Az élet szabásmintája
Simon Luca Katalin kiállítása
Jankó Judit
Simon Luca Katalin frissdiplomás képzőművész első kiállításával mutatkozik be a Tokaj Art Wine Galériában, Budapesten. A When the Inner World Expanding to the Outside című tárlat vásznain egy fiatal, tehetséges pályakezdő művész belső és külső utazásainak élményei fogalmazódnak meg nagyon személyes, derűs hangon, szemmel látható humorérzékkel. A szemlélődés, analizálás képi világa érzelmi mélységről, a megfigyelés képességéről és egyedi művészi hangról árulkodik.
Ikonkép és borítókép:
Simon Luca Katalin: Mintha el sem mentünk volna ╱ Fotó: Perina Marcell
Simon Luca Katalin: Idegenek ╱ Fotó: Perina Marcell
Simon Luca Katalin: When the Inner World Expanding to the Outside ╱ Tokaj Art Wine Galériá ╱ enteriőr ╱ Fotó: Einspach Brúno
Simon Luca Katalin generációjának alapélménye a COVID, az egyetem második évében online oktatták a festészetet. Utólag a szerencsések közé sorolja magát, hazaköltözhetett vidékre, és a garázsban kialakított műteremben nagy méretű festményeket készíthetett, miközben a többség miniatúrákon dolgozott. A Tokaj Art Wine Galériába belépőt az Idegenek című, nagy méretű, skiccekből álló vászon fogadja, amely szintén a pandémia alatt készült, egy akkori nyaralás emléke. Szinte fizikailag is érezzük a művész örömét, hogy milyen jó újra menni, embereket látni, a sokféleségüket megfigyelni, még akkor is, ha a fürdőruha mellé kötelező maszkot venni. Sokféle emberi test álldogál egy strandon mindenféle testtartásban, nincsen bennük különös, s bár egyértelműen be tudjuk azonosítani a pandémiás időszak végét, mégis emberközeli, megnyugtató és derűs a befogadói élmény.
Simon Luca Katalin: Fürdőzők élményben ╱ Fotó: Perina Marcell
Simon Luca Katalin érzékeny megfigyeléseken alapuló, részletgazdag képeit meghittség és bensőségesség jellemzi. Egy pillanatig sem zavaró a kompozíció zsúfoltsága, mert minden pontos és átgondolt, inkább arról szól, hogy az életben a kis részleteknek is nagy jelentősége lehet, mert ezekből áll össze az otthon emléke és a gyökerek jelentősége. Tudnunk kell, minek hol volt a helye a nappaliban vagy a fürdőszobában, hogy ha már nem vagyunk ott fizikailag, akkor is felidézhessük és erőt meríthessünk belőle.
A fiatal, pályakezdő művész felismerhető stílusa a dolgok összetettségét és egyszerű voltát egyidőben mutatja, ugyanakkor látszik a képzettség, a technikai tudás, aminek használata színek és formák bámulatos összjátékán keresztül mutatja be az emberi lélek gazdag palettáját. A kiállítás Bacsek Júlia kurátori szövege szerint is egyfajta létértelmezés, amely „ajtót nyit meg a befogadók számára saját belső világuk felfedezésére“, valamint arra inspirálja a nézőket, hogy elgondolkozzanak a saját létezésük jelentésén és szépségén.
When the Inner World Expanding to the Outside, azaz amikor a belső világ kifelé árad. Ez Simon Luca Kata világa, de nagyon is tudunk hozzá kapcsolódni. Szimbólumrendszere jól dekódolható, értjük az övét, és hozzá tudjuk tenni a magunkét. Tulajdonképpen a kiállítás egy képregény, ez vizuális napló a Z generációs képzőművész hétköznapi helyzeteiről, mint például vacsora a barátokkal, műterem az Ötvös-osztály tagjaival az MKE-n, kirándulás egy olaszországi Erasmuson megismert nemzetközi társasággal vagy a három grácia parafrázisa kolleganők modellkedésével. A generációjára jellemző szorongás helyett üdítő látni ezeket az emberi jeleneteket, az erős családi és baráti kapcsolatokat, átélni a művésszel együtt azokat a helyzeteket, amikor a béke és a biztonság érzete dominál.
