A papíron túl
A Budapest Esély papírmerítő műhelyének kiállítása

Hu-Yang Kamilla

Ez az egyszerű, finom anyag csendes, mégis nélkülözhetetlen társunk a mindennapokban. Vékony, hártyaszerű struktúrája akár maga is élhetne, lélegezhetne. Gondolataink hordozó médiumaként lényegében egy felület, ami túlmutat önmagán. Ezt a kiállítás címe is találóan megragadja: mi minden rejlik a papíron túl? Milyen irányok nyílnak a különböző művészeti megközelítések, a kortárs képzőművészet és a művészeti terápiás gyakorlatok integrálására?

Az üres lap mindig egy új lehetőség, a tiszta kezdetek jelölője, míg a lapok könyvekbe szabott teste egyfajta folyamatos gondolatközösség részét alkotja kollektív párbeszédbe ágyazódva. A rajta megjelenő tartalmakat feldolgozzuk, belsővé tesszük. Így a papír nem csak anyag, hanem egyben átjáróként is szolgál. Napi szinten számtalan formában érintjük. Jelöl, közvetít, cirkulál. Kézről kézre adjuk, része egy állandó körforgásnak. Gazdát cserél, újrahasznosul, tevékenységeink nyomait hordozza magában. Ott ül a polcokon, az irataink között. Festünk, írunk rá, lapját bontjuk, síkját hajtogatjuk. Egy-egy falra helyezett műalkotás pedig ablakokat tár a képzeletre.

A papír által létrejövő interakciók sokfélék: legyen az levélben küldött értesítés, üzenetváltás, belépőjegy által nyert bebocsátás, papírpénzzel fizetett áru vagy akár szerződésbe foglalt egyezség. Ezen felül azonban a papíron átívelő tranzakciók mélyebb jelenséget is hordoznak: az olvasás, írás és befogadás folyamata körkörös, folyamatos visszacsatolás, ahol a tudás végül mindig új formát ölt.

Egyéni létezésünk időhöz és helyhez kötött jelenség. A nyomhagyás ugyanakkor lehetőség arra, hogy átlépjük az idő korlátait. Az írás vagy rajzolás aktusa nem csak az adott pillanatban gyökerezik. Nyomot hagy, hidat képez. Minden egyes papírra vetett tartalom tehát egy kapcsolódási pont az idő különböző szakaszai között. Az anyag és a szellem közötti átjárhatóság szimbolikus jelentést nyer. A mozdulatlan tárgy, ez a finom szövet a közvetítő. A csendből indul, és az élő gondolatok világába vezet.

Az anyag valahol a hitelesség hordozója is. Tapinthatósága révén a múlt kézzelfoghatóvá válik, így a papír egy sajátos emlékezetarchívum időbelisége révén és a felületére vetett, egyedi gesztusok lekövethető őrzőjeként. A nyomtatás lehetőségét megteremtve a kiadvány, a könyv, az enciklopédia pedig az emberi tudás kollektív tárolója, amin keresztül eredetileg megszületett a Gutenberg-galaxis embere. Az intertextuális térben az egyéni élmény szélesebb közösség részévé válik. Hálózatok, egymásra utalások, hivatkozások jönnek létre. Tartalmilag minden újabb szöveg vagy kép egyúttal folytatása annak a párbeszédnek, amely generációk és kultúrák között zajlik.

Mindezen túl pedig van egy terápiás hozadéka az anyagszerűségnek. A tradicionális papírmerítés monoton, meditatív folyamat, ahol az anyag és az emberi kéz közötti kapcsolatban maga a papír válik a gesztus közvetítőjévé. Az érintkezés nemcsak egy objektív folyamat, de egy belső tapasztalás is. Része a lélegzetvétel, az elmélyült jelenlét és a mozdulat íve, lendülete. A művész nemcsak formálja az anyagot, de vele együtt formálódik is, belső világa megváltozik az anyag érintése során. A természetes, újrahasznosított anyagok, textilek és a frissen őrölt kenderszálak merítésén keresztül megnyílik a fizikai és érzéki világ. Az ember és a természet közötti határvonal elmosódik. Az újrahasznosult textil és kender tartós szálai jól láthatóan rétegződnek egymásra – nincs semmi elfedve, minden előtérbe kerül, hangsúlyt kap. A papír lényege itt létrejöttének folyamatában magasztosul fel. Ez az átlényegülés érhető tetten a belső világ lecsendesülésében is. A Budapest Esély papírmerítő műhelye ezt a szépséget csempészi bele a mindennapokba. Alkotóként pedig mi is nagy örömmel veszünk részt ebben a folyamatban.

