Történelemhamisítás igazmondással
Interjú drMáriással
Sirbik Attila
A parlamenti választások eredményeinek értékelésére drMáriás összehívja nagyszabású, rendkívüli globálparlamenti ülését, amelyen részt vesz Orbán Viktor, Kádár János, Putyin, Zelenszkij, Obama, Sztálin, Morawiecki, Marylin Monroe, Greta Thunberg, Jézus, Micimackó és még sokan mások, hogy annak egyetlen napirendi pontjaként kezdeményezze a kortárs művészet mielőbbi törvényi rendszabályozását, hogy az a jövőben Brüsszel helyett a magyar emberek érdekeit szolgálja, egyben kiállításával példát mutat arra vonatkozóan, hogy a jövő művészetének milyennek kell lennie az újabb kétharmados felhatalmazás tükrében.
SA: Hol az a határ, ahol már nincs kedved viccelni?
drM: Nincs olyan határ. Hiszen ma már mindenki mindennel viccel. Leginkább az egyébként legnépszerűbbek, a politikusok mindenféle kijelentéseikkel. Aminek végül az az eredménye, hogy az emberek szinte kivétel nélkül hülyének nézik a másikat, a máshogyan gondolkodót, miközben általában ők maguk a legnagyobb hülyék. És ez tragikus. Vagy inkább tragikomikus. Ezt a helyzetet nem hiszem, hogy humor nélkül bárki el tudná viselni.
SA: Mióta érdekel ennyire a politika?
drM:Amióta nincs más. Amúgy sosem érdekelt. Mindig menekültem tőle. De aztán úgy kábé húsz éve megszűnt minden, ami nem politika. Ami, úgymond, polgári, civil, normális, kulturált, elfogadó stb. Egy maradt: a politika. Azóta ezzel foglalkozom. Mármint a lebontásával.
SA: Az anarchia semmire sem megoldás?
drM: Az anarchia igen jelentős mértékben van jelen felénk. Azért nincs anarchista mozgalom, párt, akármi egyéb, mert az anarchisták nem tudják mihez képest meghatározni magukat, hiszen náluk sokkal nagyobb anarchisták azok, akik azt mondják magukról, hogy egyáltalán nem anarchisták, hanem komoly politikusok.

drMáriás: Jó úszást elvtárs – Sztálin Hockney műtermében ╱ 2022 ╱ akril, vászon ╱ 100×120 cm
SA: Mi a kortárs?
drM: Egy kiürült kifejezés. Általában arra jó, hogy valamiről azt állítsuk, hogy unalmas ugyan, de ez csak azért van, mert szegény nagyon okos, és mi biztosan nem értjük annak rendkívüli értékét, mert az bizony az ő hatalmas okosságában rejlik. Valójában persze azt szeretné kifejezni, hogy ami ma meghatározó, fontos, korszakalkotó, hiteles, aktuális, a korszellemet képviselő, friss, izgalmas, erős jelentéssel bíró stb. De ami valóban ilyen, arra nem szokták használni.
SA: Mi a lehetetlen?
drM: Pál apostol szerint az, hogy ne legyen szeretet. De be kell látnunk, hogy valószínűleg tévedett.
SA: Az amerikai pop-art és az orosz szoc-art mellett (mindkettő távoli rokona alkotói stílusodnak) a képeid egy olyan sajátos, helyspecifikus irányvonalat bontakoztatnak ki, amit nevezhetünk akár hungaroartnak vagy hu-popnak.
drM: Mondhatjuk. Meg még sok minden mást is. A történelmi igazságtétel képzőművészete. Kortárs politikatörténeti népművészet. Emlékezetpolitikai szürrealizmus. A nemzeti és a szocializmus találkozása a mai politikai identitás plázájában. Groteszk művészettörténeti neoszecesszió. Szociológiai hiperrealizmus. Mentálisan felszabadító, politikaellenes művészet. Történelemhamisítás igazmondással. A félreértő látás szent őrületével megbuggyantott gyógyművészet. Stb.
