50 év után Nicolas Schöffer művei ismét láthatók Rómában

Nicolas Schöffer szobrász, festő, építész, várostervező, videóművész, számítógépes grafikus, egyetemi professzor, művészetteoretikus, kísérletező művész Kalocsán született 1912. szeptember 6-án. Tanumányait a jogi karon majd a budapesti  Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol Szőnyi Istvánnál is tanult egy ideig. 1936-ban, 24 évesen került Párizsba, ahol folytatta tanulmányait, és kezdetben festőként kereste a helyét a fény és a modern művészetek fővárosában. Alkotói munkássága 1947-től kezdett kiteljesedni. Elsőként konstruktivista jellegű térplasztikákat és reliefeket készített, ahol találkozott a tér és a mozgás összefüggő problematikájával. Ekkortól kezdett a térrel, úgynevezett térdinamikus konstrukciókkal foglalkozni, majd jöttek a fénydinamikus és az idődinamikus alkotások, melyek ötvözik a plasztikát a fénnyel, a mozgással, a hanggal, az idő múlásával.

1968-ban Schöffer Miklós már mozgó szobraiért kapta meg a Velencei Biennále nagydíját és lett világhírű, immár Nicolas Schöffer néven. A rákövetkező évben Rómában Schöffer műveivel nyitotta meg kapuit a híres római Studio Farnese. 1976-ban tért haza először Kalocsára. 1980-ban itt, egykori szülőházában nyílt meg a Schöffer Múzeum, melynek alapját az a gazdag, az életmű minden periódusát felölelő anyag teremtette meg, melyet egy évvel korábban maga a művész adományozott szülővárosának. 1980-ban a Chronos 8 fénytorony terveit ajándékozta Kalocsa városának, melyet 1982-ben állítottak fel a buszpályaudvarnál. 1982-ben beválasztották a Francia Akadémia Szépművészeti Tagozatába. Széleskörű munkásságát a francia állam a legrangosabb kitüntetésekkel, Becsületrenddel jutalmazta. 1992. január 8-án hunyt el Párizsban, montmartre-i műtermében. Alkotásai ma ott találhatók Európa és Amerika számos nagyvárosában.

Római Magyar Akadémia

2018. november 20. – 2019. január 26.