Fókuszban a természetművészet Szekszárdon
II. Táj-Ték

Fazakas Réka

A középkor időszakától kezdődően a nyugati társadalmakban is jellemző volt, hogy a különféle művészeti területek képviselői saját kontextusukban értelmezhető alkotásokat hoztak létre, elsősorban szakrális céllal, gondolhatunk a gótikus katedrálisok összművészeti jellegére. A kultúrtörténet előrehaladtával azonban nagy változás történt, amikor az 1700-as évek végétől megkezdődtek a múzeumépítések, ezzel együtt pedig megjelentek a kontextusukból kiragadott alkotások. A 20. és a 21. század viszont ismét megteremtette azt a fajta gondolkodásmódot, amikor a művészek a műtermükből kiszakadva újra természetes közegükben alkottak. Említhető az 1960-as években Észak-Amerikából és Nyugat-Európából indult Land Art mozgalom, ám ennél a Távol-Keletről származó természetművészet irányzata sokkal közelebb áll ahhoz a fajta megközelítéshez, amit most a Szekszárdon alkotó művészek esetében tapasztalhatunk.

A nature artot elindító gondolkodásmód a művész attitűdjére fókuszál, ami az anyagválasztásban és a natúrához való viszonyban nyilvánul meg, az alkotási folyamat pedig egyfajta meditatív aktusként értelmezhető, ahol a kreativitás képes pótolni a hagyományos, múzeumi közegbe szánt munkáktól eltérő metódusokat és az örök időkre készülő anyagok, mint a bronz, a márvány vagy más szilárd kövek választása helyett az efemer matériák használatát. Az alkotómunka és a természet iránti alázat minden esetben elsődleges, azok értelmezéséhez a környezet kontextusa nyújt további dekódolási réteget. A természetben létrejött alkotások esetében az időnek mindig kiemelt szerep jut. A munkák önmagukban hordozzák múlékonyságukat, így az idő kódolva van, ezért kulcsfontosságú a folyamatok és az elkészült művek dokumentálása. A tapintatos jelhagyás, illetve a kis gesztusok létrehozása és a tájba való finom beavatkozások jellemzik a most készült alkotásokat.

A Táj-Ték művésztelep megálmodója a MOKKArt Egyesület vezetője, Szabó Berni, aki Könyv Kata Barcsay-díjas képzőművésszel, az alkotótelep művészeti vezetőjével közösen gondolkodva szervezte meg a második természetművészet témájú alkotótábort az EGO Wine és a Desire’s Dreams Pincészet területén. Tóth Róbert, a másik ügyvezető most is azonnal az ötlet mellé állt, hogy a meghívott képzőművészek részvételével megvalósulhasson a második alkotótelep. (Mindvégig Berni és Robi, illetve munkatársaik kedves és önzetlen vendégszeretetét élveztük és kóstoltuk finom boraikat, nem csupán az első este tartott, saját verseikkel és gitárzenével kísért borkóstolón, hanem a teljes hét alatt.) A művésztelep fővédnöke Fusz György Ferenczy Noémi-díjas iparművész, Szekszárd város alpolgármestere.

A hívószó a Totemtől a Bikavérig tematika volt, illetve az egyre inkább tapasztalható aszály jelensége, amely fogalmak irányt mutattak a művészeknek. Az alkotótelep időszakában Ódor János Gábor, a Wosinsky Mór Múzeum igazgatója tudományos-ismeretterjesztő előadással készült, majd tárlatvezetésével tekintettük meg az állandó tárlatokat. A Mit üzen a föld? című prezentációja a régészetet hozta közelebb számunkra, hogy jobban megismerjük a föld őselemét, akár a természetművészet kontextusában is. A telepet három különböző, természetes anyagokból való, alkotásra inspiráló, nyitott workshop kísérte. Lánczos-Csató Dóra kerámiával való formázásra, mintázásra inspirált. A művésztelepen alkotó Kiss Adél képzőművész különféle növényi festékkel való kreációra motiválta az érdeklődőket, míg Poroszlai Eszter képzőművész, szintén a telep résztvevőjeként, egy archaikus fotótechnikai eljárással, a cianotípiával, vagyis napnyomatok készítésével inspirálta munkára a fiatalabb és idősebb korosztályt.

A művésztelepen a jellegzetes szekszárdi dombság, a lösztalaj és a löszmélyutak, vagyis a szurdikok, az abban élő növények és a szőlő, illetve annak mélyre nyúló gyökérzete, tőkéje, vastag ágai és a bogyójából készült, vörös, tüzes bikavér, valamint annak tárolására használt hordók és a környéken található növények festésre is alkalmas leve, az állatok levágott bundája, szőrzete és tollai voltak a művészek fő ihlető forrásai és felhasznált alapanyagai.

A munkálatok helyszíne a szekszárdi Csacska-szurdik és a mementóként is értelmezhető Csontos-szurdik volt, illetve az MOKKArt Egyesület borkészítő műhelyének udvara, emellett pedig az egyik szőlőtermő dűlőnek helyet adó borbirtok. A helyszíneken készített munkák illeszkednek a tájba, saját kontextusukba, azok jellegzetességeit erősítik, viszik tovább.