drMáriás: Totális Erőtér Oltár – Aranykor – Egy vér ╱ 2022 ╱ vegyes technika kartonon ╱ 32×45 cm
drMáriás: Totális Erőtér Oltár – Aranykor – Egy győzelem ╱ 2022 ╱ vegyes technika kartonon ╱ 32×45 cm
drMáriás: Totális Erőtér Oltár – Aranykor – Egy akarat ╱ 2022 ╱ vegyes technika kartonon ╱ 32×45 cm
drMáriás: Totális Erőtér Oltár – Aranykor – Egy testvériség ╱ 2022 ╱ vegyes technika kartonon ╱ 32×45 cm
drMáriás: Totális Erőtér Oltár – Aranykor – Egy álom ╱ 2022 ╱ vegyes technika kartonon ╱ 32×45 cm
drMáriás: Totális Erőtér Oltár – Aranykor – Egy Isten ╱ 2022 ╱ vegyes technika kartonon ╱ 32×45 cm
drMáriás: Totális Erőtér Oltár – Aranykor – Egy szív ╱ 2022 ╱ vegyes technika kartonon ╱ 32×45 cm
drMáriás: Totális Erőtér Oltár – Aranykor – Egy haza ╱ 2022 ╱ vegyes technika kartonon ╱ 32×45 cm
drMáriás: Totális Erőtér Oltár – Aranykor – Egy küldetés ╱ 2022 ╱ vegyes technika kartonon ╱ 32×45 cm
drMáriás: Totális Erőtér Oltár – Aranykor – Egy szerelem ╱ 2022 ╱ vegyes technika kartonon ╱ 32×45 cm
drMáriás: Totális Erőtér Oltár – Aranykor – Egy hit ╱ 2022 ╱ vegyes technika kartonon ╱ 32×45 cm
drMáriás: Totális Erőtér Oltár – Aranykor – Egy vezér ╱ 2022 ╱ vegyes technika kartonon ╱ 32×45 cm
SA: A kortárs művészet már megannyiszor bebizonyította, hogy teljesen bizonytalan identitását, feladatát, ideológiáját, funkcióját tekintve.
drM: Hát nem? Most őszintén! Mennyi hülyeség van a galériákban, múzeumokban, könyvekben, falakon, amiről illedelmességből mégse mondjuk ki, hogy nem is művészet, hanem totális értelmetlen baromság? Inkább szomorú empátiával azt mondjuk rá: kortárs. Amolyan kortárs művészet.
SA: Az, hogy a kortárs képzőművészek bizonytalanságukat rávetítik társadalmunkra, s azzal elbizonytalanítják, kiszolgáltatottá és manipulálhatóvá teszik a magyar embereket, tűrhetetlen?
drM: Természetesen! Gondolj bele, hogy mennyi rossz művészetet zúdítanak ránk csak azért, mert nem baj, hogy rossz, egy a fontos, hogy politikailag problémamentes legyen, s akkor mehet. Hát nem ez van mindenhol? Régen ezt úgy mondták: elvtárs, nem lesz ebből baj? Hagyjuk inkább! És ma is így van. Ne legyen semmi izgalmas a múzeumokban, mert abból csak a baj lehet. Inkább legyen az unalom, abból biztosan nem lesz, mert nem lehet baj.
SA: A magyar kortárs művészetnek végre meg kell találnia a bizonyosságát, funkcióját, küldetését, identitását, el kell köteleznie magát amellett, hogy minden erejével, tudásával és kreativitásával a békét és egyetértést szolgálja?
drM: Én így látom. Alkotói tevékenységemmel a legmesszebbmenőkig a békét és az egyetértést szolgálom! Minden egyes ecsetvonásom tisztelgés a különböző korszakokat és ideológiákat képviselő magyar és nemzetközi hősök, politikusok, közéleti személyiségek, történelmi szereplők és korszakok, irányzatok és ideológiák előtt a béketeremtés céljával!