Koltay Dorottya Szonja munkáiban hangsúlyt kap az abszurditás és a szatíra, miközben a kender feldolgozásának, fésülésének folyamatában egyéni narratívákat is boncolgat. Azt meséli, a „privát történelem nehezen elérhető rétegeit” vizsgálja. Munkáiban megjelenik a személyes történetiség és az emberi kapcsolódás egyaránt. Gyakran helyet kap a sebezhetőség, az agresszió, a zsigeri feszültség és egyfajta nyers erő. Az itt kiállított munkák a kender megmunkálása és belső rendünk felé tett lépések közti hasonlóság fáradságos, fésülő-simító-kóctalanító folyamatait járja körül.

Az Eged Enikő öntött képeiben megjelenő atmoszféra az otthonosság és emlékezés érzetét állítja fókuszba. Mintatervezőként különböző kultúrák formavilágát is kutatja. Meseszerű illusztrációiban ennek egyedi fúziója jelenik meg. Munkái a vidám formákat, mintázatokat ünneplik, azt az ismerős érzést, ahol egy-egy szereplő vagy csendélet csal mosolyt az arcunkra. Ezek a mese nyelvén gyakran nyernek szimbolikus jelentést, mint például a belső erő vagy a szárnyalás. Itt kiállított munkái papírfolyatásos technikával készültek.

Metzing Eszter installációjában a papír és a textil szorosan összefonódik. Gyermekkori emlékei a nagymamájával töltött időkről – a varrógép állandó zaja, a textíliák illata és anyagszerűsége – mélyen meghatározzák alkotói útját. Munkái kiindulópontjaként sokáig a papírt használta, ám az évek során átlépett a textil világába. Saját szavaival élve „tűvel és cérnával rajzol”, újabban pedig az üvegművészet felé is nyit. A kiállított munkák ennek ötvözetei, melyekben megjelenik az anyagok közötti átjárhatóság. A papír mint formálható massza, a muszlin finom rétegei és az üveg áttetszősége együtt teremtik meg a „belső transzparenciát”, a bennünk zajló folyamatok kivetülésének élményét, miközben a kék finomsága a víz tisztító és megújító erejére is reflektál.

A most kiállított, saját installációmban a filozófiai vonal érvényesül leginkább. A szövetiség, a folyamatosság összekapcsoló gesztusát járom körbe. Egyfajta időtlenséget, aminek természetét a papírtekercs hosszú, folytonosan áramló, hömpölygő alakja ad. Kísérletet teszek arra, hogy a térbe is kilépjek. A kender természetes, tartós anyag. A tradicionálisan merített és egymásra helyezett rétegekből hosszú papírt készítettem. Szálai jól láthatóak, semmi nincs takarva. Az installációt kísérő rövid videókban további kísérletet teszek ennek kibontására. A természetbe kivitt papírt mint land art elemet rövid improvizációkkal fogtunk össze, amiben Domján Júlia, Kisvarga Anika és Kaló Bálint kollaboráltak velem.

A következő terembe lépve Jakubik-Cifra Anett munkájával találkozhatunk, aki egyben kurátora is a kiállításnak. A test és a textil találkozása központi szerepet játszik a kiállított munkáiban. Anett a hímzésen keresztül vizsgálja az emberi test rétegzettségét és a lelki folyamatok kivetülését. Az alkotásai alapanyagául szolgáló textil nagymamai hagyatékból származik, amelyet szálakra bontva és újraformálva próbálja megérteni az öröklött emlékek és történetek mélyebb jelentését. A „fizikai hordozó és a hordozott történet egymásra hatását” kutatja: mi történik, ha a szövetet újrarendezzük? Mi az, amit magunkkal viszünk, és mi az, ami új formát nyer bennünk?

Itt helyezkedik el a Belső erdő című sorozat is, amelyet a Budapest Esély papírmerítő műhelyének dolgozói készítettek. Közös jellemzőjük az intuitív spontaneitás és a terápiás megközelítés, melyben a hagyományos, szabálykövető törekvéseket a formai szabadság váltja fel, így merítve nehezen hozzáférhető, egyéni témákból, ami a boldogságon keresztül egészen a mélyebb, személyes tragédiákig terjedhet. Ez a megközelítés segít abban, hogy szelíd, csendes, vizuális nyelven értelmezhessünk és dolgozhassunk fel komplex élményeket, megértve a körülöttünk lévő világot.

Deák17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria
2024. október 18. – november 30.

https://www.deak17galeria.hu/kiallitasok/a-papiron-tul/
https://fb.me/e/2n6pAud52