A múltra támaszkodva dolgozni a jövőért
Hungarofuturista enyészpontok közelnézetben

A kiállítás „mitológiai” és elméleti alapját biztosító HUF elsősorban Miklósvölgyi Zsolt és Nemes Z. Márió nevéhez fűződik. A szerzők „identitáspoétikai képzeletgyakorlatában” – melynek kiindulópontját a Hungarofuturista Kiáltvány tételei adják – központi szerepe van a terraformálás aktusának, ami a geopolitikai szerkezetek radikális átírását jelenti egy szándékosan elidegenített nézőpontból, ahol az underground és a kozmikus lépték irányába kiterjesztett nemzetdefiníció fiktív jövőidőkkel és múltidőkkel egészülhet ki.[2]

A HUF vállaltan kezdeményez szubverzív kommunikációt többek között a jelenlegi kormány programszerű és feltételezett nemzetpolitikai elképzeléseivel egyfajta túlazonosulás stratégiájával élve.[3] A kiállítás projektjeiben számos olyan ikonográfiai elem bukkan fel, ami hagyományosan a konzervatív, illetve a szélsőjobboldali nemzetfelfogásokban tölt be többé-kevésbé aktív szerepet. Ezt a Mars kolonizációja, a piramis alakú, fekete űrhajó, a Hungaroszaurusz és egyéb váratlan, képzeletbeli jelenségek írják felül – a mozgósított narratívák hajlékonyságát bizonyítva. Bár a hivatkozások szokatlannak és polgárpukkasztónak tűnhetnek, a hangsúly a kulturális kollázsolás során létrejövő köztes minőségekre és feszültségekre kerül. A Miklósvölgyi és Nemes Z. által írt, a kiállítás teoretikus alapját tételesen ismertető, A Posztmagyarság terraformálása (2020) című szöveget Borsos Lőrinc videómunkái kísérik (HUF Trailer I-IV., 2019). A kiáltvány pársoros idézeteit Borsos Lőrinc a terrorszervezetek horrorisztikus marketingjét idéző audiovizualitás maró közegébe meríti.

 

Friedrich Ratzel (1844-1904) értelmezésében – akinek nevéhez az organikus geopolitika fogalma fűződik – az állam egy élőlény, aminek így élettérre van szüksége. Ennek elfoglalása és megtartása a szerző szerint a politikai fennmaradás záloga.[4] Manlio Graziano, olasz teoretikus kiemeli, hogy ma jogi és ideológiai szempontból az uralkodó paradigma a nemzetben való gondolkodás, ugyanakkor foglalkozik azokkal az álláspontokkal is, amelyek ezt irrelevánsként mutatják fel.[5] Ez a kettőség mint puskaporos hordó, a kiállítás műveinek hatásmechanizmusában is fontos szerepet tölt be.

A HUF szemléletében a demarkációs vonalak nem az absztrakt síkidomokként összeilleszkedő országokat különítik el, hanem azokat a valóságos és fiktív szférákat, amelyeknek összekeveredését elsőként talán Verne Gyula térképezte fel, és, ami a tudományosan felfoghatót elválasztja a fantasztikumtól. Ezen az alternatív módon szétterített földgömbön, ahol a határok korábban elképzelhetetlen helyekre kerülhetnek, új teoretikus ütközőzónák is kialakulnak. A HUF ehhez hasonlóan közelít és hoz átfedésbe különböző szélsőértékeket, melyek ideológiai szempontból olyannyira telítettek, hogy – Graziano gondolatait felidézve – szinte kézzelfoghatóbbak mint a valóság.[6] A HUF teoretikus perspektíváinak olvashatóságát nem a konceptuális összefüggések határozzák meg, hanem az a destruktív disszonancia, ami a fogalmak és szimbólumok feloldódását kíséri. Éppen ezért érdemes enyészpontokról beszélni, olyan futurisztikus tér-idő képzetekről, melyek a romlást is magukban hordozzák.

