Színfátylakon keresztül
Csáki Róbert festményei

Csáki Róbert festményei tünékenyek. Tünékenyek azért, mert kevés konkrét elemet láthatunk rajtuk, mivel, ami igazán fontos – Antoine de Saint-Exupery után szabadon –, azt nem a szemünkkel kell látnunk. És tünékenyek azért, mert a festő gyakran átfesti, átméretezi, megsemmisíti vagy a feje tetejére állítja a már elkészült képeit. Sok festményét ma már nem úgy láthatjuk, mint korábbi kiállítások alkalmával vagy a katalógusában szereplő reprodukciókon. Ám mindez ne legyen megtévesztő! A festő mindent a tökéletességre törekvés jegyében teszi, és ez egész festészetére igaz.

De mit is láthatunk a sok rejtett részlet között? Rokokó hölgyeket, szálló drapériákat, a négyes metró építészeti struktúráját, rejtélyes és szövevényes vízi világot, valamint elmosódó, kissé horrorisztikus hatású portrékat. A festmények egy határtalan, képzeletbeli világba vonnak be minket, melyben tulajdonképpen a valóság viszonyrendszereiről és saját ralitástapasztalatunkról gondolkodhatunk. A kiállításban összefűződik képi és az emocionális élmény, mely biztosítja, hogy a művek hangulata hosszú ideig velünk maradjon. A kiállítást végigjárva valamiféle megfoghatatlan és szűnni nem akaró nyugtalanság vibrál a művek aurájában, ugyanis a bemutatott festmények többsége a figuratív elemeket csak sejtelmesen idézi meg. Ezeknek a motívumoknak a többsége pedig emlékeinkből előhívja a régmúlt idők mára mesésnek tűnő világát.

A rendezésben is megmutatkozik a személyességre való törekvés, mivel a művek válogatását is Csáki Róbert végezte. Elmondása szerint azt szerette volna látni, hogy a legújabb festményei között milyen hatásokat váltanak ki korábbi alkotásai. Munkáit ez alapján hangolta össze, és a különféle képméretekkel játszva igyekezett mozgásba hozni a közönségét, ugyanis kompozíciót hol közelről, hogy távolról érdemes megfigyelni. Néhány aranykeret alkalmazásával pedig nemcsak a művek túlvilági hatását fokozta, hanem az egész tárlat összképének ünnepélyességet kölcsönzött.

Mivel a néző a saját élményeit akarva akaratlanul hozzáteszi ezekhez a festményekhez, ezáltal a festő személyes tapasztalataival is összekapcsolódik. Így létrejön egy párbeszéd a művek, a nézők és az alkotó között.

Csáki Róbert 1990-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, és 1993-ban festőművészként fejezte be a mesterképző kurzust. Elnyerte a Ludwig Alapítvány és a Hungart ösztöndíjait, majd több díjjal is elismerték munkáit, köztük a Magyar Nemzeti Alap és a Strabag-díjak kitüntetettje. Festményei megtalálhatóak a Magyar Nemzeti Galéria és a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum közgyűjteményeiben, és számos magánkollekcióban is. Művészetére nagy hatással volt hollandiai tanulmányútja, mely máig folyamatosan inspirálja. Rendszeres kiállítóművész Magyarországon és külföldön egyaránt.

 

MANK Galéria, Szentendre

2019. október 22-ig