Szentképek, rítusok és divat
Körforgásban a Romani Design

„A kortárs dizájnba épített tradicionális utalások arra törekszenek, hogy a divaton keresztül növeljék a romák társadalmi presztízsét, s bepillantást engedjenek a roma kultúrába.” ╱ Fotó: Egri Petra

A már hagyományokkal rendelkező Körforgásban című kiállítássorozat 2018 óta kér fel kortárs tervezőket, más kelet-európaiakat és magyarokat egyaránt, egy sajátos kollaborációra és párbeszédre a múzeum állandó gyűjteményével. A dizájnerek az Iparművészeti Múzeumból választott tárgyakra vagy tárgycsoportokra reflektálva készítenek saját dizájnt, amely így visszautal a múzeum gyűjteményére, s aztán az így létrehozott műalkotások maguk is a gyűjtemény részévé válnak, valóban körforgásba kerülnek. A kiállítás célja, hogy a múzeum olyan dizájnfolyamatokat indítson el, amelyek a gyűjteményből kiválasztott darab nélkül nem jönnének létre.[1]

A Romani Design alkotói hat műtárgyra reflektáltak, s elsősorban a szentképek és vallási rituálék tematikájából merítettek (Szűz Mária, Szent Cecília és Szent Franciska kapcsán). A tervezőket inspirálta az állandó gyűjteményben jelenlévő, 18. századi ausztriai Boldogasszony-kegykép, egy Szent Cecíliát ábrázoló, 17. századi antwerpeni szentkép, egy keretezett szentkép a 19. századból, melyen Madonna a gyermek Jézussal az ölében jelenik meg, Római Szent Franciska szentképe az őrangyalával, egy 1730-as évekből származó Segítő Boldogasszony szentkép, illetve egy 20. századi függő Szűz Máriáról és a gyermek Jézusról.

„A Romani Design alkotói hat műtárgyra reflektáltak, s elsősorban a szentképek és vallási rituálék tematikájából merítettek (Szűz Mária, Szent Cecília és Szent Franciska kapcsán)” ╱ Fotó: Egri Petra

A Romani Design a világ első roma divatháza, amelyet egy testvérpár, Varga Erika és Varga Helena alapított 2010-ben. A kortárs dizájnba épített tradicionális utalások arra törekszenek, hogy a divaton keresztül növeljék a romák társadalmi presztízsét, s bepillantást engedjenek a roma kultúrába. A márka az első önálló divatshowját éppen az Iparművészeti Múzeum főépületében tartotta 2010-ben Divattal az elfogadásért címmel. Nemcsak a Körforgásban-kollekció hat darabja, hanem már a 2017-es tavaszi nyári kollekció, a Wanders of the Worlds is bekerült az Iparművészeti Múzeum Kortárs Dizájn Gyűjteményébe.

A Romani Design speciális kollaborációja az Iparművészeti Múzeum steril terén kívül kezdődött, a roma görögkatolikus vallás és a búcsú jegyében, még szeptemberben, Kisboldogasszony napján. Komárom-Esztergom megyében, Csatkán évente rendeznek búcsút a roma híveknek, ahol a hagyomány szerint adományként virágot és gyertyát visznek, illetve díszruhát varrnak a Mária-kegyszoborra, melyet óránként rituálisan átöltöztetnek.[2] A hely legendás forrása, a csatkai Szent kút, amelynek vízétől a hívek gyógyulást remélnek.[3] A hagyomány értelmében a szent szoborra készített ruhák bekerülnek a templom gyűjteménybe. A Romani Design által tervezett ruha is Csatkán maradt, az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe annak története és archívált dokumentációja került be.

„A szentképek testét saját gyermekkori portréjukra és egyéb családi fotókra montírozták. A Szűzanya helyére édesanyjuk arcképét tették, a puttó testét pedig öccsük első portréjára cserélték.” ╱ Fotó: Egri Petra

A további hat elkészült ruha a roma tradíciók mellett a tervezők életrajzának és családfájának sajátos lenyomatai is. A szentképek testét saját gyermekkori portréjukra és egyéb családi fotókra montírozták. A Szűzanya helyére édesanyjuk arcképét tették, a puttó testét pedig öccsük első portréjára cserélték. Az Ünnep névre keresztelt hosszú fehér szoknyán és vállában tüllezett felsőn a múzeumi műtárgyak mintáján kívül édesanyjuk fiatalkori portréja glóriában jelenik meg. A ruhán ugyanaz a minta köszön vissza, mint a csatkai búcsúra szánt paláston. Az Áldás nagyon hasonló szabással már fekete színben készült el, a búcsúban is kapható zománc Mária-medál minták között kereszt alakban szintén családi fotók és köréjük glória vonalban áldások és Mária-dicséretek jelennek meg a ruhán. A Templom nevet viselő ruha a bizánci császárnék köntösét idézi és szintén ikonszerű családi arcképek (a nagymama és az édesanya) jelennek meg rajta. A tervezők mindkét nőre példaképként tekintenek, s egyben nekik is emléket állítanak. A nagyanya arcát keretező színes virágok digitális mintatervezéssel a múzeum Szent Cecíliát ábrázoló képének virágdíszeiből kerültek új kontextusba a textilen.

Külön érdekes a ruha és a textil mintájának önhasonló jellege. Az összkollekció szempontjából a Templom nevű ruha egy öntükröző alakzat, hiszen a rajta megjelenő nagyanya szentképként is ugyanazt a Romani darabot viseli, mint a kollaboráció Ünnep nevű darabja. Kizárólag a Földi Paradicsom ing és szoknya kombináció buja rózsáinak mintájában nincs életrajzi, arcképes utalás. Ám az Áldás és a Templom glóriás édesanyaportréjának a hátterében is ott vannak a Földi Paradicsom mintájának tradicionális roma rózsamotívumai. A Női emancipáció is utalások hálózata. A mintán a csatkai Mária-szobor is megjelenik, illetve Krisztus arcképében maga a tervező, Varga Helena kislánykori képe, Mária helyére pedig Varga Erika portréjára került. A kiállítás záró szekciójában a tervezőkkel készített rövidfilm mellett kap helyet egy rózsaszín-fehér egyedi nyomott mintás selyemruha, az Ártatlanság. Minden ruha mintája labirintusjátékra hívja a szemlélőt a roma hagyomány, a múzeum saját gyűjteményének darabjai és az alkotók önéletrajzának hálójában.

▬▬▬▬

[1] Horváth Judit (szerk.): Körforgásban – in circulation: Romani Design, Iparművészeti Múzeum, 2021, 7.

[2] A legelső ruhaadományozó Széchényi Katalin grófnő volt, aki egy díszes palástot adott a Mária-szobornak.

[3] Mogyorósi Ágnes: A csatkai cigánybúcsú, Erdélyi Múzeum LXXVI. évf. 1. füzet, 2014.

▬▬▬▬

Iparművészeti Múzeum, Ráth György-villa

2021. szeptember 24. – 2022. január 2.