drMáriás: Kádár János Leonardo műtermében ╱ 2022 ╱ akril, vászon ╱ 120×100 cm

drMáriás: Kádár János Leonardo műtermében ╱ 2022 ╱ akril, vászon ╱ 120×100 cm
SA: Jövőképed pimasz, sőt könnyelmű, de céljaid komolyak?
dM: Szerintem azoknak a jövőképe pimasz és könnyelmű, akik udvariasságból csak rózsás és vidám dolgokat vázolnak fel jövőképként, s azok ki mások is volnának, mint a drága politikusok, akik az ilyen lódításaikkal, hülyítéseikkel vásárolják meg az emberek szavazatait, mivel az emberek vágyják a jót, csakhogy az sokszor nem jön össze. Ha körülnézek, hogy mi történik ma a magyar művészeti szcénában, akkor nem vagyok nyugodt. Aggódom. S attól tartok, jó okom van rá. A céljaim viszont komolyak, ahogy mondod, mert miközben azt a hálátlan szerepet vállalom magamra, hogy konfrontálódok a mainstream, a szakma és a politika elvárásaival, nagyon is remélem és hiszem, hogy kritikai, józanító, pártfüggettlen, mindenkire kiterjedő művészeti hozzáállásom és véleménynyilvánításom bátorít embereket abban, hogy egy kicsit józanodjanak, elfogadóbbak és önkritikusabbak legyenek, s ezáltal jobban higgyenek abban, hogy van még hová fejlődni, s hogy van még mit tenni a jobbért.
SA: Mit keres az időutazó Kádár János Leonardo műtermében?
drM: A kommunizmust. Amelyik elmúlt. Vagy tán sose volt. Azonban a látszatát, azt a szocializmust, amelyben éltünk, s amelyben mindenkinek kötelező volt balfasznak lenni, mert erre az identitáspolitikai és filozófiai axiómára épült az egész (a mai demokratikus kapitalizmusnak nevezett neo-rabszolgatartó rendszerrel szemben, melynek pedig az axiómája az, hogy már balfasznak se szabad lenni, legfeljebb terméknek), nos, ezt is megszépíti az emlékezet. Azt súgja a fülünkbe, hogy de jó is volt akkor. A melankólia szűrőjén keresztül nézve minden széppé válhat, még az is, ami szörnyű volt. És akkor ránézünk, és azt látjuk, hogy annyira azért mégse. Persze maga Mona Lisa is ronda volt szerintem, de az embereket az nem érdekli. Ahogy Kádárral kapcsolatban sem. Az a fontos, hogy mivel azonosulnak. S akkor az a szép, az egyetlen szép, a legszebb. Van, akinek Kádár János az ma is. Van, akinek pedig Mona Liza, a mai normákhoz képest szörnyen aszexuális a közömbös, érdektelen arcával.
SA: Legújabb, a Godot Galériában látható alkotásaid a választási eredmények fényében mutatják meg nemzetünk a fejlődés és béke mellett elkötelezett társadalmi és ideológiai irányvonalát, s annak a szocializmusból való határozott és visszafordíthatatlan átmenetét a fejlett demokráciába és jogállamiságba…
drM: A legteljesebb mértékben! Ha egyszer bevonulhatnék a nem létező magyar művészettörténetbe, akkor leginkább a „minden rendszert a legbrutálisabban kiszolgálni akaró, azonban helyette rendre a véres kritikát megfogalmazó és megörökítő ideológus-festő” címszó alatt szeretnék listázva lenni. De mivel magyar művészettörténetből is csak az van ma, amit a különböző felek a másikak ellenében fel akarnak és tudnak mutatni, így igazából nincs egy sem, ami komoly, releváns, értelmezhető, konszenzusos volna. Úgyis a politika dönti majd el, hogy mi a jó és fontos művészet, ahogy majd az éppen aktuális pillanatnyi érdeke megkívánja! S azt, hogy mi művészek ezt a szempontot leszámítva igazából a számára nem létezünk, egy végtelenül izgalmas és inspiráló kihívásnak tartom. Ámen!
