House of Mine — Echoes Within
Magyar és szlovák nőművészek kiállítása az otthon fogalmáról
Popovics Viktória
Az otthont őrző Pénelopé alakja alapjaiban határozta meg a nyugati kultúra elképzelését a nőiségről. Míg Odüsszeusz háborúzik, a világban bolyong, és különféle kalandokba keveredik, a tűzhely mellett ülő és szövögető Pénelopé húsz éven át hűségesen várja férjét, fő feladata az otthon nyugalmának és biztonságának fenntartása. Így szól a homéroszi hőstörténet, amelynek középpontjában a férfi áll.
Svetlana Fialová: Nő, aki elfogadja a külsejét ╱ 2022 ╱ fametszet, tus, filctoll, rétegelt lemez
Daniela Krajčová: Inkompetens anya vagyok? ╱ 2021 ╱ 3 darab ágyneműhuzat, tus- és akrilrajz ágyneműhuzaton
Horváth Lóczi Judit: Otthon-Oltár – Futás, család, művészet, Opus 44-46 ╱ 2022 ╱ akril, vászon, MDF-lap, fa
Eva Moflárová: “Baby Icon” és “Hem” ciklusból származó darabok ╱ 2019, 2020—2022 ╱ installáció, rétegelt lemez, szintetikus festék
Pénelopeia című kisregényében Margaret Atwood az otthon hagyott feleség szemszögéből meséli újra ezt a jól ismert, ókori történetet. Milyen kihívásokkal kell szembe néznie a háború idején otthon maradt nőnek, akit idegen férfiak (kérők) ostromolnak? Milyen egyedül felnevelni egy (fiú)gyermeket? Hogyan lehet megküzdeni a gazdasági nehézségekkel és a társadalmi előítéletekkel egy idegen országban? Atwood meglehetősen differenciálja az egydimenziós Pénelopé-képet, és a férfiak érdekei szerint alakított otthonfogalmat is kritika tárgyává teszi. A mitológiai történet újraírásával pedig egy mélyen a kultúránkba kódolt narratívát fordít ki a sarkaiból, miközben a mai kor hatalmi és társadalmi nemi viszonyairól beszél.
Hasonló problémákat feszeget az Echos Within című kiállítás is, mely magyar és szlovák nőművészek három generációjának munkáin keresztül, változatos módon közelíti meg az otthon fogalmának különböző, akár egymással ellentétes jelentésrétegeit. Szentély és börtön, biztonság és szexuális kiszolgáltatottság, a nyugalom szigete és a folyton újratermelődő házimunka csapdája, önelfogadás és önsanyargatás, az intimitás tere és határsértések helyszíne.
Ikon- és borítókép:
Hitka Viktória: Határaim ╱ 2024 ╱ installáció, porcelán, kerek asztal, székek, asztalterítő, evőeszközök

Hitka Viktória: Határaim ╱ 2024 ╱ installáció, porcelán, kerek asztal, székek, asztalterítő, evőeszközök
Lucia Dovičáková: Itt vagyok neked (Befőttek) ╱ 2018 ╱ olaj, vászon

