Kötetlenségtől függetlenül
Lácacsékei Művésztelep 2019
A bodrogközi kis település nagyszerű helyszín arra, hogy a meghívottak figyelmüket teljes egészében az alkotásra fordítsák. Az apró települések nagy előnye – ami igencsak kedvez a kreatív, művészi tevékenységeknek –, hogy a résztvevők maguk mögött tudhatják a nagyvárossal járó nyüzsgést és zajt, megfeledkezhetnek a hétköznapokról, a sürgős feladatokról. Lácacsékén ráadásul nincsen előre meghatározott téma, a meghívottak teljes szabadságot kapnak munkájukban, így mindenki arra a problémára, felvetésre koncentrálhat, ami aktuálisan foglalkoztatja.
Az ide érkező művészek egy alkotást hoznak magukkal, amit saját belátásuk szerint a gyűjteménybe szánnak, a másik munkát pedig helyben, Lácacsékén készítik el. Az adott év hozományát a záró kiállításon mutatják be. A teljes gyűjteményt a művésztelep vezetője időről időre újrarendezi változó tematika szerint, és bemutatja más városokban is, ezzel népszerűsítve mind a szerveződést, mind Lácacséke települését. A működtetők és a szervezők egyik legfontosabb feladatuknak tartják, hogy a művészteleppel és a művészet erejével megpróbálják megmenteni Lácacsékét az elnéptelenedéstől. A gyűjtemény mozgatásával egyre több helyen ismerhetik meg a falu nevét. A művésztelep vezetője különös figyelmet fordít a változatosságra. Ahogy a korábbi években már hagyománnyá vált, úgy idén is jellemző volt, hogy a meghívottak teljesen más képzettséggel és művészeti stílussal érkeztek a művésztelepre. Ez a sokszínűség, témabeli kötetlenség teszi még izgalmasabbá a munkát és a művésztelep anyagát.
A kötetlenségtől függetlenül az elkészült alkotások gyakran hasonló problémát járnak körül. Az idei évben például több munka is az elhagyatottság, társtalanság témakörében született. Dinamikus ecsetkezelés, meleg színű foltokból felépített formák jellemzik a Kalóznóról érkező Gáspár Gyula festőművész munkáit. Gáspár a gyűjteménybe ajánlotta Talált fej című alkotását, melynek már az elnevezése is felidézi az emberi lét bizonytalanságait, magányát. A sötét foltokból festett fej mellőz bármilyen egyedi személyiségjegyet, a fehéren hagyott háttér éles kontrasztot képez a figura tónusgazdagságával. Ezek az ellentétek egymásnak feszülnek, kiemelik az ember magányosságát, elhagyatottságát. A Lácacsékén készített Feszültség című olajfestményen pedig annak a testi tüneteit jeleníti meg. A figura elemi erővel feszíti szét a vásznat, mintha át akarná törni határait. A művön dominálnak a meleg barna árnyalatok, de a figura alakjában sötétbarna, fekete tónusok is találhatók, még érzékletesebbé táve a tomboló torzó erejét.
A Budapesten élő Ghyczy György festőművész munkáin szintén meghatározó a lendület, ezek a tulajdonságok érvényesek Kilátás című monotípiájára is. A formák és foltok mintha folyamatosan mozgásban lennének, ezt az érzést az alapszínek tovább fokozzák. A művésztelepen elkészített Az írás helyett az emberek fűcsomókat kötözzenek című akrilfestményen – a festőre jellemző – dinamikus, szenvedélyes háttérformálás figyelhető meg. A hideg kék szín erős kontrasztot képez a festmény alsó részén megjelenő vörös árnyalattal.
Az idei művésztelepre meghívást kapott a XXI. miskolci Téli Tárlat különdíjasa, a festőhallgató Koncz Gréta Sajólenkéről. A telepen készítette el Magányos táj című akrilképét. Jellemzői a hideg, komor színek. A sötétzöld és -szürke árnyalatokkal megfestett föld kietlen, kopár, felette hatalmas szürke égbolt terül el. A vidék mozdulatlansága nemcsak a táj, hanem az ember magára maradottságára is rámutat. Szintén egy tájképet ajánlott a gyűjteménybe a Debrecenből érkező Toró József festőművész. A Tájkép zászlóval című tollal és fekete festékkel készült alkotása élettel teli és eseménydús. Apró vonalakból és fekete-fehér foltok dinamikájából építkezik. Toró a helyszínen más stílusban és technikával alkotott. Az akrillal festett Fény I. és Fény II. című képeken a meleg hőérzetet keltő vörös és lila árnyalatok lépnek játékba a hidegebb tónusú kék színekkel.
A színek hasonló elv alapján működnek Éles Bulcsú alkotásain, aki alkotóként is tevékenyen részt vett Lácacsékén. A debreceni grafikus a Magyar nehézipar emlékére című litográfiával érkezett a telepre. Alkotása – csakúgy, mint Toró József munkái – a vörös és kék ellentétére épít, megfigyelhető az erőteljes és könnyed formák, a világos és sötét foltok kontrasztja. A témájában és kompozíciójában hasonló, mégis teljesen más hangulatot keltő Óváros című akrilfestményen derített kék, rózsaszín és sárga színeket használt ezeket az árnyalatokat kiegészítve és ellentétet képezve a telített vörös és kék színekkel.
Idén a táblaképek mellett szoborral is bővült a lácacsékei gyűjtemény a szentendrei Pistyur Imre jóvoltából. A Dodola című pittkréta rajzán az eső istennője látható, az Olvasó elnevezésű munkája pedig azt a jellegzetes mozdulatot örökíti meg, mikor valaki annyira elmerül egy könyvben, hogy ki sem látszik belőle. A szobrász kedvelt témája az ember és a természet kapcsolata, a valóságos és képzeletbeli lények ábrázolása. Pistyur a művésztelepen mitológiai témát dolgozott fel, mésztufából készült alkotása a Léda címet viseli. A női alak nem teljesen antropomorf, sokkal inkább az ember és a hattyú határán áll.
A negyedik Lácacsékei Művésztelepen készült alkotások mind stílusukban, mind technikájukban változatosak, teljesítve a művésztelep vezetőjének elgondolását, hogy minél sokszínűbb legyen a művésztelep anyaga. Ehhez a sokoldalúsághoz azonban nemcsak azok az alkotók járultak hozzá, akik helyben, a településen dolgoztak. Ebben az évben Dréher János festőművész Falak-panelek V. című vegyes technikával készített művét, illetve Gaál József a Bestia című alkotását adományozta a művésztelepnek, így további két munkával bővült a gyűjtemény.