Sang-ho admirális szövetségesei
Pixel Kim és Park Chulho helyspecifikus művészeti projektje

Tóth Eszter

[1] Jean Dubuffet: L’art brut préferé aux art culturel. Párizs, Galerie René Drouin, 1949. In John Maizel: Raw creation, Outsider art and beyond. Phaidon, London, 1996, 33–34.

[2] Dubuffet 1971-ben a Cataloghe d’Art Brut-ben 1200 alkotást sorolt az Annex Collection darabjai közé. Azokat a műveket vette bele, melyeknek alkotói véleménye nem szerint nevezhetők artiste brut-nek, mert nem mentesek a kulturális kondicionálástól. Ezeknek az alkotásoknak később, 1982-ben Dubuffet a Neuve Invention (friss invenció) kifejezést adta. Lásd John Maizels: Raw creation, Outsider art and beyond. London, Phaidon, 1996, 39–40., 126–137.

Jean Dubuffet francia informel festő volt az első, aki meghatározta e sajátos területet, megalkotva az art brut fogalmát. Dubuffet több éves kutatóútja során a mentálisan sérült személyek, a vizionáriusok, a börtönökben raboskodók vagy más peremterületeken izoláltan élő, művészileg képzetlen alkotók köreiben találta meg a számára értékes műveket, melyeken az alkotófolyamat a művészeti és kulturális koncepciók mechanizmusaitól függetlenül a belső szükségletből fakadó kifejezés intenzitásán alapult. „Ezen a terminuson azokat a munkákat értjük, melyek érintetlenek a kultúrától, ahol az utánzás kevés vagy egyáltalán semmilyen szerepet nem játszik, ellentétben az entellektüelek tevékenységével. Az art brut művészei mindent – témát, anyagválasztást és felvitelt, ritmust és módot – saját mélyükből hívnak elő, és nem a divatos művészet konvenciói szerint cselekszenek. Ez esetben tanúi vagyunk a teljesen tiszta művészi működésnek, mely nyers, azaz „brut”, és minden fázisában a művész saját impulzusai szerint belsőleg megalkotott. Olyan művészet ez, mely párhuzam és invenció nélküli, szemben a hivatalos kultúra és akadémikus művészet „kaméleon- és majomtermészetével”.[1] Dubuffet megalapított az Art Brut Társaságot, kiáltványokat, kiadványokat publikált, kiállításokat rendezett. Az évek során az általa preferált művekből mintegy ötezer műtárgyat számláló gyűjteményt hozott létre, melyet később felajánlott Lausanne városának, s így 1972-ben a Chateau de Beaulieu épületében megnyílt a világ első antimúzeuma, a Collection de L’Art Brut. Ugyanebben az évben az angol teoretikus, Roger Cardinal megjelentette az első összefoglaló monográfiát e témában Outsider Art címmel, melyben a heidelbergi Prinzhorn Gyűjtemény alkotásait, Adolf Wölfli Gesamtkunstwerkjét és Jean Dubuffet art brut-jét következetesen összekapcsolta. A publikáció címéből önállósult az outsider art terminus, mely eredetileg az art brut fogalmának angol megfelelőjének szolgált, habár a definíciót tágítva, a neuve invention alkotásokat is magába foglalta.[2] Voltaképpen az outsider art eredeti, Roger Cardinal által leírt terminusa nagyon közel állt a dubuffet-i értelemben vett meghatározáshoz, ám ahhoz flexibilisebben viszonyult, mivel eltávolodott a kulturális kondicionálás fogalomkörétől, és inkább a kulturális intézményrendszerek viszonylatában vizsgálta a kérdést. Cardinalnak nem állt szándékában új fogalmat alkotni, mégis definíció született, s a hetvenes évektől az outsider art égisze alatt a különböző marginális művészeti megnyilvánulások egyre nagyobb súllyal voltak jelen a művészeti világban, úgy mint vizionárius és marginális művészet, self-taught art, art singulier, art hors les normes, zustandgebundene Kunst. A különböző kezdeményezések egymástól függetlenül alakultak és fejlődtek, melyek összefüggésben álltak az intézményes művészeten kívüli kreativitás tereivel és a földrajzi-kulturális meghatározottságból fakadó kifejezések hagyományaival.

Az utóbbi évtizedekben az art brut kérdésköre egyszerre több különböző diszciplínán belül is az érdeklődés homlokterébe került. A művészettörténeti kiadványokon kívül művészetszociológiai, társadalomtudományi, vizuális antropológiai kötetek is napvilágot láttak: Outsider Art: Contesting Boundaries in Contemporary Culture (Ed. by Vera L. Zolberg and Joni Maya Cherbo), Marion Scherr: The Invention of Outsider Art, Experiencing Pratices of Othering in Contemporary Art World in the UK, Garan Alan Fine: Everyday Genius: Self-taught Art and Culture of Autencity, Carine Fol: From Art Brut to Art without Boundaries.

Magyarországon egyedülálló tevékenységet végez az Átkelő Galéria, amely a kortárs art brut és outsider art egyetlen független helyszíne. Az Átkelő Galériát az OPNI-ban 2007-ig működő, első hazai art brut kiállítótér, a Tárt Kapu Galéria alapítói tizenegy éve álmodták újra Budapest szívében, a Belső-Ferencvárosban fiatal, elkötelezett művészetközvetítőkkel. Az galéria azóta is számos innovatív kiállításnak adott otthont (Alternatív világok – Az MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjtemény és PTE KK Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika Reuter Camillo Gyűjtemény közös kiállítása, Outsider Art Németországból – Kunsthaus Kannen, Baász Szigeti Pálma: Szabad kérdések) és a nevéhez hűen átjáróként működik a mentális sérüléssel élők és a nagyközönség között. Egy élő helyszín, amely magában foglal tematikus kiállításokat, művészetterápiás műhelyeket és érzékenyítő kísérőprogramokat (tárlatvezetés, múzeumpedagógia, szakmai beszélgetések). Egy olyan tér, amely foucault-i heterotópia elvei szerint szerveződik: hatalmában áll ütköztetni több teret egyetlen valós helyen, több olyan helyszínt, melyek önmagukban inkompatibilisek. Mindig feltételezi egy nyitó-záró rendszer létét, mely egyszerre szigetel el és tesz átjárhatóvá.[3]

[4] Interjú Lee Jihye-vel, 2024. szeptember 20.

