Tejút
Széchy Beáta kiállítása
Egy kis kávézóban, a Galéria 12-ben néhány hétre Széchy Beátának a világűr inspirálta, az egyetemes művészet egyik végtelen variációban ismert motívumát feldolgozó alkotásai kerültek bemutatásra. Vegyes technikájú műveinek középpontjában a számunkra teljes egészében nem látható Tejútrendszer spirálisa áll. A spirál erőteljes dinamizmust érzékeltető formája végtelen és egymásba fonódó kavargásban, valamint önmagában, néhol aktokkal és térbe helyezett apró emberi figurákkal kiegészítve jelenik meg. A monoprinteken, vásznon és plexiüvegeken ábrázolt spirál motívum egyszerre sugallja a végtelen dinamikus lüktetését és az elmélkedésre késztető nyugalmat.
Széchy Beáta: Tejút 2, vegyes technika, plexi, 25×35 cm
A spirál, ezzel nem mondok újat, jól ismert és sokszor alkalmazott díszítő motívum és számos alkotás, együttes kompozíciós alapelve, például a barokk művészet kedvelt tárgyalkotó, térformáló eleme. Ornamentikaként lehet organikus karakterű és geometrikus jellegű formaelv megjelenítése. Az 1900-as évek növénytani tanulmányai hatására, melyben Ernst Haeckel Welträtsel (1899) című művének megjelenése jelentős szerepet játszott, organikus karaktere vált uralkodóvá, míg az expresszionisták elsősorban érzelmi erejére alapozták számos alkotásukat.
Szlchy Beáta: Milky Way Galaxy 2, vegyes technika, monoprint, papír, 45×68 cm
Széchy Beáta varrással és hidegtű- (drypoint-) technikával is gazdagított monoprintjein és plexiüvegein a lágyan formált spirál alakzatok közepén és a felszínen is szétszórva a mozgásérzetet fokozó testszínű és barna körök láthatók. Az ismétlődő alakzatok ornamentikája nemcsak dekoratív funkciójú, hanem rendszert, tárgyat alkotó motívum, melynek asszociációs gazdagsága felidézi a japánkertek gereblyézett, finoman barázdált útjait, s köveit is. Ritmikus vonalhálója a japánkertek újra és újra rajzolt „tájaihoz” hasonlóan meditációs eszközként is hat. Az örvénylő mozgás, körforgás ismétlődését sugalló spirálok síkját a vasrácsként rájuk illesztett fekete függőlegesek vagy összevarrt rétegekből álló vízszintesek tagolják. Kiemelik a mögöttük zajló folyamatnak a képkereteken túlnövő dinamikáját, megállíthatatlanságát, a végtelent. A kiállításon a képek magyarázataként, „nyilatkozatként” kifüggesztett angol szöveg szerint lényegük a „határtalan: a semmi legkülső szélére való vonatkozás, a kontúrnélküli vonal mint külső széle egy országnak vagy egy régiónak vagy egy folyó örvénye…”
Széchy Beáta: Duna, vegyes technika, vászon, 70×70 cm
A Duna című vásznát a spirális forma uralja, óhatatlanul felidézve évszázadok tradícióját, melynek során díszítő motívumként, arabeszkként, ornamensként jelent meg, s nem egyszer stilizált, absztrahált lényegként. Ismert díszítő és szimbolikus motívum, többek között használati tárgyakon, megalitok díszítésén, egyiptomi és görög ábrázolásokon, italo-bizánci mozaikokon, japán fametszeteken és szövetmintákon alkalmazták. A különböző kultúrkörökben, kevés kivétellel, szimbolikus tartalom hordozója, meditációs eszköz, csak egyetlen 20. századi példát említve Gustav Klimt Stoclet frízének életfáját.
Széchy Beáta vásznán a zsinórból formált spirál, első látásra, játékos díszítő motívum. Szabályosan húzott, geometrikus forma, körülötte szétszórva konfettire emlékeztető gumitömítések és csillámok (széttört karácsonyfadíszek, színes gömbök maradványai) láthatóak. A spirál biztos vonalvezetésének és a karácsonyfadíszek töredékességének ellentétéből, az össze nem illő formák és a különböző anyagok egymásmellettiségéből kiindulva, a díszítés és a képtárgy szétválasztásával érkezünk el a mű értelmezéséhez: világunkban a teljesség, a tökéletesség elérhetetlenségéhez. A csillámok mintha a tejút világító csillagainak halvány visszfényei lennének, s látásunk tökéletlenségét sugallnák. Egy japán szövetmintán (19. század vége) a spirált leveles ágak szövik be, míg Széchy csillámai gondolat- és formacsírák, melyek az egyénnek a tökéletességhez, az égi jelenség csodájához, a mindenséghez való viszonyát, törpeségének tudatát, s egy felsőbb törvényhez való igazodás vágyát tükrözik. A folyamban, melynek örvényei hasonlítanak az égi jelenséghez, az elveszett mítoszi világra, a magyar mitológiára is utal; a spirálist piros-fehér-zöld zsinórból formálta.
Galéria 12
2019. augusztus 26. – szeptember 7.