Sol Invictus / Solaris punctum…
Révi Norbert: TRANSfusio

Nagy Zopán

Borítókép
Révi Norbert: Ceres ╱ diófa ╱ 54 × 28 × 38 cm ╱ Fotó a művész jóvoltából

Belső Nap ragyog. Persze, leginkább hermetikusan, a hermetikus hagyományok ismerete által, a beavatások mögötti szférákból kiemelve, a köztes kapukon átemelve. Igen: (b)első napok, belső felismerések, felfénylések – és metamorfózisok folyamata, együttállása pulzál, miközben a letisztult tudat–formulák és lelki forma-állapotok meglátása is kibontakozik a művész szellemi szoboralkotásai által… Hiszen ebben a speciális TRANSfusio-ban nem szövettani, és nem intravénás beavatkozás, mindinkább szellemi transzplantáció zajlik.

A Mindenség köldökfonatában, a barlangmélyek gyomrában, a Kozmosz szívcsakrájában, a szakralitásban, a Világ szimbiózisában is ott lüktet a belső Nap. Sol Invictus, Solem Nigrum. Ó, megannyi alkímiai konjunkció

Napút, Napkút, lélek-kutak mélyébe néző, égi kútból tükröződő be-ki-le-föl-tekintések, alámerülések, önismereti formabontások, majd visszacsiszolások, az örök, az archaikus-mágikus, a szakrális formák, a letisztult csöndek és az animus-anima egyesítése. Nap-Hold-Föld-Víz-Tűz magjai a belső kertben.

Mágikus kert. Mágia-szutra: Hamvas kitűnő írásműve három axióma: a létezés, a megismerés és a megvalósítás törvényei mentén halad. A hagyomány alkalmazásának könyve, amely útmutatást ad a belső szellemi műveletekhez, miképpen a Tabula smaragdina nevű remekmű is. Véleményem szerint: mindezt, illetve Hermész Triszmegisztosz tanításait, vagy akár René Guénon: A szent tudomány szimbólumai-t és Világkirályát [1] is megidézik Révi Norbert látásmódjai, alkotói attitűdje által pedig a művei, szobrainak lelki energiái is ezt sugallják…

A feloldott tér-időben Szent hegyek is megjelennek, ha latens, illetve absztrahált módokon is, de közöttünk, bennünk – és persze Révi Norbert alkotásaiban is ott lélegeznek.

A szent hegyek (például az ókori görögöknél az Olümposz, a tibetieknél a Meru vagy a Kailás…) az ég és föld közötti kapcsolatot, valamint a mindenség központját jelképezik. A Meru-hegy a keleti kozmológiában: a hindu, a buddhista és a dzsain hagyomány szent hegye. A mindenség közepe: A mitológia szerint a világmindenség középpontjában áll. Az ősi vallásokban a hegyek az istenek lakhelyei, illetve a magasabb tudás színhelyei. A világ tengelyét, ezt a központi oszlopot vagy szent pontot Axis Mundi-nak nevezik.

Spirituális emelkedésben a tiszta rálátás elérését kérd meg. Az abszolút igazságban megszűnnek a hétköznapi ellentétek.

Az ellentétek integrációjában: a folyamat lényege a tudatos és a tudattalan felismerése és együttműköd(tet)ése. Carl Gustav Jung a lelki fejlődést individuációnak nevezte, amelynek során az ember egységessé válik. Az Önvaló olyan, mint egy hegycsúcs, melyet nehéz elérni, de ha elérted: megadja a belső békét és a teljességet. Újjászületés: az egyesülésből születik meg a bölcsek köve, amely a psziché legmagasabb egységének, az Önvalónak a metaforája.

A leíró (immár sokadik alkalommal) 8 Fekete Nabpa-nézet bele, majd misztikusan, elme-telve, delejezve nyilvánult meg, mert a nigredo (a lebomlás, a lélek sötét éjszakája) fázisait is átélte, miközben pl. a Johann Daniel Mylius 1622-ben megjelent Philosophia Reformata című, latin nyelvű hermetikus műve is eszébe jutott. A könyv elsősorban nem a szövege, hanem a benne található rendkívül összetett, allegorikus alkímiai emblémasorozatok (28 egyedi metszet, valamint a Rosarium philosophorum és Basil Valentine: Azoth című műveinek átdolgozásai) miatt vált világhírűvé.

Bölcsek kövét kutatva: a föld gyomrába markoltam (akár egy cseppfolyós fémet forraló agyagtálba) – s ott: halott holló puhasága foszlott fehér galambvérré. Ó, „lapis philosophorum”! – párolgásodat eufórikusan érzem; súlyos erőd mélyen lappang, majd kicsapódik, transzformálódik, de rubin varázsod esszenciája vajon mely lelket, lelkeket élteti?

(Nagy Zopán: Skizológia, részlet, 1995.)