 

A kiállítás és általában a HUF egyik kiindulópontja Anders Kreuger tanulmánya[7], melyben a szerző az etnofuturizmus fogalmát vizsgálja, elsősorban az Urál-hegység népeinek kultúrpolitikai jelenségeire fókuszálva. A tanulmányból megtudhatjuk, hogy a már idézett gondolatot („a múltra támaszkodni, a jövőért dolgozni”) az Udmurt Köztársaságban működő Emnoyumno nevű művészeti csoport választotta ki az etnofuturizmus mottójaként.[8] Kreuger szerint az etnofuturizmus kifejezést egy 18 éves észt diák, Karl Martin Sinijärv találta ki egyfajta politikai viccként a szovjet rezsim alkonyán, a nyolcvanas évek végén, akkor még nem sejtve azt, hogy egy máig működő művészeti és kulturális párbeszéd kiindulópontját fogalmazta meg.[9] Ő és köre 1994-ben megszervezték az első etnofuturista konferenciát Tartu városában. Később az etnofuturizmus egy olyan ideológiaként tűnt fel, ami a társadalmi fejlődést és a kulturális identitást képes kibékíteni egymással.[10] A jövőorientált etnofuturizmus a szocialista realizmussal szemben kívánt alternatívákat felmutatni egyfajta ellenzéki pozícióból az Oroszországban élő kisebbségek számára.[11] A Magyarországra importált etnofuturizmus – a „Budapest Horror” vizualitásával szervesen összefonódó, lokális poszthumanizmussal párhuzamosan – egy újabb teoretikus megszállása a fantáziának, aminek az a célja, hogy a nemzetről való gondolkodás alapszerkezetét biztosító szimbólumokat üzemanyagként futurisztikus képzetek motorjába töltse. Kérdés, hogy ebben a felforgatott viszonyrendszerben ki hogyan érzi magát.

https://youtu.be/iZr-WHKvWN8

 

A kiállítás online terének egyik szegletében négy videót találunk. KissPál Szabolcs A műhegyektől a politikai vallásig (Magyar trilógia) című projektjének[12] kontextusában létrejött Szerelmes földrajz (2012) című – fantazmagóriákra és féligazságokra épülő „doku-fikciós” – videómunkájában a művész archív felvételeken vizsgálja többek között azt a mítoszt, miszerint a trianoni békediktátum következtében összezsugorodó országban, egy geológiai tolóerő révén emelkedett ki a Fővárosi Állat- és Növénykert közepén a Nagyszikla. Trapp Dominika Szivós Kata táncossal készült, Leányos (2020) című videójában a hangsúly a néptáncban meghatározó női és férfi szerepekre és azok virtuozitással, önkifejezéssel összekapcsolódó jelentésrétegeire kerül. Igor és Ivan Buharov, valamint Vasile Croat Jancsika és a libuskák (2009) című alacsony költségvetésű antinépmeséjében egy kontakthibás világmagyarázat és egy hőseposz keverékében találjuk magunkat. Brückner János Anyahajó (2020) című tudományos-fantasztikus idegenvezetésében Bajusz Orsolya, Mia Harrison, Miklósvölgyi Zsolt, Nemez Z. Márió, Tillmann József és Trapp Dominika vesznek részt. A HUF mitológiáját továbbszövő gondolattöredékeket követve megtudjuk, hogy a Lehel téri piac maga a hungarofuturista anyahajó. A videóban megfogalmazásra kerül az is, hogy a HUF elméleti praxisának fő célja a kulturális képzelet megtermékenyítése. Mintha minden egyes mű további vonatkoztatási pontokat nyújtana a HUF amorf módon közlekedő, mindent felemésztő, olvasatokat generáló és átprogramozó képződményének.

https://youtu.be/YE4p6pvPd0k

 

A négy videón és az esszén túl egyéb platformokon is megjelenik a kiállítást jellemző, jövőben és múltban történő archeológiai kutatómunka. Fridvalszki Márk a Kunsthalle Exnergasse Instagram-felületét foglalta el június 4. és 16. között. A művész posztjaiban Vasarely, MZ/X, Borsos Miklós, Kárpáti Anna, Csepel Művek, Farkas Bertalan és a Margit-szigeti Centenáriumi emlékmű jelenik meg a folyamatosan bővülő panteonban. Suzanne Treister The Escapist BHST (Black Hole Spacetime) (2019) című szubjektív planetáris eredetmítosza vagy Nemes Z. Márió versei és kollázsai is tovább bővítik azt a nyelvi és vizuális közeget, amiben az egymástól függetlenül mozgó szimbólumok különböző önkényes narratívák révén összetapadhatnak. A kiállított művek sora júliusban még bővülni fog, mint ahogyan a HUF poétikai és politikai pszeudomozgalma is folytatja kulturális bekebelezési és áthangolási gyakorlatát.

***

A kiállítás honlapját érdemes figyelni júliusban is, hiszen július 2-án a LAND 3C projektje, július 16-án pedig Gerald Nestler és Sylvia Eckermann intervenciója válik elérhetővé, tovább bővítve a projekt értelmezési lehetőségeit.