SA: Londonban jelenleg együtt állítasz ki Weiler Péterrel. A kiállítás a kreatív elnyomás kulturális pusztítását állítja a középpontba?
dM: A Londonban kiállított anyag nagyon hasonló, szerves egészet képez azzal, amit párhuzamosan Budapesten mutatok be a Godot Galériában. Arról az örök kelet-európaiságunkról szól, amelyben a helyi és az egyetemes egymásnak feszül, s egyszerre egészíti ki és relativizálja egymást: Zelenszkij és Malevics, Sztálin és Hockney, Kádár és Leonardo, Gorbacsov és Hopper, s még sorolhatnám.
Egy külön grandiózus mű készült a választási eredmények előtt tisztelegve, amely a Totális Erőtér Oltár címet viseli. A sorozatot a Queen együttes One Vision című dala, valamint annak a Laibach zenekar Geburt Eine Nation (Opus Dei) című feldolgozása ihlette. Metaforikus elemei között szerepel a rózsa mint magyar népművészeti motívum, a kereszt mint a malevicsi abszolútum és a kereszténység szimbóluma, a nagy multinacionális cégek logói, amelyek a magyar gazdaság fejlődését biztosítják, háttérként a szivárványszínek, amelyek a különböző nemi identitásokat képviselik, s előtérben a békegalambot a választási eredmények ismeretének örömében a szavazói felé hadvezérként küldő magyar miniszterelnök a XX század közepére jellemző szovjet plakátok hangulatában. Orbán Viktor alakjára asszociációs szövegek íródtak grafittal, alakja aranyszínű akrilfestékkel került átszínezésre, átértelmezésre.
drMáriás: Legyél pozitív! ╱ 2022 ╱ akril, vászon ╱ 100×80 cm

drMáriás: Legyél pozitív! ╱ 2022 ╱ akril, vászon ╱ 100×80 cm
SA: Kicsit olyan, mintha beletörődtél volna a társadalmi-politikai berendezkedések által meghatározott sorsba. Művészeteddel pont ezen akarsz felülemelkedni? Sikerül?
dM: Miből gondolod, hogy bármibe is belenyugodtam volna? Én valóban szabadon alkotok, s úgy gondolom, hogy ezáltal felülemelkedek a társadalmi-politikai berendezkedéseken. Annak elemeit pusztán dramaturgiai elemekként használom, a szereplőket, a színfalakat, a történeteket. Mert a darabjaimat nem a tanács, a kormány, az alapítvány, az ösztöndíjbizottság, a kurátor vagy a múzeumi szakosztály határozza meg, hanem én magam találom ki és rendezem nyílt szívű embertársaim számára.
SA: Mit jelent számodra az alkotói szabadság?
dM: Azt, amit az előbb felvázoltam. Meg annál sokkal többet. Hogy mindenről lehet és kell is beszélni, ami számunkra fontos Gömbös Gyulától Gavrilo Principen át Breivikig, Rákosiig és Horthyig. Meg rabságot is. Mert fontos, hogy a művészet, amit csinálok, tükrözze a világot, amelyben élünk, s eközben hiteles, megalapozott, reflexív és felelősségteljes legyen, hiszen csak akkor van értelme, s csak úgy van igazán hatása. És üzenete. A lelkiismeretünk felé. Már ha van még valakinek lelkiismerete itt-ott. Mert a politika annak sem tesz jót. Annak a legkevésbé.
▬▬▬▬
DRMÁRIÁS: A KORTÁRS MŰVÉSZET RONTJA A MAGYAR EMBEREK BIZTONSÁGÉRZETÉT!
Godot Galéria
2022. május 11. – június 15.
DRMÁRIÁS+WEILER: NEW HUNGARIAN ANTI-DEMOCRATIC ART!
Covent Garden London – 89 Gallery
2022. május 16. – 30.