjait. Elég, ha ezeket a jelentéktelennek tűnő hétköznapokat azzal a szemlélettel közelítjük meg, ahogyan azt diákként vagy pedagógusként teheti az ember – a művész számára fontos fogalommal élve: „fizetett szabadságként”.

Sudár Péter 2006-ban végzett a Pécsi Tudományegyetem festő szakán, ezt követően pedig nem csupán a katedra másik oldalára ült át a zirci művészeti szakgimnázium tanáraként, hanem első egyéni kiállítására is 2008-ban már a tengerentúlon, a Nicodim Galéria Los Angeles-i terében került sor. Pedagógusi és festői munkásságát ezzel párhuzamosan és azt követően is folytatta. Praxisa állandó rokonságot mutatott a 2010-es évek elejének kelet-közép-európai figuratív festészetével, posztszocialista és realista, de a kolozsvári iskolaként aposztrofált tendenciákkal is. Sudár több jelentős nemzetközi kiállításon szerepelt együtt a korábbiak képviselőivel. Ahogyan tanulmányai alatt se az akkor előírt esztétikai és tartalmi elvárásoknak akart megfelelni, úgy a külföldi sikerek, de a nemzetközi művészeti diskurzus továbblépése sem dugott botot alkotói programjának küllői közé: „a divat változik, de a stílus örök”.

Megnyitó: november 19. (csütörtök) 19:00
Megnyitja: Korányi Mátyás, költő
Kurátor: Domokos Ferenc