Linkek:

A kiállítás linkje: https://www.wuk.at/en/events/2019/leaning-on-the-past-working-for-the-future/

Link angol és németnyelvű esszéhez [Miklósvölgyi Zsolt – Nemes Z. Márió: Terraforming Post-Hungarianness (2020)]: https://www.wuk.at/en/magazine/terraforming-post-hungariness/

Link videóművekhez [Brückner János; Igor & Ivan Buharov és Vasile Croat; KissPál Szabolcs; Trapp Dominika]: https://www.wuk.at/en/magazine/leaning-on-the-past-working-for-the-future-1/

Link Fridvalszki Márk Instagram-intervenciójához: https://www.instagram.com/kunsthalleexnergasse/

Link Nemes Z. Márió Turanium című verseket és kollázsokat bemutató intervenciójához: https://www.wuk.at/magazin/turanium/

Letöltési link Suzanne Treister The Escapist BHST (Black Hole Spacetime) (2019) című művéhez: https://www.wuk.at/fileadmin/user_upload/Media_Library/Bilder/KEX/2020/Leaning_on_the_past_working_for_the_future/Escapist-comicST_final.pdf

Letöltési link Anders Kreuger tanulmányához [Anders Kreuger: Ethno-Futurism: Leaning on the Past, Working for the Future. Afterall: A Journal of Art, Context and Enquiry. No. 43. Spring/Summer 2017.]: https://www.journals.uchicago.edu/doi/pdfplus/10.1086/692561

Link KissPál Szabolcs A műhegyektől a politikai vallásig (Magyar trilógia) című projekt weboldalához: https://fromfakemountainstofaith.eu/

Link a Hungarofuturista Kiáltvány online verziójához [Nemes Z. Márió – Miklósvölgyi Zsolt: Hungarofuturista Kiáltvány (2017)]: https://litera.hu/irodalom/elso-kozles/hungarofuturista-kialtvany.htmL

További hungarofuturista írások és cikkek a Litera oldalán: https://litera.hu/dosszie/hungarofuturizmus.html

Letöltési link a Technologie und das Unheimliche HUF számához: http://technologieunddasunheimliche.com/

(1. „Enter the Archive à”; 2. HUF című mappa megnyitása; 3. T+U-HUF.pdf letöltése)

További hungarofuturista linkek a T+U weboldalán: http://technologieunddasunheimliche.com/hungarofuturism.html

 

Online kiállítás, Kunsthalle Exnergasse, Bécs, 2020. június 4. – július 17.

Résztvevők: Brückner János, Igor & Ivan Buharov és Vasile Croat, Sylvia Eckermann & Gerald Nestler, Fridvalszki Márk, KissPál Szabolcs, Land 3C (Tomas Narkevicius, Gorazd Popov, Vitalij Puzyriov és Vaida Stepanovaite), Nemes Z. Márió, Trapp Dominika, Suzanne Treister

Kurátorok: Hunya Krisztina, Miklósvölgyi Zsolt
Társkurátor: Daniel Hüttler
Projektkoordinátor: Nora Malles

 

[1] Instagram: @kunsthalleexnergasse

[2] Nemes Z. Márió – Miklósvölgyi Zsolt: Hungarofuturista Kiáltvány. 2017.

Online forrás: https://litera.hu/irodalom/elso-kozles/hungarofuturista-kialtvany.html

[3] Nemes Z. Márió – Miklósvölgyi Zsolt: Terraforming Post-Hungarianness. 2020. 

Online forrás: https://www.wuk.at/en/magazine/terraforming-post-hungariness/

[4] Manlio Graziano: What is a Border? Stanford Briefs. An Imprint of Stanford University Press. Stanford. 2018. 16. o.

[5] Uo. 24.

[6] Uo. 48.

[7] Anders Kreuger: Ethno-Futurism: Leaning on the Past, Working for the Future. Afterall: A Journal of Art, Context and Enquiry. No. 43. Spring/Summer 2017.

Online forrás: https://www.journals.uchicago.edu/doi/pdfplus/10.1086/692561

[8] Anders Kreuger: Ethno-Futurism: Leaning on the Past, Working for the Future. Afterall: A Journal of Art, Context and Enquiry. No. 43. Spring/Summer 2017. 124.

Online forrás: https://www.journals.uchicago.edu/doi/pdfplus/10.1086/692561

[9] Uo. 117.

[10] Uo. 123.

[11] Uo. 124.

[12] KissPál Szabolcs A műhegyektől a politikai vallásig (Magyar trilógia) c. projekt weboldala: https://fromfakemountainstofaith.eu/