Simon Luca Katalin azt meséli, hogy ő volt az egyetlen az óvodában, aki nem azért ült le rajzolni, mert leültették, hogy most már maradjon csendben, hanem mert nagyon szerette ezt a tevékenységet. Már gyerekkorában festőművésznek készült, amihez minden szükséges támogatást megkapott a családjától. Nem véletlenül beszélgettünk erről, mert a diplomamunkája kapcsán sokat foglalkozott az emlékezéssel. Amikor az egyetem lezárásakor végiggondolta az addigi útját, előbukkant az emlék, hogy milyen sikerélményt érzett minden kiskori rajz elkészültekor. „Pedig tudom, hogy ez a pálya nem könnyű, nem tud könnyű lenni, de hamar világossá vált számomra, hogy nem tudok másban gondolkozni, és nem is akarok, hozzon bármit az élet.”
Elég hamar világossá vált, hogy leginkább a festészet érdekli, noha készített videómunkákat is. Egy időben felmerült, hogy a filmezés felé nyit, mert ahogy fogalmazott, egy ponton megrekedt az állókép készítésében. Aztán mégis maradt a festészetnél, bár azt meséli: „azóta is azzal próbálkozom, hogyan lehet „mozgó” képet a vászonra tenni. Szerintem nincs igazi különbség a film és az állókép közt, de izgalmasabb megoldást találni egy állóképben a mozgás problémájára, mert nem annyira egyértelmű, mint egy filmen, hogy mitől mozdul meg a kép. A filmben lehet, hogy elvisz a narratíva, és nem arra koncentrálunk, hogy az állóképek sorozata, itt pedig egy képben kell ábrázolni a mozgást, hogy aztán kiadjon egy narratívát.”
Az „otthon képek” is mozgás során létrejövő terek. Ami kuszaságnak tűnhet, az annak a gondolatfolyamnak a mozgása, amit az emlékezés folyamata alatt bejárt. A transzparens középpont nélküli képeken a festő eddigi otthonainak a tárgyai mellett megjelenik a hála és az öröm, hogy van hely, van otthon. Nem is tudjuk, kinek a nézőpontjából látjuk, minden átlátszó, minden oldalról nézhető. Éppen a transzparencia – az, hogy még az sem marad rejtve, amit kitakar egy szekrény vagy egy abrosz – mutatja, hogy nincs titok, nincs baj. Van, ami van. Kicsit olyanok ezek a képek, mint a hajdani Burda újság szabásmintái: tessék, itt a boldog élet szabásmintája, csak még meg kell csinálni. És mielőtt azt hihetnénk, hogy mindent elönt az optimizmus, az Élményfürdő című képen a vízben magukat áztató emberek arcán mindenféle látszik, csak éppen az öröm nem.
Simon Luca Katalin sokoldalúságát mutatja, hogy egy könyvet vagy inkább egy képregényt is megrajzolt. A portrésorozat, amiből a könyv készült, szintén a COVID alatti hazaköltözése során született meg, és a Nők Lapja társkereső rovata inspirálta. A pár mondatba sűrített élettörténetek és igényfelsorolások alapján a művész megrajzolta a hirdetések elképzelt feladóit. A rövid és kompakt szövegek, valamint a melléjük rendelt rajzok segítségével egy improvizációs színházi estet is rendeztek a Tokaj Art Wine Galériában, ahol a közönség – ezt nem lehet másképp mondani – szakadt a röhögéstől. Maradjunk így!
▬▬▬▬
Tokaj Art Wine Galéria
2024. május 30. – június 30.