Poroszlai Eszter a Csacska-szurdikban meditatív folyamat során alkotott munkája a gyökérzetek meghosszabbítását állítja fókuszba, ami a szárazság időszakában kiemelten fontos. A vörösborral átitatott textilcsíkok kapcsolódásai harmonizáló gesztusokként tűnnek fel a természet elemeivel összehangban, utal azokba való beágyazottságára, ettól elvonatkoztatva pedig a családi kötődések lehetőségeinek fontosságát hangsúlyozzák. A borral vörösre festett fonalakból és fagallyakból készült, bikafejre emlékeztető installációja az állatvilág védelmét és veszélyeztetettségét emeli ki. A szőlődűlők mellett talált, már elhalt meggyfára készített installációja a fás szárú növény továbbélésének lehetőségeit igyekszik felerősíteni. A fa törzsére élénk, vérpiros színű fonalakat szőtt, amiket geometrikus rendben, mégis organikus módon kötözött fel.

Szabó Klarisz Médea, a bikapata ősi, római kori nyomaira és a már idézett ősi barlangrajzokra reflektálva alkotott a Csontos-szurdikban, egyfajta emléket állítva az avar kori tömegsírnak. A Wosinszky Mór Múzeumban őrzött és a hét folyamán megtekintett kőleletben fellelhető állati nyomok és a Csontos-szurdik megismert múltja ihlették mementóként értelmezhető munkáját. Patanyomokat vésett a kemény löszfalba, amit ledarált, majd fán termett szederpéppel megfestett, hogy a felidézze az életéért küzdő, menekülő, sérülten és vérzőn szökellő állat vízióját.

Könyv Kata lágy gesztusait a Csacska-szurdik löszfalán és a MOKKArt birtokán található szőlőtőkéken rejtett módon valósította meg. A növényzet lehetséges érzékelési folyamataiból indul ki, antropomorfizálva azokat, szimbolikusan felerősítve vele a fák gyökérzetein és lombkoronáján keresztül történő növényi kommunikáció egyre inkább kutatott és azóta bizonyított metódusait. Papírmaséból és agyagból készített masszával tapasztotta be a fák szárait, majd pávatollakból származó részeket ültetett bele, illetve asztalt szőlővel tűzdelte azokat. A masszával és birkaszőrrel való borítás a növényzet védelmét szolgálja az egyre inkább eluralkodó aszályban és a melegedő klímában, ugyanakkor a természetbe való emberi beavatkozás veszélyeire és a környezetvédelemre is felhívja a figyelmet. A különböző anyagok felhelyezéseivel az érzékelések sokféle lehetséges tapasztalásait szemlélteti, mintha a fordított módon növények minket, embereket észlelnének receptoraikkal.

Kiss Adél különféle növények helybeli csíráztatásával hozta létre élő, az eat-art irányzathoz is kapcsolódó alkotását. A csírákból fejlődő, lágy szárú flórát saját munkával, helyben növesztette, ami lehetővé tette az egységgé alakuló növény kimetszését, formára alakítását. A boroshordó fedelére installált, bikára, akár koponyára emlékeztető, színesen alakuló, ehető alakzatai a test és lélek, élet és halál egzisztenciális értelemben vett egységét szimbolizálják.

Horváth Gergely installációja ugyancsak illeszkedik a tájba. A hordódongákból és bárányszőrből készült munkával érzékelteti az állatvilág, különösen a nyájba rendeződő háziasított jószágok és az ember viszonyának fontosságát és harmóniáját. Az állatok jellegzetes tulajdonságainak megmutatásával annak közvetlenséget, ismerősségét szimbolizálja, míg a természetes festőanyagokkal, vörös színű bikavérrel és céklalével festett állati szőrme rávilágít azok feláldozhatóságára és étkezés céljából való leölésére.

Burián Norbert dongákból készített installációja a hordó kifordításával, átstrukturálásával készült. A Bullseye című, céltábla jellegű munkával egyszerre utal a bika szemére és a fókuszálás lehetőségére, ami a látás és érzékelés fontosságára figyelmeztet. A finomra csiszolt felületek ellenpontjai a nyers struktúrák élességének, miközben az egész szobor harmóniája uralja a borászat terét.

A tájban alkotó művészek ugyan egyénileg készítették munkáikat, mégis közösen gondolkodtak a felvetett témákról. Az inspirációt adó helyi sajátosságok nem csupán a művészekre hatnak, hanem a kontextusukba illeszkedő munkákat szemlélő közönségre is. Bízunk benne, hogy a szekszárdi szurdikokban és borbirtokokon járva a helyben kiránduló érdeklődők is felfedezik a kis gesztusokkal létrehozott természetművészeti alkotásokat, hogy formálják természethez fűződő viszonyukat.

▬▬▬▬

EGO Wine
Desire’s Dreams Pincészet
Szekszárd