Transzfúzió! Átömlesztés, befolyás, átalakulás, kapcsolattartás, egyesülés… A középpont szüli az időt és a teret, abban keletkezik a világa. E világ magában hordozza eredetét, de vissza is tükrözi azt. A folyamat a természet transzcendálása és a fundamentális tartalmak megnyilatkozása: a kettős műveletének egységbe foglalása. Ennek nyomán az ősi szimbólumok együttesen alakítják, formálják azt a sokrétű jelentéstartalmat, amivé a szobrászat nyelvén válniuk kell. – vallja Révi Norbert,  majd további elmélkedéseiben feltárul az üzenet is, mint alapállás, avagy: az archaikus tudás aktualizálása a megújuló hagyomány jegyében. Egyfajta nonmodern viszonyulást eredményez, mert bár tartalmilag a modern emberhez szól, de nem a modernitás, hanem a hodiernitas jegyében áll. Így biztosítva ennek a létfelfogásnak a helyét, a kortárs művészetben betöltött szerepét. Jellegéből adódóan nem retrográd, ezért nem is anakronisztikus. Nem kényszerűen innovatív, ezért nem tartozik semmivel a rohanó időnek. Érvénye időfeletti, mert a történetiségre merőleges. Ennek jegyében, illetve ezen kontextusban a művészet alapvetően: összekötő, küldetést hordozó és hírvivő szereppel bír.

A Transfusio egy restauratív alkotói attitűd, ami szimbólumokban és megfelelésekben látja önmagát. Miként arról az alkímia hermetikus nyelvezete beszél: a királyi művészet a Clavis Aurea, vagyis a fény kulcsainak megtalálása és a titkos átjárók felnyitása. Elsőként áthaladás azon az internális kapun, ami a szent és a profán, (szellem és anyag) határán áll. Számbavétele annak, ami örökérvényű és ami a jelenkor efemer-konzum jellege… Az eljárás a helyes megkülönböztetés, illetve szétválasztás igaz művészete. Oldás és kötés. Solve et coagula.

Ez a fajta önmeghaladás útként visz egy spirituális konceptualitás felé, ami térben és időben szintetizál. Ekképpen a különféle szakrális tradíciók, archaikus tartalmi vonatkozásaival áll megfelelésben. Az így születő művészet lemond minden formai öncélról, vagyis egyedül az őt tápláló idea plasztikus kibontakoztatására koncentrál: vizualizációk, támasztékok, amikben az ébredő tudat otthonra lelhet…

Az óriási Napszem nyugvása, lehunyódása egyféle silensio és descensio… Jelenés:

Madárka sír, madárka örül,
míg piros gerendái közül
néz a hatalmas –

Küldd néki töretlen álmodat,
míg magad vagy a vadász meg a vad,
s nem szűnhet kerge futásod.
Győznöd se lehet, veszned se szabad:
a hályogos sűrűség alatt
vermed hasztalan ásod.

 Kinyílik a táj,
lehunyódik a táj –
az üresség öntözi szélét!
A rét, a liget
itt mind a tied,
de nem lelhetsz soha békét.

 
Madárka sír, madárka örül, míg piros gerendái mögül feltárul Weöres Sándor: Harmadik szimfóniája… Révi művészete összességében egy integratív, személyes alkotói magatartás és egy érvényes szobrászi értékrend megalkotására tett kísérlet, amin remélhetőleg a jelenkor embere érvénnyel mérheti le önmagát. Feszület, trón, útjelző, Nap-tár, Napfejű totemfa, gördülő Nap-csiga vagy szvasztika: mind a legbelső irányt mutatja… A művész a fatimai napcsodának, a Szűzanya-jelenésnek is emléket állít: a Nap opálfényű, forgó korongként jelent meg, majd hatalmas sebességgel pörögni kezdett a saját tengelye körül, miközben szivárványos sugarakat szórt. Úgy tűnt, mintha cikkcakkban táncolna – és lefelé zuhanna a Föld felé… Révi szinte sors-szerűen talál rá a megfelelő anyagokra, legyen az egyszerű, illetve különleges fa, kő, kőzet, márvány vagy ásvány. Szellem és anyag egymásra talál, együtt oldják meg az illesztéseket: így összecsiszolódnak. Hagyják, hogy lassan összeérjenek – s önjáró időket feloldó időket éljenek… Az anyagtól elfogadja, ki-öleli a lényeget, a mögöttes rezonanciát, eközben hozzáadja önmagát, miként a négy elemhez a szellemet, hogy föltárja, átélje a kvintesszenciát. Belső kundalini tekeredik önnön Napfonatába, kozmikus körforgás tartja egybe a sok-milliárd fragmentumot, a tudattalan részecskéi befelé ragyognak, a Nap magja naponta teremti újra a naponta összeomló világot. A Mindenség misztikusan mosolyog. A harmadik szem rezgése, érinthetetlen formája egy végtelenített mantra…

▬▬▬▬

Révi Norbert: TRANSfusio
Art9 Galéria, Budapest
2026. 10. 13–30.