Megjelent a január-februári lapszámunk

TARTALOM

EGY SÜKET PÁRBESZÉDE
4 ╱ Tayler Patrick: Szétcsúszó nézőpontok. Tihanyi Lajos életmű-kiállítása

MEGHATÁROZÁSI GYAKORLATOK
8 ╱ Domokos Ferenc: Aesthetics with ethics. Rónai Viktor: Metara
11 ╱ Cserhalmi Luca: Dobozba zárva. Juhász Éva és Menasági Péter kiállítása
14 ╱ Nemes Z. Márió: Far Cry Protokoll. Martinkó Márk Felülírt protokoll című kiállítása
16 ╱ Rózsa Luca Sára: Séta a fűben. Rácz Noémi Katalin kiállítása

CEZANNE KÖPÖNYEGE
18 ╱ Geskó Judit: Másfél. Benedek Barna saját nyelve
20 ╱ Rényi András: Hajlított képek. Zalavári József kiállítása

AKTUÁLIS
23 ╱ Tillmann Ármin: Nem mondhatom el senkinek, keretbe foglalom hát mindenkinek. Kísérlet a Soha nem volt aktuális című kiállításról
28 ╱ Bokody Ákos: A valóság visszavételének kísérlete. Humánum és absztrakció a 21. században
32 ╱ Tayler Patrick: Jövőblues. Szántó András legújabb kötetéről

KOLLEKCIÓ
34 Ébli Gábor: Képződő tér. Kiállítássorozat Zimányi László gyűjteményéből

FEKETÉN-FEHÉREN
38 ╱ Don Tamás – Török Krisztián Gábor: Centrum–periféria. Miről nem beszélünk a magyar művészeti szcénában?
40 ╱ Aurola Gyorfy: Performanszapparátus és szimbolikus terror. A részvételiség pillanatai a jelenlét minőségében

LÉLEKVEZETŐK
42 ╱ Kondor-Szilágyi Mária: „Üdv! Hermész, vezetőnk, báj és javak osztogatója.” Gondolatok A Merkúr pereme című kiállításról
46 ╱ Cs. Tóth János: Köztes terek. Hat művész hetvenkét alkotása
50 ╱ Garami Eszter: A magyar illusztrációművészet platformja. 4. Budapesti Illusztrációs Fesztivál

JELENARCHÍVUM
52 ╱ András Edit: Amikor egy ajtó bezárul… ArTapestry7
56 ╱ Martincsák Kata: Süllyedő képek. Egy közösségi fotó- és történetgyűjtemény mint kortárs művészeti metafora

LELKIGYAKORLAT
60 ╱ Kondor Attila: Alkotni önmagunk fölé. Hamvas Béla művészetfilozófiája

KÜLFÖLDI IZGALMAK
66 ╱ Jankó Judit: A tekintet hatalma. Nem mindegy, ki kit néz és honnan
70 ╱ Sípos László: A graffiti géniusza. Basquiat Szöulban
72 ╱ Kovács Ágnes: Kozmosz, fény és színek. A Klein család és a művészet

4╱

„A korai nagybányai képek, például a Nagybányai Mária-ház (1908 körül), nem annyira a cezanne-i tektonika jegyében, monomániásan kivonatolt helyszínek leképezései, mintsem lebegő állapotok. A tornyocskás Mária-szobor főszereplővé válik, miközben az egész tér mintha elemelkedne a rögvalóságtól. Van ebben valami Farkas István-i túlvilágiság is: bár itt a kép nem a dráma, hanem a csendes elcsúszás felől bontakozik ki. A perspektíva nem hibádzik, csupán nagyvonalúan bizonytalan, a figurák mintha épp csak megtartanák önmagukat, miközben a néző reméli, hogy nem esik bele a képbe.” (Tayler Patrick: Szétcsúszó nézőpontok. Tihanyi Lajos életmű-kiállítása)

15╱

„Vicino Orsini olasz hadvezér és herceg 16. századi manierista díszkertjében, a Sacro Boscóban van egy mesterséges barlang, egy grotto, melybe egy óriás száján keresztül tudunk belépni. Az így feltáruló, mesterséges alvilág, mundus subterranus az univerzum mágikus szimulákruma, olyan camera obscura, mely a világ makrokozmoszát egyfajta mikrokozmoszként rejti magában. Lehet, hogy a ‘titok’ nem a barlangon túl, hanem a barlangon innen található? Vagy nincs is semmiféle titok? A valóság egyszerűen az, amit a protokoll csinál nekünk? A valóság megismerése – a (meg)látás mint olyan – pedig a játékmechanika kiismerése. Ezzel persze visszajutunk oda, hogy a protokollrendszer végsősoron meghaladhatatlan. ” (Nemes Z. Márió: Far Cry Protokoll. Martinkó Márk Felülírt protokoll című kiállítása)

27╱

„További érdekessége a műnek, hogy a képcím sehol nem árulkodik pincebogárról, mintha az alkotó megtréfálná befogadóját. Míg például William Blake-nél A bolha szelleme (1819–20) a Gonosz allegóriájának tekinthető, addig itt mintha megfejthetetlen talánnyal lenne dolgunk, ahol még csak nem is a pincebogár alulnézeti perspektívája hordoz magában valamiféle többlettudást az emberi látószöghöz képest. Mégis, valamennyi képen látható alak életideje kaleidoszkópszerűen egymásba alakul összeköttetéseket és megfeleltetéseket hozva létre, melynek állandója egyfajta mágikus önéletrajzi jelen.” (Tillmann Ármin: Nem mondhatom el senkinek, keretbe foglalom hát mindenkinek. Kíréslet a Soha nem volt aktuális című kiállításról)

56╱

„Még jóval a Fortepan alapítása előtt Tamási Miklós és Szepessy Ákos is gyűjtöttek autós zsánerképeket – éppen a 90-es évek vége felé egy Kesselséhez hasonló tematikájú fotókönyv összeállításáról gondolkodtak. Ők is észrevették a mintázatot, hogy a képeken megjelenik a közkedvelt beállás, amikor valaki egy autó mellett pózol. Nem volt feltételként megszabva még az sem, hogy saját autó legyen, hiszen nekik is megtetszett a lomtalanításon talált fényképeket válogatva ez a típusfotó. Végül kiállítás született az összegyűjtött fényképekből, nem fotókönyv. A tárlat 2004-ben Két ütem címmel nyílt meg, amelyen ugyanazokat a típusú autós képeket állították ki, amilyeneket most részben a Jelenarchívum, a Néprajzi Múzeum fotó- és történetgyűjtő kampánya is gyűjt (csak az időintervallum különbözik). Ahogy a fényképeket nézegetjük, elkezdünk kötődni, és bár nem ismerjük a szereplők történeteit, mégis magunkra ismerünk bennük. Olyan képek ezek, amelyek beleégtek a kollektív tudatunkba, hiszen a beállítások, a típusfotók ismerősek, a fogyasztói társadalom egészére jellemzőek.” (Martincsák Kata: Süllyedő képek. Egy közösségi fotó- és történetgyűjtemény mint kortárs művészeti metafora)