[5] Részlet a Pixel Kim által írt történetből. Interjú Pixel Hyunwoo Kimmel, 2024. szeptember 20.

2024 októberében az Átkelő Galéria hazai szinten egyedülálló kollaboratív kiállításnak adott otthon. A Sang-ho admirális története című kiállítás a dél-koreai Pixel Kim és Park Chulho közös, helyspecifikus alkotása. A projekt kísérletet tett arra, hogy áttörje azokat a korlátok közé szorított együttműködési módokat, melyek során a kevésbé tapasztalt művészek összefonódnak a tapasztaltabb művészekkel vagy a folyékonyan beszélő művészek dominálnak azok felett, akik másképp használják a nyelvet.[4]

Két különböző nyelvi kifejezésmóddal rendelkező művész, Pixel Kim és Park Chulho egyazon projekten dolgozott. Azon a ponton, ahol két világ összetalálkozott, szükség szerint elindult egy olyan kapcsolódási folyamat, amelynek része volt a kompromisszumokon túli önfeláldozás. A Down-szindrómás fiatal és a kortárs intermédia művész első együttműködése Park Chulho Atomic Boy: The Recent Show on Earth című videómunkájával kezdődött, melyben a Pixel Kim mint az egyik szereplő vett részt. A videómunkában Chulho megalkotta a cirkuszi robotok világát, az Atomic Boy karakter inspirációját a Down-szindrómás fiatal adta és formálta a munkafolyamat során. Pixel Kim a közös munkát követően saját narratívát épített, amely a Három királyság című, regényes kínai történetből indult ki. A Kelet-Ázsia legnépszerűbb irodalmi alkotásai közé tartozó könyv a XIV. században született, története a Han-korszak végének, a dinasztia bukásának zűrzavaros idején játszódik, 169-től 280-ig, több mint száz évet ölelve fel a régi Kína történelméből. A háborúval, intrikával, hűséggel, árulással teletűzdelt eposz izgalmas karaktereket és egy kalandos történetet mutat be, és javarészt valós történelmi események mellett képzeletbeli, mitikus részeket is tartalmaz. Ez a történet a dél-koreai kultúrára is nagy hatással volt. Pixel Kim tehát megírta Sang-ho admirális kalandos forgatókönyvét: „Délelőtt fél 12-ig az elit katonák a Joseon-dinasztia drámájának tartalmáról beszélnek az elrabolt hercegnővel, Sang-ho tábornok pedig uborkás masszázst kap, és megmenti a hercegnőt. Sang-ho tábornok teljesíti a küldetést, kiiktatja a sárkányokat és szörnyeket, folyamatosan bátor elit katonákat képez ki, és keményen edz, hogy megmentse a hercegnőt. A hercegnő csapdába esett az ördög várában, ezért Sang-ho tábornok megpróbálta elfogni az ördögöt. Hajnali 2-kor kísérelte meg a végső támadást, és hajnali 4 órakor azt kiabálta: „Éljen Sang-ho tábornok!”[5]

Park Chulho és Pixel Kim úgy döntöttek, hogy vizualizálják a Pixel Kim szövegét. A dél-koreai kurátor, Lee Jihye felhívta a figyelmet arra, hogyan kommunikált egymással a nehezen beszélő és a társas kapcsolatokra érzékeny Pixel Kim és Park Chulho. Minden folyamat Pixel Kim jóváhagyásával történt. Nem tudjuk, hogy milyen kritériumok alapján hozott döntéseket. Az egyszerű és sürgős döntésekhez azonban Park Chulho kérdéseket tett fel számára.[6] Park Chulho színpadi kellékeket készített Pixel Kim története szerint, aki úgy döntött, hogy a tábornok ruhájaként és fegyvereként használja őket. Chulho lefényképezte Pixel Kimet tábornoknak öltözve, majd a fotókat mindketten kiegészítették festményekkel és rajzokkal, a két művész vizuális világa intuitív és improvizatív gesztusokban keresztezte egymást.

A Sang-ho kifejezés koreaiul több jelentéssel bír, lehet férfinév, vagy jelenthet cserekapcsolatot. Chulho az értelmezés során nyitva hagyta ezt a jelentést. Pixel Kim Sang-ho tábornokról szóló szövegét nyelvtani és helyesírási hibákkal írta. A szövegkörnyezet olvasható, ugyanakkor szemiotikai értelmezésre van szükség. Park Chulho folyamatosan egyeztetett Pixel Kimmel a narratíva alakulása közben, s nem csupán teljesítette kívánságait, de Sang-ho admirális történetét Pixel Kim kinyilatkoztatásává tette. „Azzal, hogy megszülettünk, elértük emberi lényként kitűzött célunkat.”[7] Sang-ho admirális harca a születés küzdelmét jelenti. Pixel Kim és Park Chulho együttműködésen alapuló művészeti projektjében a kromoszómaeltérés a „szupererő” metaforájává válik.

Sang-ho admirális története
Pixel Kim, Park Chulho (Dél-Korea) kiállítása
Átkelő Galéria,
2024. november 2-ig

www.atkelogaleria.com