Akkurátus múlt
keresztes zoltán underdogimages kiállítása

Muladi Brigitta

Ikon- és borítókép
keresztes zoltán: Akkurátus múlt I-XLIII. ╱ részlet a sorozatból ╱ polaroid és szkennelt polaroid alapú méretarányos nagyítások ╱ 2022–2024

A technika, a műfaj és az alkotó nézőpontjának szimbiózisa

keresztes zoltán underdogimages címadása, az Akkurátus múlt előrevetíti, hogy miként nyúljunk a munkáihoz. Azt mindenesetre azonnal megállapítjuk, hogy ennek ellenére igen sok dolgunk van velük. A fényképezés procedúráját, technikai eszközeit, műfaji megkötöttségeit és a „kép” fogalmának értelmezésében is módszeresen a megújulást kereső művészeti ág. A technika teljesen irreleváns, mondhatnánk, de a fotóművésznek nem. Számára a technikai bázis kiválasztásánál kezdődik az alkotás. Már az első döntésével kilép a lineáris időből, egy a múltból előásott technikai eszközzel belezavar az időérzékelésünkbe. A végeredmény viszont nem a technika által lesz atemporális és szinte tárgy nélküli. A nézőpontja így tág mezőben értelmezhető mind vizuális, mind gondolati értelemben.

A polaroid születésekor Edwin Herbert Land amerikai feltaláló szándéka szerint olyan nem feltétlenül profi felhasználónak készül, akik azonnal meg kívánják tekinteni az eredményt. A fáma szerint Land hároméves kislánya sürgetése adta az ötletet, hogy olyan szerkezetet kreáljon, ami a családi események közben, azonnal kiadja a kész fotót. És ez a familiáris közlés indukálta, hogy 1947-ben használatba került az első polaroid fényképezőgép, ami persze számos fejlesztést követően túlélte a digitalizációt, és ma is népszerű. Minden rögzített fotográfia anyaga átalakul, változik az idő folyamán, de talán a polaroid jelzi leginkább az idő múlását, és röpke egy év alatt szinte megsemmisül, hasonlatosan az élő organizmusokhoz.
A polaroiddal készült kép utómunkával nem korrigálható, és ekkor lép be a folyamatba egy mai technika, a digitalizáció. Innentől kezdve a polaroid kép nyersanyaggá válhatna, de nem ezt teszi. A művész számára fontos tulajdonságokkal bír. Nem rögzíti pontosan a keresőben (meg)látottat, sőt a multiexpozícióval létrehozott direktpozitív olyat is meg tud mutatni, ami az emberi szem számára nem érzékelhető. Az élő, változó alapanyag lassú fakulásával, életlenné válásával pedig éppúgy viselkedik, mint a memóriánk.

A tematika

Nem teszi nyilvánvalóvá a művész, hogy mi is váltotta ki fotósorozatainak keletkezését nem mutatja meg, csak érzékelteti. A gyászról beszélni lehetetlen, ahogy a képekből sem kapunk erről kellő információt, csak vannak és némán tekintenek vissza ránk. A gyermek elvesztése egyszerre előrelép, és megszünteti minden más érzés, gondolat, tevékenység relevanciáját, beég a szülő eleven testébe, mint ahogy a kép nyomot hagy a polaroid film felületén, majd lassan halványodik, de teljesen nem tűnik el.
A gyászoló szavakba nem önthető fájdalma rávetül a világára. Biztonsága megrendül, távoli menedéket keres, ahol átélhető a lelki magány. Utazással járja be saját belső világát, mentális fegyelemre kényszeríti magát, kifelé irányítja a figyelmét, kietlen, üres helyeket keres, végül nyugalmat hozó tevékenységet talál. keresztes zoltán számára menedék a fotográfia.

A látogató és a kép értelmezése

A kiállítótérbe lépve másodlagos számunkra a technika, sőt eleinte az alkotó személye is, többnyire saját emlékeink aktivizálódnak. A fényképeket elsősorban emlékeink tárolására használjuk így pozíciót váltunk a fotóssal. Képei olyan fragmentumok, amelyek nem illeszthetők narratívába, szinte tárgynélküliek. Látszólag bárki, bármikor készíthette volna ezeket a többnyire ember nélküli fekete-fehér filmkockáknak tűnő képeket.

