Megjelent a július-augusztusi lapszámunk

KIFORDÍTOTT AVANTGÁRD

4 ╱ Vedres Ági: Perneczky 90. Az idődimenzió mint médium Perneczky műveiben
8 ╱ Fehér Dávid: Böröcz András és a tárgyak költészete. Summer Sonata
11 ╱ Áfra János: Képes krónika látomásokkal. Nemes Csaba: Folyamatos múlt

ÚJRAÉRTELMEZETT KLASSZIKUSOK

14 ╱ Mélyi József: Zseni vagy éteri? Gruber Béla művészete (1936–1963)
17 ╱ Révész Emese: Új nézőpontok Budapestről. A Budapest a festők szemével című tárlatról

HORDALÉK

20 ╱ Soós Dávid: A szimbiózis mélyrétegei. A Lutum kiállítása
24 ╱ Varga Tünde: Valamit visz a víz. Az emlékezet posztmaterialista újraképzelése
27 ╱ Somogyi Zsófia: Áramló emlékezet. Borbély Zita, Bori Om, Korodi Luca és Szilák Andrea kiállítása
30 ╱ Fülöp Tímea: Történeti festészet, szenzációs hírközlés. Friedrich Barnabás: Egymillió köbméter iszap

ÉLETÉRZÉSEK

33 Kurdy Fehér János: Egyenlőtlenségi képviselet. Bereczki Kata: Közös nevező
36 Kunyik Kinga: Két menny ölelésében. Kovács Gabriella: Fürdőzők

FORMÁK SZERKEZETE

38 ╱ Süli-Zakar Szabolcs: Tipozóna /6/ Kiállítás a tervezőgrafikai képzést nyújtó egyetemek hallgatóinak és oktatóinak tipográfiai munkáiból
40 ╱ Garami Eszter: Ipar utáni tájak. Beyond Industry

ÉLŐ SZÖVETEK

42 ╱ Zsikla Mónika: Keresztpont. Kányási Holb Margit: Anyagba vetett rítusok
44 ╱ Jankó Judit: Szőtt emlékezet. Beszélgetés Sonia Navarróval
48 ╱ Takáts Fábián: Gyógyír gyászra? Kádár Emese: Jégbe zárt nap

KOLLEKCIÓ

50 ╱ Jankó Judit: Gyűjtő és kurátor partneri együttműködése. Klein Gábor Czóbel-gyűjteménye
54 ╱ Ébli Gábor: Erővonalak. A Mercedes-Benz Art Collection párbeszéde közép- és kelet-európai művekkel

A MEGMARADÁS LENYOMATAI

58 ╱ Wehner Tibor: A halál rajzai. Kovács Péter rajzművészetéről
61 ╱ Tillmann Ármin: Archaikus brutalizmus. Mohácsi András szobrairól
64 ╱ Kurdy Fehér János: Együtt. Géczi János kiállításáról

KÜLFÖLDI IZGALMAK

67 ╱ Bendig-Zsilinszky Zsófia: Történelem, emlékezet, láthatóság. Vera Molnár: Possibilities, Marc Bauer: Fear, Rage Desire, Still Standing
71 ╱ Tayler Patrick: A hőre lágyuló befogadó. Támolygás Whistlertől Hurvin Andersonig

7╱

„A művész életműve nem a múltról szól, hanem arról a ritka alkotói szabadságról, amely képes évtizedeken át megőrizni a kísérletezés felszabadító és felhőtlen gyermeki örömét. Ebben az értelemben a Balatoni Múzeumban rendezett tárlat nem retrospektív összegzés, hanem jelen idejű alkotás. Perneczky Géza munkái a jelent rögzítik, és így maradnak végérvényesek és jelen idejűek. ” (Vedres Ági: Perneczky 90. Az idődimenzió mint médium Perneczky műveiben)

8╱

„Váratlan történések esetén – például ha nemcsak metaforikusan, hanem a szó szoros értelmében kicsúszik, kisiklik valami – az emberek rendszerint kétféleképpen reagálnak: megijednek, vagy nevetnek. A tragédiát a komédiától néha mindössze hajszálnyi különbségek választják el. A váratlan eseményből származó feszültség nevetésben vagy sikolyban-sírásban oldódik fel. Böröcz és Révész mindkét lehetőséget nyitva hagyja. ” (Fehér Dávid: Böröcz András és a tárgyak költészete. Summer Sonata)

24╱

„A kiállítás koncepciójában azonban a sodródás (floating) kifejezés jelentésrétegei más szempontból is jelentőséget nyernek, mint ahogy az az eredeti emlékezetpolitikai keretben érthető. Egyrészt a családi, személyes, szóbeli vagy tárgyakon át örökített emlékezet kérdése felől: olyan emlékfoszlányokban fellelhető történetek, traumák rendelődnek egymás mellé a kiállítótérben, melyekről nem nyerhető teljes bizonyosság, amelyek sok esetben csak az elhallgatás hasadékaiban, a mélyről felbukkanó nyomokban jelennek meg. A tárgyegyüttesek összerendezése, felnagyítása, kiegészítése, a történetek vizualizációja implicit módon, empatikusan, a hátrahagyott és előhívható érzeteken, affektusokon keresztül tapogatják le ezeket a hiátusokban megbúvó örökített mintázatokat.” (Varga Tünde: Valamit visz a víz. Az emlékezet posztmaterialista újraképzelése) 

33╱

„Kádár-kockák, presszó, ÁFÉSZ-bolt, biciklik, szatyrok. Hamisítatlan kelet-közép-európai magyar táj infokommunikációs ecsettel. Egyszerű képek egy egyszerűnek tartott világról, amelybe olyan bonyolultságok és rétegek férkőznek bele, amelyek megmutatják, hogy ez az ábrázolt világ milyen sokféle elgondolás, akarat, adottság, félreértés miatt alakult ki és jött létre, miként a benne látszólag céltalanul, unottan, meg-megállva járkáló, ténfergő, lézengő hősök egzisztenciális harcai. Például a történelem és a politika alakította építészeti dizájn (a Kádár-kocka) által. A társadalmi egyenlőtlenség a tárgyak sugallta fogyasztási kapacitás (ÁFÉSZ, PRESSZÓ) által. A közösségek felbomlása és az atomizálásból kilogó elmagányosodás, az elvándorlás által. A kiirthatatlan rítusok a posztszocialista, nélkülözhetetlen háztáji gazdasága által. Minderről a Bereczki-festmények úgy beszélnek, mint egy végeérhetetlen török vagy brazil tévésorozat nénjéi és bátyjái. Mint a globalitás által más dimenzióba került lokálitás csellengői. Arcnélküli emberalakok, kontúrokkal jelölt, agyonhasznált, tárgyi univerzumok, fogyasztási rítusok, társadalomelméletek foszlányai, mesevilágra egyszerűsített politikai üzenetek adják át a szót egymásnak.” (Kurdy Fehér János: Egyenlőtlenségi képviselet. Bereczki Kata: Közös nevező)