Festőfejedelmek

Munkácsy Mihály: A reneszánsz apoteózisa – vázlat a Kunsthistorisches Museum mennyezetképéhez, 1889, olaj, vászon, 393 cm x 393 cm, Magyar Nemzeti Galéria
A művészfejedelem nem azonos az udvari művésszel. A királyi, fejedelmi udvarokban már a kora reneszánsztól kezdve megfigyelhető volt, hogy egyes, fontos művészek kiemelt státuszt élveztek, s mint az udvar szolgálatában álló művészek, ennek megfelelő rangot viseltek. Ugyanakkor a művészi alkotómunka rangjának a felértékelődésével, az 1500-as évektől kezdve egyre több olyan művésszel találkozunk, mint például Tiziano, Raffaello, Rubens vagy Van Dyck, akik már szinte az uralkodóval egyenrangú félnek tekintették magukat. Ekkor formálódik meg annak a művészegónak a típusa, amelyet a későbbi művészfejedelmek előzményének tekinthetünk. A művelt, az alkotásban öntörvényű, a külsőségekben pedig fejedelmi attitűdöket mutató művész alakja a 19. század folyamán új vonásokkal bővült. A műterem ekkoriban vált afféle nyilvános látványossággá, így az sokszor nem más, mint az eljátszott művészszerep színpada. A művészfejedelmi státusz így egyszerre jelent művészi feladatot, és a társadalmi nyilvánosság előtt eljátszott szerepet is.
A bonni kiállítás a 19. század nagy művészfejedelmeit állítja a középpontba: Frederic Lord Leightont, Hans Makartot, Franz von Lenbachot, August Kaulbachot, Jan Matejkót és Munkácsy Mihályt. A sort az „utolsó” festőfejedelem, a müncheni Franz von Stuck zárja. A kiállításon összesen 11 Munkácsy által készített vagy hozzá kapcsolódó műalkotás látható. A Szépművészeti Múzeum ezek közül egy nagy méretű, látványos Makart-kompozíciót, valamint két Lenbach-portrét – köztük a művész önarcképét Gabriele nevű kislányával – kölcsönözte a tárlatra. A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményeiből a Munkácsy-alkotások mellett Stróbl Alajos bronz Munkácsy-mellszobra is Bonnba érkezett. A Munkácsy-művek közül Magyarországon kívül ritkán látható a bécsi Kunsthistorisches Museum mennyezetképének 4 x 4 méteresre kicsinyített vázlata, A reneszánsz apoteózisa. Ez a munka Munkácsy egyik legnagyobb szabású megbízása volt, s külön érdekessége a bonni válogatásnak, hogy a nagy festmény mellett a Munkácsy-tanítvány, Pataky László festménye, a műtermében éppen a bécsi mennyezetképen dolgozó Munkácsyt megörökítő temperaképe is látható.