A fotós költői, absztrakt fényképekként kategorizálja őket. Az irodalmi műfajok közül mégsem az általános költői, lírai megjelölés jellemzi a látottakat, hanem két egészen pontosan leírható, feszültséggel teli műfaj, a drámai ballada és a szavakat ábrákba rendező, szabad képvers áll rokonságban velük. A fotós saját alkotási procedúráját leíró jelzője, az „érzelemvezéreltség” sem feleltethető meg a látványnak. Hiszen az érzelmeket többnyire színekkel és a kiélezett esztétikába való meneküléssel azonosítjuk. Itt azonban kötetlen, minden klasszikus képi ábrázolástól elrugaszkodó, képzettársításokkal sűrített, tömör, fragmentált, fekete-fehér képkivágatokat látunk, amelyek időugrásokkal, defunkcionális betűformátumokkal szakadozottá tett szabadversekhez hasonlítanak. Az ember nyomát is csak szűkszavúan felfedő, balladai homályba vesző talányos részletek, diszharmonikus, elhagyott helyek, tárgyak felmutatása az 1900-a évek eleji avantgárd költők tudatállapotát idézik vissza. A művész a fekete-fehér képet tartja alkalmasnak arra, hogy szikár képi gondolkodását láttassa, ami rímel az absztrakt költészet értelem nélküli, fantáziaszavakból létrehozott verseire. Az orosz formalista iskola képviselői külön is foglalkoztak az ún. értelmen túli nyelv esztétikájával (zaumnij jazik). Fotósunk, keresztes zoltán underdogimages történetesen ee cummings (amerikai költő, író, festő) szabadverseivel azonosul, aki anarchista módon nevét és műveit kisbetűvel jegyzi, a nyelvet tipográfiai trükkökkel, szokatlan ritmikával forgatja fel. Böngészés közben azonban ráakadhatunk a témában Hlebnyikov orosz vagy a Párizst járt magyar költő, Tamkó Sirató Károly képverseire, de Weöres Sándor is kísérletezett hasonló költészettel. Mindhárman saját tudatállapotukat képezik le, történetmesélés helyett. Az egyéni spontaneitást, a nyelvi játékokat állítják szembe a racionális gondolkodással, az egyedi versformákat szándékosan leegyszerűsítő világképpel egyesítik. Megragadom az alkalmat, hogy közzé tegyek néhányat közülük.

ee. cummings: kubista szakítás

n
IncS
n
agyoBB
r
E
jtÉ
Ly
mint
A
Ny
ugAlo
m2

Tamkó Sirató Károly: Világos ez!

Tudja-e kend,
merre van fent,
merre van lent,
merre van kint,
merre van bent?

Megmondom mind:

ha itt van kend,
erre van fent,
arra van lent,
emerre kint,
amarra bent

ha ott van kend,
arra van fent,
erre van lent,
amarra kint,
emerre bent.

Világos ez,
csak tudni kell:
mozgás-özönben
a forgó Földön
mikor
hol
meddig
mi mit jelent!3

Weöres Sándor, Barbár dal című versét maga „fordított” magyarra.
A költemény halandzsa és érthetővé formált első versszaka együtt:

„dzsá gulbe rár kicsere
áj ni musz tasz emo
áj ni mantükvantasz emo
adde ni marwa bato! jaman!

szél völgye farkas fészke
mért nem őriztél engem
mért nem segítettél engem
most nem nyomna kő! aj aj!”

ee cummings: Magammal cipelem a szívedet

Magammal cipelem a szívedet (az én szívemben cipelem)
soha tőle meg nem válok (ahova csak megyek te jössz velem;
bármit teszek azt teszed te is, kedvesem)
és nem ismerem a félelmet a sorsomban (te vagy az én sorsom)
nem vágyom szebb világot (te vagy az én igaz világom)
te vagy az kit a hold már réges rég mellém kijelölt
kit a nap egyszer majd megénekel
íme a titok mit meg nem osztok senkivel
(a gyökér gyökere az ég a fa felett hol
nyüzsög az élet; és magasabbra nyújtózik mint
hova a lélek vágyni tud és az élet képzelete el nem ér)
csoda mely csillagokat vezet a végtelen tejúton
magammal cipelem a szívedet (az én szívemben cipelem).4

▬▬▬▬
keresztes zoltán underdogimages
FUGA
2024. június 19. – július 21.