Velencei napló
1. nap – Ravasz diplomácia?
Rudolf Anica
Első napunkon szokás szerint az Arsenale kurátori kiállítását néztük meg, majd az ott található nemzeti pavilonokat. Mai kedvencem Málta kiállítása, a Diplomazija Astuta (Cunning Diplomacy – Ravasz diplomácia?) című. Már csak azért is, mert a The Milk of Dreams poszthumán vízióit üdítően váltja fel ezen a ponton, ahol már eléggé fáradt az ember.
Málta erős munkával jelentkezett, amely a biennálékon gyakorta megjelenő, szinte hagyományként visszatérő történeti nézőpontot választja, és nem elaprózott, hanem egy nagy ívvel megrajzolt, komplex, nagyléptékű alkotás. Caravaggio Keresztelő Szent János lefejezése (1608) című oltárképének parafrázisáról van szó; a művet Máltán, Vallettán őrzik.
Arcangelo Sassolino kinetikus installációjának hátterében a Caravaggio-festmény méretével megegyező acéllemez áll (360×520 cm), ez az egyik analógia. A másik: a kiállítótérben hét négyzet alakú, vízzel teli, acélmedencét látunk, amelyek a Caravaggio kompozícióján látható hét alaknak feleltethetők meg. A medencék felett egy-egy komputervezérelt rendszer van elhelyezve, ezek fémet adagolnak a hozzá tartozó indukciós berendezésekbe, amelyek elektromágneses tere 1500 Celsius fokon megolvasztja a fémdarabokat.
Arcangelo Sassolino kinetikus installációjának hátterében a Caravaggio-festmény méretével megegyező acéllemez áll (360×520 cm), ez az egyik analógia. A másik: a kiállítótérben hét négyzet alakú, vízzel teli, acélmedencét látunk, amelyek a Caravaggio kompozícióján látható hét alaknak feleltethetők meg. A medencék felett egy-egy komputervezérelt rendszer van elhelyezve, ezek fémet adagolnak a hozzá tartozó indukciós berendezésekbe, amelyek elektromágneses tere 1500 Celsius fokon megolvasztja a fémdarabokat.
A medencék felett egy-egy komputervezérelt rendszer van elhelyezve
A folyékony fém a mennyezetről a vízzel teli medencébe cseppen
A folyékony fém a mennyezetről a vízzel teli medencébe cseppen. Az esés során izzó, világító fénynyalábokat látunk, amelyek elnyelődnek, megsemmisülnek a vízbe érkezve. Miközben megteremtődik a Caravaggio-mű tere, és a lehulló, izzó fémdarabok vonalai megrajzolják a festmény jelenetét követve a kép kompozícióját, egyben absztrahálják azt. A kérdés az, hogy mi lenne Caravaggio nélkül? Képes-e a technika által „megtámogatott” anyag (pokoli) játéka pótolni/lefedni a narratívát, vagy benn maradunk a laborban? Szerintem ezzel kísérleteznek a máltaiak.