Személyes archívumainkban önmagunk által felbérelt detektívvé válni felemelő misszió. Legalább annyira, mint sárban megmártózott gólemként rárontani egy antikvitás rendezett tereire vagy cizellált textilmunkákba fojtani a pornográf képzelet húsba vágó traumáit. Dés Márton, Gantner Dániel és Bánkúti Gergő munkái felett a „posztmagyarságon” merenghetünk, Fülöp Tímea üveggömbjébe bámulva pedig láthatjuk felszámolódni a köztudatba gépelt kánon délibábját. A vitriolos mondatszövés után persze marad a kétely: mibe fektessük az időnket, a pénzünket, a rajongásunkat? Csak a saját ízlésünk kétes kultiválása marad? Ehhez kínálunk most felszerelést.
Mit is keresünk itt, szerzők és olvasók közös társaságában? Nem kevesebbet, mint valami szilárd kapaszkodót az ingovány felett: kézzelfogható formát, kimondható mondatot, amelyhez idén is hozzáköthetjük magunkat, ha nem akarunk végleg elmerülni a posztfaktualitás színes-szagos, csábítóan csalfa lápvidékén.
Folyóirat a folyóiratban: jelen lapszámunk Feketén-fehéren című rovata különleges helyet foglal el, hiszen a lap többi részétől eltérő típusú papírra nyomva, négy egymástól markánsan különböző nézőpontot felmutató mélyinterjúban tekint vissza a hazai művészeti írás folyóiratainak történetére és jelenére. A beszélgetések nem csupán az online és offline terek között egyensúlyozó platformok sajátos működési logikáját tárják fel, hanem körvonalazódnak azok a kilátások is, amelyek a jelen megfoghatatlanul változó közegében kirajzolódnak: a stabilitás és a bizonytalanság váltakozó hullámai, valamint azok a prekárius forgatókönyvek, amelyek a jövő művészeti kommunikációját és publikációs kultúráját lehetséges irányokkal, de egyszersmind éles kérdésekkel látják el.
A tavalyi napfényes szezonhoz hasonlóan idén is egy extraszéles vászonra projektált összképpel jelentkezünk. Lapszámunkat átpörgetve többek között funky pimaszságok, geometrikus szigorban rejtjelezett emelkedettség és határátlépések patchworkjét kapja az olvasó, hogy egyrészt a realitás tűző és vakító napfénye elől behúzódhasson a képzelet titokzatos árnyékai közé, másrészt hogy a posztfaktuális történésfelhő információviharában átláthatatlanná oldódó mindennapok során végre valami kézzelfoghatóba is kapaszkodhasson. Anekdoták, tények, adatok, tényezők és szakértői szemmel felvázolt összefüggések gazdagítják így a képzőművészeti kilátásainkat az oldalpárokon.
A tavalyi napfényes szezonhoz hasonlóan idén is egy extraszéles vászonra projektált összképpel jelentkezünk. Lapszámunkat átpörgetve többek között funky pimaszságok, geometrikus szigorban rejtjelezett emelkedettség és határátlépések patchworkjét kapja az olvasó, hogy egyrészt a realitás tűző és vakító napfénye elől behúzódhasson a képzelet titokzatos árnyékai közé, másrészt hogy a posztfaktuális történésfelhő információviharában átláthatatlanná oldódó mindennapok során végre valami kézzelfoghatóba is kapaszkodhasson. Anekdoták, tények, adatok, tényezők és szakértői szemmel felvázolt összefüggések gazdagítják így a képzőművészeti kilátásainkat az oldalpárokon.
Friss lapszámunkban többek között szubverzív testábrázolási vállalkozások kerülnek bemutatásra, melyek korszakokat összekuszáló sűrűségben helyezkednek el egymás mellett, de szó esik a festészet és a képzőművészet kríziseiről és kattanásairól, az AI-ról és a MOME FRONT-ról is.