Svetlana Fialová: Könyörtelen a szobám nyáron ╱ 2010 ╱ linómetszet és akril PVC linóleumon
Kata Mach: 1000 gramm ╱ 2016 ╱ videó-performansz, 46’
Tóth Anna Eszter: Laundry Series, Double Laundry ╱ 2019 ╱ vegyes technika
Lucia Dovičáková: Itt vagyok neked (A konyha padlóján) ╱ 2018 ╱ olaj, vászon
Fajgerné Dudás Andrea és lányai (Fajger Júlia 9 éves korában, Fajger Anna 3 éves korában): Váratlan fordulat, triptichon részlet ╱ 2023 ╱ olaj, akril, vászon
Ahogy Pénelopé történetéből is kitűnik, a ház és az otthon évezredeken át egyet jelentett a nők alárendelésével és a férfiak igényeinek előtérbe helyezésével, a 60-as, 70-es évek nyugati feministái így jó okkal kritizálták az otthon fogalmát és a hozzá társított értékeket. A feminizmus második hullámát elindító, A nőiség kultusza című könyvében Betty Friedan egyenesen „kényelmes koncentrációs tábornak” nevezte a modern kertvárosi otthonokat, ahová amerikai nők tömegei vonultak vissza „önként” a feleség-, anya- és háziasszonyszerepbe.
Tánczos Korinna és Štefánia Ďuricová által nagyon jó kurátori érzékkel válogatott munkák az otthonterek ambivalenciájára, az azokhoz kötődő szerepelvárásokra reflektálnak. A koncepció, a helyszín (polgári lakás) és a művek tematikája tisztelgés a legendás Womanhouse előtt, mely az első feminista művészeti kiállítás és performanszsorozat volt a világ nyugati felén. Felmerül azonban a kérdés: hogyan hozható mindez párhuzamba a közép-kelet-európai nők problémáival, hiszen a Womenhouse az 1970-es évek Amerikájának társadalmi-politikai kontextusában jött létre? Hogyan ragadhatóak meg az eltérő társadalmi-politikai berendezkedésből adódó különbségek ebben a régióban? Ráolvasható-e a nyugati feminizmus elmélete a posztszocialista régióra?
Lucia Dovičáková: Három generáció jó kislányai ╱ 2020 ╱ olaj, vászon
Anetta Mona Chisa & Lucia Tkáčová: Pornó sorozat ╱ 2004—2005 ╱ színes fotók
Tóth Anna Eszter: Laundry Series, Laundry in the corner ╱ 2020 ╱ vegyes technika
Kele Judit: I Am a Work of Art, 1979, papírnyomat reprodukció ╱ 1984 ╱ videó, DVD, 6’17,
Ludwig Múzeum
Ezekre a kérdésekre, a feminizmus lokális kontextusára egy apró papírmunka adhat választ a kiállításban. Jana Zelibska We are all Equal (Mindannyian egyenlőek vagyunk – avagy a virágos wc-papír boldogsága) című munkája 1971-ben készült Csehszlovákiában ugyanabban az évben, amikor Los Angelesben Judy Chicago és Miriam Schapiro megálmodták a Womenhouse-t. Zelibska munkája a férfi-női egyenjogúság ironikus kommentárja, ami legfeljebb az otthon legintimebb terében, a mellékhelyiségben valósult meg, a konyhában egész biztosan nem… Bár a legtöbb szocialista országban biztosítottak voltak azok a jogok és lehetőségek, amiért a nyugati feministáknak harcolniuk kellett (volt működő óvodai és bölcsődei hálózat, közkonyhák, hosszú anyasági szabadság, a nők dolgozhattak, az abortuszhoz való hozzáférés biztosított volt), tehát látszólag megvalósult az „egyenlőség”, azonban ez „felülről”, a pártállam részéről erőltetett emancipáció volt. A hagyományos nemi szerepek a magánéletben változatlanok maradtak, az otthonokban a háztartási munka továbbra is a nőkre hárult.
Eva Moflárová: Kamra ╱ 2022 ╱ installáció, fa, szintetikus festék, gyapjúszőnyeg

Eva Moflárová: Kamra ╱ 2022 ╱ installáció, fa, szintetikus festék, gyapjúszőnyeg
Betty Friedan könyvének amellett, hogy a maga korában forradalminak számított, számos vakfoltja akad. Többek között Bell Hooks hívta fel rá a figyelmet, hogy Friedan (és vele együtt a feminizmus második hulláma) kizárólag a nyugati, középosztálybeli, fehér, diplomás nők perspektívájából beszélt, és nem vizsgálta a munkásnők, a nem fehér vagy a társadalom peremére szorult nők helyzetét.
Az otthon privilégium, mely rengeteg nő számára nem adatik meg; az otthontalanság, a nyomor, az egzisztenciális kiszolgáltatottság, a családon belüli erőszak egyre több nő tapasztalata. Ebből a megközelítésből erős statement a kurátorok részéről, hogy a kiállítótérbe belépve Oláh Mara Omara festménye fogadja a látogatót. A „cigány naiv festőnőé”, aki saját bőrén tapasztalta meg a kirekesztettséget és a többszörös diszkriminációt, aki önerőből, saját kezével folyamatosan építette saját otthonát, ahogy ő nevezte, imádott luxusputriját…

Oláh Mara OMARA: „Ó! A Naiv Mara…” ╱ 2008 ╱ olaj, rétegelt lemez
▬▬▬▬
HOUSE OF MINE — ECHOES WITHIN
Magyar és szlovák nőművészek kiállítása az otthon fogalmáról
Kiállítás időtartama
2024. szeptember 12. – október 25.
Kurátorok
Štefánia Ďuricová, Tánczos Korinna
Helyszín
Virág Benedek Ház, Budapest, Döbrentei u. 9.
Kiállító művészek
Anna Daučíková, Lucia Dovičáková, Fajgerné Dudás Andrea, Hitka Viktória, Horváth Lóczi Judit, Svetlana Fialová, Anetta Mona Chișa & Lucia Tkáčová, Martina Chudá & Peter Lančarič, Kele Judit, Daniela Krajčová, Magyar Eszter (makeupbrutalism), Kata Mach, Eva Moflárová, Oláh Mara OMARA, Tóth Anna Eszter, Jana Želibská
Támogatók
NKA, Szlovák Intézet, Východoslovenská galéria, Virág Benedek Ház
Fotók
Aczél Márk // ampictorial.com